Apor Vilmos vértanúhalálának 80. évfordulójára megemlékezést szervezett a Hegyvidéki Önkormányzat az egykori győri püspökről elnevezett budai téren. Az április 6-i esemény egyik szónoka a szervezők felkérésére a Szemlélek alapítója, Gégény István teológus volt.
A Vilmos napon tartott megemlékezésen jelen voltak a vértanú püspök tisztelői, rokonai, köztük Apor Ilona, valamint a Felsőkrisztina-városi plébánia képviselői. Az önkormányzat és a plébániai képviselőtestület tagjai egy-egy koszorút helyeztek el a szobornál.
Novák István önkormányzati képviselő a püspök közéleti, társadalmi aktivizmusáról, egyes beszédeiről emlékezett meg, kitérve Márton Áronra is. Az egyházközség képviselőtestületének nevében Szerdahelyi Csongor – Takács Nándor néhai székesfehérvári püspök visszaemlékezései alapján – Apor Vilmos halálának körülményeit elevenítette fel.
Szemelvények Gégény István beszédéből:
„Szeressétek egymást! Ha itt lenne velünk Apor Vilmos, valószínűleg erre hívna meg bennünket. E felhívás tömörsége nyomán én is röviden szeretnék három olyan dilemmát megfogalmazni, amelyek átgondolására a vértanú püspök inspirál bennünket.
A három hívószó: példamutatás, életfókusz és küldetés.
Gyakorló édesapaként és szüleim gyermekeként pontosan tudom, milyen fontos egy fiú számára az apakép. Ekkor, gyermekkorban szerezzük az első mintákat: felnézünk a szüleinkre, és nem véletlen, ha sok kisfiú olyan szeretne lenni felnőttként, mint az édesapja. Apor Vilmosnak nem adatott meg ez a lehetőség, hiszen hatéves korában elvesztette édesapját. Mégsem maradt példaképek nélkül:
Kaszap Istvánhoz hasonlóan őt is elsősorban Prohászka Ottokár élete motiválta.
(…) Az első dilemma ennek alapján így fogalmazódhat meg: vannak-e példaképeink, az egyre digitalizálódó világban kiket követünk? És különösen is: vajon felnézhetünk-e püspökeinkre, lelkipásztorainkra? Vajon miért olyan üresek a szemináriumok, nem csupán hazánkban? Kik mutatnak vonzó példát egyházi vezetőink közül a jövő papjainak?
A második dilemma az elsőből következik: azért nézhetünk fel ugyanis Apor Vilmosra, mert olyan vezérelv mentén élt, ami örök értékekre épült, ami kiállja az idő próbáját – nem divatokhoz, izmusokhoz, aktuálisan domináns ideológiákhoz igazodott. (…) Apor Vilmos nem lefelé nézett, nem magára fókuszált, hanem egyrészt kifelé, másokért élt, másrészt felfelé tekintő lelkű ember volt: FELajánlás volt az egész élete. Mennyei fókusszal élte az életét. „Ha másokért élnél, te lennél boldogabb…”
A második dilemma így szól: a te életed mire fókuszál, milyen irányba néz a lelked?
És hadd oldjam fel kissé az előző dilemmát, hiszen itt, ahol állunk, az ezen a téren álló templom előző plébánosa az a Pákozdi István volt, akire én is felnézhettem fiatalemberként, aki saját életpéldájával hatékonyan erősítette bennem az egyházszeretet, a szolgálat lelkületét. Szinte napra pontosan három éve, április 5-én ért véget földi élete, s aki velem együtt itt volt, emlékezhet rá, mekkora tömeg kísérte őt utolsó útjára. (…)
Szintén április első napjaiban, épp 20 éve hunyt el II. János Pál pápa. Az ő temetésén is jelen voltam Rómában. Ugyancsak egy másokért élő, mennyei életfókuszú példaképért adtunk akkor hálát. (…)
Ha Apor Vilmos életére tekintünk, vajon mit látunk az egyház küldetésének? Intézmények fenntartása? Politikai helyezkedés, taktikázás? A presztízs védelme? Egyik sem jellemezte őt.
Bátor szavak, még bátrabb cselekedetek, két lábon járó evangélium volt az élete.
Nem megúszni akart feszült, kényelmetlen helyzeteket, hanem amikor arra volt szükség, beleállt súlyos erkölcsi kérdésekbe, világos állásfoglalással utat mutatva – ez ugyanis az egyház egyik fő küldetése.
És ez a harmadik dilemmánk is egyben: mi az én személyes küldetésem, ott, ahol élek, ahová állított az élet? Ha valaki rám néz, látja-e, mi az én küldetésem, a teológusé? A plébánosé, a képviselőé, a villamosvezetőé…
Íme, Apor Vilmos, egy hiteles példakép, aki egyszerre felfelé és másokra fókuszált, aki tisztában volt a küldetésével. Nem ímmel-ámmal élet meg a hivatását, színtelen, szagtalan vallásoskodás helyett egész szívvel hirdette és élte a főparancsot, ma is ezt üzeni nekünk: szeressétek egymást!”
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
