Stephan Melzl: Az egyház számomra esztétikai alkotás

A svájci festőművész nem vallásos, de sokfélesége és különlegessége miatt szereti használni a keresztény ikonográfiát. Hazájában a kath.ch készített vele interjút, melyet teljes terjedelmében közlünk.

– Néhány képén feltűnnek keresztény motívumok – ilyen például az eisiedeln-i kereszt.
– A hegycsúcsra felállított kereszt ötlete eredetileg egy megrendelt munkához kötődött, Einsiedeln és a Fekete Madonna kapcsán. A repülőgép természetesen a keresztre, valamint a Madonnára és a Gyermekre való utalás. Ugyanakkor ez egy hétköznapi jelenet is egyben, akár egy vasárnapi kirándulás is lehetne.

művészet katolikus egyház
kath.ch

– A földön és az égen lévő repülők között kapcsolat van – utalás a transzcendenciára?
– Természetesen.

művészet katolikus egyház
kath.ch

– A háttér a reneszánsz festményekre emlékeztet.
-Szeretek a művészettörténeti hagyományokból építkezni, mert a hagyomány mindig gazdagságot is jelent. Izgalmas dolog visszanyúlni bizonyos témákhoz vagy stílushoz és létrehozni belőle valami újat.

-A Feszület című kép mintha képrejtvény vagy kettős kép lenne.
-A kiindulópont itt is egy mindennapi téma volt: egy meztelen felsőtestű ember pihen a fűben – ha fekvő formátumban nézzük a képet. A kép 90 fokos elforgatásával, álló formátumban azonban megtörténik az átalakulás: a földön elnyújtózott alak hirtelen Krisztus testtartására emlékeztet a kereszten – mint egy feszület az út mellett. A napsütés hirtelen transzcendens fénnyé válik.  Igazából nem Krisztust látjuk, mégis rá asszociálunk, őt hívjuk elő a képi emlékezetünkből. Játszom a képi emlékezetünkkel.

– Mióta megnéztük a fenti képet, a hegycsúcson álló keresztet, minden repülőben keresztet látok…
– Pedig számomra ennek a képnek nincs vallásos üzenete. A háttérben diákok állnak repülőikkel, elöl a tanárnő egy gördeszkán, karját szárnyként emelve a magasba. Ő maga egy repülőgép. Egyfajta nárcizmus is van a képben, a nő bemutatja saját magát és a teste fölötti uralmát. Milyen jól tud repülni! A kép egyben tisztelgés a művészet előtt: egy pillangó van a nő mellén, ami képes szárnyalni és szép – akárcsak a művészet.

művészet katolikus egyház
kath.ch

– Hogyan érzi magát, mikor a képeit, ezek által pedig önmagát bemutatja a közönségnek?
– Olyan, mintha az ember alsónadrágban állna ott és két esélye van: vagy nevetségessé válik vagy megtapsolják. Mindenesetre lenyűgöz az a tény, hogy vannak emberek, akik fizetnek a képeimért, azért, hogy az életterükben legyen, pedig egyáltalán nem ismernek. A képeken keresztül úgy érzem, bekerülök az intim világukba.

– Évente nagyjából tíz képet fest, mégpedig párhuzamosan. Miért így csinálja?
– Nehezemre esik elkészülni velük. Elkezdem – majd a kilencedik képnél felmerül bennem, hogy mit csinálhatnék jobban a másodikon. Gyakran a képek felpörgetik egymást. Így inspirálom magam. Amíg a galéria tulajdonosa el nem viszi a képeket a kiállításra, addig nem tudom azt mondani, hogy elkészültek. Azután azonban azzal kell élnem, hogy bizony készen vannak.

Pierre Bonnard francia festőművészről azt mondják, hogy mindig volt nála egy kis festékes doboz. A gyűjtőknek pedig meg kellett akadályozniuk, hogy folytassa a már a falon elhelyezett festményeit. Nálam azért nem ilyen rossz a helyzet.

művészet katolikus egyház
kath.ch

– Visszavonultan él Frankfurtban. Egy újságíró remetéhez hasonlította…
– Ez egy kicsit drámai megfogalmazás volt. Nem borotváltam kopaszra a fejem. De megvan a napi rutinom, nem tartozom egy művészcsoporthoz sem. A hétvégéket kivéve mindig a műtermemben vagyok.

