Gyulay Endre: Hogyan tovább, kereszténység?

Videóinterjút adott a Szemléleknek az egyik legidősebb magyar katolikus püspök, aki maga az élő egyháztörténelem.

A 92. életévében járó nyugalmazott főpásztor egyidős a szegedi dómmal, épp az első, 1938-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus idején volt elsőáldozó. Átélte a II. világháború borzalmait, nem csupán ismeri, de alaposan meg is tapasztalta az „átkos” államhatalmi rendszer működését, a rendszerváltás hajnalán, 1987-ben szentelték püspökké.

Az otthonában készült beszélgetés során

szóba kerültek az egyházfinanszírozás dilemmái, a hitoktatás aktualitásai, a közélet és az egyházi vezetők kapcsolatára is kitértünk, de érintettük a paphiány és az egyházi megújulás témáját is.

Gyulay Endre
Fotó: Árki Kristóf

A 45 perces beszélgetésben az alábbiakra derül fény:

– Miért kár kiírni Gyulay Endre szerint néhány színvonalas felekezeti iskolára, hogy „katolikus”?

– Hogyan jött létre 2 év alatt az az 1996-ban kiadott hazai katolikus körlevél, amelynek szerzői munkacsoportját ő fogta össze?

– Mi volt a jó egyház és állam kapcsolatában egy-egy jobboldali és baloldali kormányzati időszak alatt?

– Miért nem képes szerinte fenntartani az egyház önerőből az infrastruktúráját?

– Miért írt minden választás előtt körlevelet aktív püspökként, mi szerepelt benne és mi nem?

– Miért nincs joga szerinte ahhoz egy egyházi személynek, hogy egy konkrét pártra való szavazásra buzdítson?

– Mit tart a globális társadalom legnagyobb problémájának?

– Mi a véleménye a II. Vatikáni Zsinat tanításáról és a jelenleg zajló összegyházi szinodális folyamatról?

– Mit üzen a néhány napja felszentelt legújabb magyar katolikus püspöknek?

Így támogathatja a Szemléleket

A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.

Támogatom
Gégény István
Szabadon elkötelezett - ez a két szó fejezi ki legjobban mindazt, aki vagyok, ahogyan gondolkodom. A párbeszéd a lételemem: rengeteget tanulok a másokkal való dialógusokból. Hiszek benne, hogy mindenkit gazdagabbá tesz, ha kevesebbet ítélkezünk és többet kérdezünk.