Egy nemzetközileg elismert keresztény ikon lelkigyakorlatán jártam.
A fenti mondattal azt az örömet próbáltam átadni a Máriagyűdön tartott cigánypasztorációs képzésen – méltatva vele a volt bencés főapátot – amit a Vigasztaló árasztott a jelenlévőkre. Csodákat láttam születni – nagy találkozásokat és a mindenhol jelenlévő szeretet szelíd növekedését az emberi szívekben. A pandémia miatt tavaly elmaradt találkozót most pótolták, Lankó József alsószentmártoni plébános és Várda Ferenc szervezésében.
A magvetés sokszor nem látványos annyira, de hívőként én már az aranyló búzamezőket, erdőt és a színes gyümölcsfákat látom. Rendületlenül hiszek abban, hogy a szeretetre ébresztés megtisztítja az egész világot. A mennyek országa nagyon egyszerűen látható: ha figyelünk rá. És könnyedén építhető: ha megcselekedjük, amire figyeltünk. Hamarabb elkészül, ha többen dolgozunk rajta.
A ránk szoruló valójában Rá szoruló és a legfontosabb dolgunk ezt megmutatni, láttatni hívőként.
Nem cigányokat látok, hanem embereket, akik küzdenek a szerintünk vélt, vagy valós nyomorral az életükben. Aki nyomorban érzi magát, annak ez a valóság. Nyomorban lehet egy kokainfüggő, dúsgazdag ember is, akinek milliós kellékei vannak, ami mögött mégsem tudja elrejteni a magányát. Vagy mert szétment a családja. Nyomor egy bántalmazó kapcsolat, az iskolai zaklatás folyamatos elszenvedése, a félelem és szorongás érzete és amire a leggyakrabban mondjuk: a napról-napra, hétről-hétre élés, állandóan szorongattatva a nélkülözésektől.
Utazzunk el most egy kicsit egy köztünk élő valóságba! Képzeljük el, hogy egy olyan családban élünk, ahol nagyon gyakori az ordibálás, egymás alázása, a sértettség, a fájdalom, a keserűség. Nem tudunk bízni a környezetünkben, testvéreink, szüleink folyton feszültek, állandó anyagi és egészségügyi gondokkal küszködünk és ugyanígy szinte az összes ember, akiket ismerünk. A remény szó nagyjából annyit jelent, hogy lehet, hogy kapni fogunk valamit.
Képzeljük el, hogy ha ránk néznek, az emberek nagy része azonnal bizalmatlanná és gyanakvóvá válik és nem múlik el hét, hogy ezt ne hangoztatná valaki. Próbálkozunk, de szinte csak olyan embert ismerünk, aki már feladta, vagy nagyon kimerült. Olyan helyen élünk, ahol alig van tömegközlekedés, nincsen orvos, bolt, posta, sem iskola, sem óvoda. Majd minden szükségünkért el kell hagynunk lakóhelyünket. Mintha nem is lennénk. Néhány kilométerre tőlünk pezsgő városi élet van, de mi ebből csak a távolságot látjuk. Mintha ők, akik dúskálnak a javakban, egy másik bolygón élnének.
Egy kis faluban felnőtt ismerősöm mesélte, hogy édesanyja gyorsan elterelte a figyelmét és arrébb vitte, ha jött feléjük a fagyiskocsi, mert nem tudott venni neki még egy gombócot sem. Egy volt kolleganőm a rákos szüleit ápolta otthon, majd volt, hogy a munkahelyén kellett aludnia, mert a műszakja úgy ért véget, hogy nem jött busz, amivel haza tudna menni a falujába. Egy városban élő ember számára ez nagyon távolinak tűnik.
Postásként közel 430 roma család életének lehettem része két éven keresztül, ami majd 2000 emberrel való kapcsolatot jelent, több százzal napi szinten is. Közéjük Csaba testvér szavai vittek,
a cigányokkal dolgozó, őket segíteni akaró emberek lelkigyakorlatára emiatt mentem el.
Éppen imádkoztam a gyerekotthonban, ami után jött a meghívó erre az alkalomra.
Asztrik atya szavai jól balzsamozták a szíveket és nagyon jó volt látni, hogy ilyen sok ember tevékenykedik ezen a területen. Nagyjából harmad ennyi résztvevőre számítottam, ehhez képest 64-en voltunk. A legegyszerűbb módszer a nyomor enyhítésére a jó szó – ezt hallották ki a legtöbben az előadásokból. Mindenki magáénak érezhette, hiszen ha másunk nincsen is, szavakkal mindig tele vagyunk.
Teljes szívemből kívánom, hogy meghalljuk azt a Szót, ami a világ minden pontján hallható. Ami nem más, mint az evangélium üzenete egyetlen szóban: Szeretlek. Ha hegyezzük a fülünket, meg fogjuk hallani, mert ez a szó soha nem fog elhalkulni, nem lesz olyan, hogy nem lesz szeretet és nem lesz olyan, hogy nem leszünk szeretve. Ahol ezt a szót az emberi szív befogadja, ott megszűnik a reménytelenség, a sóvárgás, az érzékek rabsága, a gyűlölet, a közöny, a kapzsiság. Megszűnik minden, ami a világon mindenhol a nyomort okozza.
„Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük. Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak.” (Jelenések könyve 21;4)