– El tudja képzelni, hogy a vallásos emberek sértve érezhetik magukat a képei miatt?
– Azok a hívő emberek, akikkel találkoztam, inspirálónak találták a képeimet. Nem magával a vallással foglalkozom. Kapcsolódom egy hagyományhoz, amely a vallással foglalkozik. A vitorlázó repülő, mint kereszt és mint a transzcendens szimbóluma, érthető az emberek számára. A kiállításomat Uriban, a Haus der Kunst-ban meglátogatta Cristian Meyer engelbergi apát. Azt mondták, nagyon tetszettek neki a műveim.

művészet katolikus egyház
kath.ch

– Ön vallásos?
– Nem, azt nem mondhatnám. Katolikusnak kereszteltek és voltam elsőáldozó, de a szüleim vallásilag közömbösek voltak. A vallásnak nem volt szerepe az életünkben, de a két nővérem megtalálta a hitet. Én nem. 

– Mit jelent Önnek az Egyház?
– Művészként sokat köszönhetek az egyháznak. A 19. századig az egyház és a nemesség volt a művészeti alkotások fő megrendelője.

Számomra az egyház esztétikai csoda. Teljes műalkotás – építészetből, festészetből, szobrászatból, liturgiából és zenéből.

A legjobb emberek beleadták a legjobbat. Ezért szívesen fizetek egyházi adót. Nagyszerűnek tartottam azt is, hogy Benedek pápa piros cipőt viselt az ornátusához. Arra gondoltam: Hej, ez biztos pénzbe kerül, és én hajlandó vagyok az esztétikáért áldozni! Szeretem a katolikus képi ábrázolásokat is. A keresztény művészettörténetben Szent Sebestyén ábrázolása adott lehetőséget a mezítelen férfitest ábrázolására annak teljes nagyszerűségében. Sok erotika van ezeken a képeken.
A barokk festmények a maguk rózsaszín felhőivel és angyalszárnyaikkal mind nagy “színpadi művek”. Használom ezt a pátoszt, ezt a hősiességet a festményeimben, összekapcsolva kis, hétköznapi dolgokkal. Így találkozik az én Sebestyén-ábrázolásomon egy kisfiú – íjászjelvénnyel az ingén – a patetikus festménnyel, amelyen Sebestyén egy angyal karjaiban hal meg.

művészet katolikus egyház
kath.ch

-A Studio egy újabb Sebestyén-ábrázolás. Itt egyértelmű utalást látok a homoszexualitásra. Mit gondol az egyház szexualitáshoz való viszonyáról?
-A Sebestyén-ábrázolások hagyományában vannak erősen erotikus figurák. Ezt az egyház elfogadta. A képek és szobrok oltárokat és templomokat díszítettek. A viszony nem egyértelmű. A tanításnak tisztának kell maradnia, de sok minden történik az egyházban, amit érdekesnek tartok. A dél-amerikai egyház nagyon különbözik az ittenitől, mégis mindannyian összetartoznak. Ettől szimpatikus számomra a katolikus egyház.

-A képei mindig azonnal elkelnek. Miért nem fest évente 20 képet és gazdagszik meg?
-Élvezni akarom a munkámat és szeretnék a saját ritmusomban élni. Még akkor is, ha egyik napról a másikra élek, és néha éjjeliőrként kell dolgoznom.

-Mit jelentenek Önnek a saját képei? Valamit, amit örökül hagy?

Abban a gondolatban, hogy halálom után olyan lesz, mintha soha nem is léteztem volna, van valami rémisztő.

Ilyenkor jó lenne hinni, és tudni, hogy vigyáznak ránk. De az örökkévalóságra nem gondolok túl gyakran.

FORRÁSwww.kath.ch
Takács Ágnes Emília
Az élet védelmére alkotott a Teremtő. Idővel rájöttem, hogy ez magával hozza a kapcsolatok megfelelő minőségének, a házasság védelmének, a férfiak és a társadalom felelősségének kérdését is. Olyan utat szeretnék mutatni a fiataloknak, hogy döntéseik mentén ne könnyek, hanem virágok fakadjanak. Kiteljesedést adjon a boldog házasság, kiegyensúlyozott családi élet megteremtése.