Van-e hírértéke annak, ha egy politikus udvariassági látogatást tesz egy szerzetesrend vezetőjénél? Egy átlagos demokráciában nem különösebben. Magyarországon azonban sokan felkapták a fejüket annak hallatán, hogy Magyar Péter augusztus 20-án felkereste Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapátot. A találkozón közös fotók is készültek, és – nyilván a házigazda jóváhagyásával – megjelentek a Tisza Párt elnökének Facebook-oldalán.
Történt mindez azok után, hogy a politikus aznap ünnepi beszédet mondott a településen; lényeges körülmény, hogy nem a főapátság területén, hanem odalent a városban. És nyilván bejelentkezett a bencésekhez, hogy ha már augusztus 20-án arra jár, szívesen felkeresné őket. Az, hogy a területileg illetékes főpap ilyen körülmények között nem utasítja vissza a legnagyobb ellenzéki párt elnökének kérését, sok országban a világ legtermészetesebb dolga.
Magyarországon azonban, ahol püspököket az utóbbi években szinte kizárólag kormányzati tényezőkkel együtt láthattunk közös fotón, ez mégsem magától értetődő. És aki ismeri a hazai egyházak mozgásterét, tudja, hogy a főapát ezzel a gesztussal nem kis kockázatot vállalt.
Kisebb súlyú „kilengésért” is láttunk már felemelt kormányzati mutatóujjat,
és háromnegyed évvel a választások előtt, a jelenlegi kiélezett politikai helyzetben a kabinet nyilván fokozottan érzékeny minden „ellenzékieskedő” vagy annak magyarázható egyházi megnyilvánulásra.
Pedig épp hogy a bencéseket nem érheti a politikai személyválogatás vádja. Szent Márton hegyének lakóit mindig is a nyitottság jellemezte, így a rendszerváltozás óta megtalálták a hangot a legkülönfélébb világnézetű kormányokkal. Az utóbbi években pedig köztársasági elnöktől kormányfőn át államtitkárig és más Fidesz-KDNP-s politikusig számtalan vendéget fogadtak már, sőt tavasszal a miniszterelnök adta át a felújított Tihanyi Bencés Apátságot. Mi több, a templomot díszletnek használva, beszédébe Orbán Viktor kőkemény, sokak számára visszatetsző politikai mondanivalót szőtt, amit annak idején szóvá is tettünk.
Ilyen előzmények után még azok számára is örvendetes lehet megtapasztalni, hogy
van egyházi vezető, aki merészel szóba állni a politikai paletta más színét képviselő közéleti tényezőkkel is,
akik idegenkednek Magyar Pétertől. Sokszor leírtuk már, milyen veszélyes, ha a politika „háziasítja” a felekezeteket. Ezért gondoljunk bármit az ellenzéki vezetőről, a főapát gesztusa egyúttal az autonómia – vagy hogy egy ma divatos szót mondjunk: a szuverenitás – apró, de annál beszédesebb jele. Annak kinyilvánítása, hogy ha közéletünket sok tekintetben abnormális viszonyok jellemzik is, legalább a saját hatáskörünkben próbáljunk úgy tenni, mint ahogy egy normális országban szokás.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
