Mire mondjuk, hogy szeretlek?

szeretlek
pixabay/pixel2013

Kimondani könnyű, de tetteink megmutatják, hogyan is szeretünk.

Miért mondjátok nekem, hogy Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok? (Lukács 6;46)

Úgy szeretlek, hogy ütlek s verlek, ha csak tudlak sértegetlek. Így szeretlek, ne haragudj, ezt tanultam, anyámtól – apámtól ezt láttam, elnézést. De azért szeretlek, ne haragudj, csak a kezem lendül, hangom robban, alázlak minden mozdulatomban. Persze, hogy szeretlek. Látod, azért küzdök. Legyünk együtt, legyünk egy mi, de az én akarok lenni, mert én, én, én így tudok és így akarok szeretni.

Szeretlek, hasam, azért tömlek, éjjel-nappal csak emésztek. Túlóráztatom minden sejtem, ne legyen egy nyugodt percem. Szeretlek drága gyomrom, azért feszítlek, ezt értsd meg. Szeretek élni is nagyon, ezért dohányzom és iszom, mert ez az én életem: a halálom. Szeretek mindent, ami pusztít, mert idebent valami erre buzdít.

Úgy szeretlek, elítéllek, keresztény vagyok, ezt meg kell értsed.

Szeretlek kiskedvencem, ezért bezárlak ketrecbe, tömlek kedvemre, mert én tudom, hogy akkor jó neked, ha azt csinálod, amit én akarok. Ha úgy mozogsz, akkor, mikor én akarom. Megveszlek génhibástul, majd kapsz valami gyógyszert és én csak szeretlek, pórázon, de szeretlek. Betegre tenyésztettelek, hidd már el! Így szeretlek.

Szeretlek szegény, hisz a romlott feleslegem még el is viszem hozzád és dicsőítem magam minden felületen és látni akarom, ahogy örülsz és tudni: megérdemled nagylelkűségem. Te szegény, én így szeretlek. Nekem azért van több, mert megdolgoztam érte, kiválasztott vagyok és igen, nekem jár, neked meg ezek szerint nem. Sajnállak azért, és karácsonykor viszek majd egy cipősdobozt. Én így szeretlek, kell, vagy nem? Megérdemled?

Mindent betartok, csak kicsit másnak is néha. Letöltök ezt-azt, kitöltök itt-ott, lopom az időm magamtól, másoktól, szeretni szeretek, nagy távolságokból. Egy kicsi a világból innen, még egy kicsi onnan és már a sötétség odabent van. De nekem ez világos, hát szeretlek, nem látod?

Atyám, szeretlek. Legyen meg a Te akaratod, ha azt akarod, amit én akarok. Ugyan Te megmondtad mit akarsz, Fiad által: Szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek Titeket, de az rendben van, hogy Téged szeretlek, mert Téged nem látlak, dehogy azokat, akik körülöttem vannak, na ne már! Hát látod milyenek? Elfogadhatatlan világnézetük van, mert nem azt nézik, amit én! Nem úgy gondolják, ahogy én,én,én! Ostobák, faragatlanok, semmit nem értők, lázadók, hitetlenek. Ők már csak ilyenek, Atyám, de én Téged nagyon szeretlek.

Atyám, csak egy valamit nem értek. Ha én így szeretek, miért van az, hogy hiába kérek?

Miért mondjátok nekem, hogy Uram, Uram, ha nem teszitek, amit mondok? (Lukács 6;46)

Sokszor szeretnénk jobbra írni a másik embert anélkül, hogy igazán elolvasnánk. Hiszem, hogy minden tettünk egy firka, vagy egy szép vonás életünk pergamenjén. Azért írok, hogy minél többen és minél jobban szeressük egymást elolvasni.