A ruha teszi a keresztényt? Fontos, hogy a megjelenésünkkel is kifejezzük a hitünket? Lehet-e farmerben misére menni? Felvehet forrónadrágot vallásos celeb egy tévéműsorban?
Vannak közismert öltözködési szabályok. Például az, hogy esküvőn a menyasszonynak, ha mélyen dekoltált, nyitott vállú vagy hátú a ruhája, akkor azt az egyházi szertartáson valahogy illik eltakarni. Ezt viszont manapság egyre kevesebben teszik meg. Talán mindez annak köszönhető, hogy a „templomi esküvőt” sokkal inkább a nagyszülők, vagy egy romantikus pillanat miatt akarja az ifjú pár, mintsem a vallási meggyőződésből. Aztán a nász után maximum az autóból csodálják a templomot… Persze lehet, hogy ez sarkított vélemény, de talán egy stólát vagy egy bolerót nem nagy dolog dekoltázsunkra teríteni, ha már az oltár elé állunk…
„Ugyanígy az asszonyok is tisztességes öltözetben, szemérmesen és mértékletesen ékesítsék magukat, ne hajfonatokkal és arannyal, gyöngyökkel vagy drága ruhával, hanem azzal, ami azokhoz az asszonyokhoz illik, akik istenfélőnek vallják magukat: jó cselekedetekkel.” (1Tim 2,9-10)
A másik, sokak által ismert jelenség, amikor turistaként lépünk be egy templomba. A legtöbb helyen ugyanis a túl rövid szoknyát/nadrágot, valamint a váll nélküli felsőt viselőknek kendővel kell eltakarniuk a fedetlen testrészeiket. Ha viszont ezeket tudjuk és betartjuk, akkor mégis miért fordul elő, hogy misén valaki forrónaciban, vagy mélyen dekoltált pólóban ül be a padba? Két okból is problémás, ha alulöltözünk a misén, és itt most nem a sportcipőre gondolok – arról majd később lesz szó –, hanem a lenge ruhadarabokra. Egyrészt tiszteljük meg Isten házat azzal, hogy nem mutogatjuk bájainkat az oltár előtt! Másrészt – és ne legyünk már prüdek ezt kimondani – a pap is ember. Ebben az esetben férfi. És nem hiszem, hogy jó ötlet húzogatni a macska bajszát.
Ha a menyasszonyoknak felróttam a templomi pőreparádét, akkor kitérnék a férfiakra is. Vajon megfelelő öltözék bérmálkozásra rövidnadrágban vagy farmerben, hozzá abroszmintás kockás ingben beesni?
Nagy kérdés a vasárnapi mise kapcsán, hogy elegendő-e a tiszta, rendezett, mindent eltakaró ruha, vagy szükséges a „fekete alsó, fehér felső” hagyományos kombó? Mehet-e sportcipőben és farmerben, pólóban valaki a vasárnapi misére, vagy öltözzön ki, mintha színházba menne? Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy már színházba sem öltözünk ki: gyakran látni farmerben, ingben, sportosabb zakóban ácsingózó embereket a színházak előtt. Egyáltalán nem reprezentatív villámfelmérésem szerint ez a kérdés igencsak megosztja a vallásos embereket. Egyesek szerint, ha az a ruha tiszta, nem kirívó, akkor teljesen elfogadható, ha valaki abban megy misére. Mások viszont úgy vélik, hogy elegánsabb megjelenés illik a vasárnapi szentmiséhez. A helyzet viszont az, hogy egyáltalán nem látunk bele mások életébe – lehet, hogy adott embernek csupán egy pár cipőre és farmerre telik, amit hétköznap és hétvégén is viselhet. Vajon Jézus elzavarta volna azokat, akik koszosan, szakadt vagy szerényebb ruhában hallgatják végig a tanításait, vagy segítő kezet nyújtott volna nekik? Szerintem a második.
De mi a helyzet a templomon kívül? Fontos, hogy a hétköznapi megjelenésünkben is tükröződjön valamilyen szinten a vallásos értékrend? Csak akkor „jó keresztény” – lever a víz ettől a kifejezéstől – valaki, ha garbóban jár, és kint hordja a nyakláncon fityegő keresztmedált? Emlékszem, néhány hónapja új lány érkezett a közösségünkbe. Mint legtöbben, mi is a Facebookon tartjuk a kapcsolatot, és osztjuk meg egymással az információkat. Ennek a lánynak pedig egy olyan profilkép volt beállítva, amin fürdőruhában mosolyog. Meg is jegyezték páran a háta mögött – olyan igazi, katolikus módon –, hogy nem igazán tükrözi ez a kép a vallásosságát. Akkor mégis, mi tükrözi? A hétköznapi öltözékünk alapján megítélhetjük egymás istenkapcsolatát? Nekem vannak tetoválásaim – az vajon mit jelent? Gyenge a hitem? Mondjuk az egyik tetoválásom „Mt. 6:34”…
De hétköznapi példának remek Tóth Gabi esete is. Ígérem, csak röviden foglalkozom a jelenséggel, de nem lehet kihagyni. Szóval van egy énekesnő, aki az Eucharisztikus Kongresszuson a kánikulában földig érő, hosszú ujjú, magas nyakú ruhában lépett fel. Egyetlen tetoválása sem látszott, de mondjuk a bőréből sem sok. Ez az énekesnő, amikor a hitről beszél, többnyire visszafogott, népviseleti motívumokat felvonultató ruhákat visel. Szerintem ez tök oké. (Bár nem kell takargatni azokat a tetoválásokat, de ez csak az én véleményem.) Ugyanakkor ugyanez az énekesnő, amikor egy tévéműsorban szerepel, akkor combtőig érő farmert, és mélyen dekoltált felsőt visel. Lehet ezt? És melyik az igazi Tóth Gabi? A „munkaruha” az extra rövid farmernadrág, a „keresztényszett” pedig a matyóhímzés? És újra felteszem a kérdést: fontos az a hétköznapokon vagy a munkában, hogy a megjelenésünk tükrözze a vallásos értékrendünket?
Baranyai Enikő
vendégszerző
