„Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged”

Minden nap, amikor leírjuk a dátumot, Jézus Krisztus születésére emlékezünk. Egész évben advent lenne?

Évekig kíváncsian figyeltem, hogyan tudnánk a fékre lépni még az adventi időszak előtt, és mi az oka annak, hogy a karácsony mellett gyorsvonatként robogunk el. Amióta állítólag felgyorsult a világ… – pedig a világ igazából nem gyorsult fel, csak mi iszunk több kávét. A fák nem nőnek gyorsabban, a tehenek is ugyanolyan ütemben kérődznek, és száguldó lajhárt sem láttam még. Persze, nem túl gyakran nézek lajhárokat…

„Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” Ezért bizakodva mondjuk: „Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?” (Zsid 13,5-6)

Azzal nehéz lenne vitatkozni, hogy a rohanás és a gyorshajtás legfőbb oka a pénz iránti sóvárgás. Kávét is azért iszunk ennyit. De a pénz igen gyors tud lenni, hiszen mindenki kergeti, és még senki sem fogta meg. Ha meg mégis, folyton az az érzése, hogy nem fogta meg az egészet – ezért fut tovább. És ami még rosszabb: másokat is arra ingerel, hogy kergessék.

Közhely persze, hogy valójában nem a pénzt kergetjük, hanem önnön értékességünket és szerethetőségünket. A világ üzenete, hogy annyit érsz, amennyi pénzed van. A hazugság atyja elérte, hogy az értékem egyenlő a pénzemmel. Pedig a helyes képlet: értékem egyenlő Isten képmása. Míg ez utóbbiról valódi bizonyságot az Ige ad, az előbbit olvassa szinte az egész világ.

„Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” (Zsid 13,5)

Ha beérjük azzal, amink van, nagyobb eséllyel tudunk hangolódni nemcsak a karácsonyra, hanem bármire.

Legfőképp arra, ami és aki előttünk áll. Mert az volna a lényeg, hogy meglássuk a másikban az Ajándékot. Ehhez az kell, hogy magunkat is annak lássuk. És hogyan láthatnánk magunkat ajándéknak, amikor annyi megjegyzést kaptunk és tettünk a saját csomagolásunkra? Mikor ki sem mertük még nyitni igazán, mert annyit riogattak minket azzal, hogy ami bennünk van, az nem számít, csak az, amit magunkra aggatunk.

„Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.”

Egy hívőnek egész évben karácsony van.

Isten egy pillanatra sem hagy el bennünket: megígérte, és nehéz is lenne neki,

„mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: „Bizony, az ő nemzetsége vagyunk.” (ApCsel 17,28)

Mégis folyton várjuk, rimánkodunk, hogy ne hagyj el, ne távozz el tőlem, könyörülj rajtam! Irgalmazz, kegyelmezz! Jézus Krisztus személye, áldozata maga a kegyelem és az irgalom Istentől, és egyben az örök bizonyosság arra, hogy szerethetőek és felbecsülhetetlen értékűek vagyunk.

„Ezért bizakodva mondjuk: „Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?” (Zsid 13,6)

Az elcsendesedés titka a bizonyosság,

hogy hiába üvölt mást a világ: igenis szerethetőek és értékesek vagyunk. Azért vagyunk a világon, hogy szeressük egymást minden létező módon. Minden ember erre vágyik, és minden ember ezt teljesen egyéni módon tudja gyakorolni, ha akarja. Mert erre senki nem kényszeríti, még az Isten sem.

Azonban nem tagadhatjuk le azt az erőt, mely folyton meg akarja akadályozni, hogy erről tudomást szerezzünk. Szeretettel ajánlom, hogy mikor gondolatok formájában ránk tör, mondjuk ki hangosan az ellenkezőjét. Erre bíztat is minket Jakab:
„Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jak 4,7)

És Jézus hogyan futamította meg az ördögöt, emlékszünk még arra?

Meg van írva!

Nekünk is megíratott:
„és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20b)

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róma 8,38-39)