E heti „kommentjeink” leginkább keresztény mivoltunk és hitünk megélésével kapcsolatban íródtak. Érdemes feltennünk a kérdést: tettek által is evangelizálunk, Isten templomát építve?
Attól, hogy keresztények vagyunk, még nem kell sznobnak lenni
„Amikor templomba jártam, még az ismerősök se nagyon szólítottak meg! Amióta gyülekezetbe járok, jobb a helyzet, de szerintem a hétköznapokon is foglalkozni kellene egymással! Felhívni egymást, bátorítani, segíteni és imádkozni egymásért!”
„(…) KÉREM! KÖSZÖNÖM! BOCSÁSS MEG! MEGBOCSÁJTOK! (…)
Istennel, önmagunkkal, családtagjainkkal és embertársainkkal is javulhatna a kapcsolatunk, ha e „varázsszavak” sűrűn elhangoznának közöttünk!!! Talán „csoda” is történne! Ráébrednénk az „ízére”. Talán egy mosollyal lehetne kezdeni! Gary Chapman az 5 szeretetnyelv című könyvében ezt fejtegeti, hogyan is töltsük fel egymás „szeretettankját.”
A megoldásokat keressük! Találjuk meg! Próbáljuk meg kitartóan, hosszú időn keresztül! Saját magunk jó példát mutatva: kérni, megköszönni, hálát adni, belátóbbnak lenni, megbocsájtónak lenni és megbocsájtani. (…)”
„A templom csak egy épület…ha nincs ott egy közösség, akik egyből szeretettel, de nem tolakodóan, üdvözlik az újonnan érkezőket…mit sem ér.
(…)
Sajnos a keresztények rossz megítélése a politika és az egyház összefonódásából fakad…”
„Amikor Az ISTEN felnyitotta (50évesen) a szemeimet, sokat sírva imádkoztam az Úristenhez a keresztyénség ébredéséért! Sajnos, a keresztyén egyházakban sokan szemüket becsukják, fülüket bedugják!!! (…)”
„(…) Az ítélkezés nem a mi feladatunk, de azt, hogy mutassunk példát cselekedeteinkkel, azt tőlünk kérik majd számon!”
Mi vagyunk a Grund! – De akkor ők kik?
„(…) Ennek az őrült időszaknak akkor lesz vége, ha rájövünk, hogy először is nekünk kell változni, ha változást szeretnénk.”
Mario Grech bíboros: Súlyos betegség a vallási nagyképűség, a szinodális egyház rá az orvosság
„(…) valóban vannak klerikális beállítódottságú laikusok. Sokszor rajtuk még inkább múlik, mibe „nevelik bele” a fiatal papokat. A klerikalizmus tehát valóban nem csak a klérus hibája. A kérdés azonban az, honnan jön a hatalom, ki gyakorolja azt, és hogyan legyen az laikus vagy klerikus.”
„(…) A klérusnak egzisztenciális funkciója van. Bölcsesség és tudás tulajdonában lehet a laikus is. Viszont , kommunikáció hiánya okozhat súrlódást! A békés eszmecsere, nagyon sok fejlődést hozhat minkét fél számára! Ehhez viszont az alá és fölé rendeltséget helyesen kellene kezelni!”
„(…) A klérus szerepe fontos, ez vitathatatlan. De ne felejtsük el, hogy Jézus laikus volt. Nagyot nézne most, vagy azt is teszi jó néhány évszázada, amióta a klérus azt állítja magáról, hogy jobban kifejezésre juttatja, képviseli Krisztus, mint egy laikus. A II. vatikáni zsinat az ecclesia semper reformanda folyamatában a testvéregyházak gyakorlatából is ezt-azt eltanulva újra definiálta, az evangéliumhoz jobban hozzáigazította az egyházképet. Nem könnyű dolog megválni a hatalomtól, ez általános emberi tulajdonság. Az újszövetségi szentírás az egyház „erőtlenségben” keletkezett. Ehhez a helyzethez térünk vissza. Ezért is talán fogalmaz Hollerich bíboros, a Szinodális Út felelőse: „harminc év múlva senki sem érti már a teológiánkat, a szentírás nyelvét kell használnunk” – mellesleg Jézus már nyilvános tevékenysége során úgy döntött, hogy példabeszédekben szól az emberekhez, mert azt esetleg megértik.”
