“Szeretet vezet, nem harag” – lehet-e keresztény a rockzene?

A rockzenészekkel kapcsolatban sokakban él egy negatív sztereotípia, amely szöges ellentétben áll a keresztény értékrenddel. Pedig a rockzenészek is lehetnek keresztények, és a keresztények is lehetnek rockerek – vagyis a kettő nem zárja ki egymást.

A Neonhal nevű formáció stílusát tekintve Christ ‘n’ roll zenekar, amely arra utal, hogy krisztusi, vagyis keresztény rockzenét játszanak. Az együttes tizenegy éve indult egy felnőtt megtérő, Nagy Tamás Imre otthonában, ma pedig egyre többet és egyre nagyobb közönség előtt játszanak. A Neonhal alapítójával beszélgettünk arról, hogyan lehet a rockzenével evangelizálni, illetve a kereszténység és a rock hogyan fér meg egymás mellett.

– Mi motivált arra, hogy keresztény rockzenekart alapíts?
– Nem tudtam, hogy keresztény rockzenekart alapítok, ez nem egy előre eltervezett lépés volt. Tizenöt éve, amikor megtértem, úgy éreztem, hogy dalba kell öntenem ezt az élményt, ezért egy producer barátommal a kis házi stúdiójában felvettünk kilenc dalt – ebből született a Galaxis útikalauz poposoknak című debütáló album. Ez a lemez egy laza megtéréstörténetet vázol fel. Ezután kezdett kirajzolódni a zenekar ötlete, mivel élőben, közönség előtt is szerettem volna bemutatni a dalokat.

– Mindig érdekes egy felnőtt megtérő útja a hithez…
– Meggyőződéses ateista voltam, majd egy napon úgymond meghallottam, hogy Isten bekopogtatott az életembe. Olyan volt, mint egy pálfordulás, ateistából keresztény lettem. Van, akinél ez egyik pillanatról a másikra történik, az én esetemben hosszú hónapokig tartott. Idő kellett az elköteleződéshez. A Neonhal célja ma már világos: hidat szeretnénk építeni a hívők és a nem hívők között a zenével.

Az egyszeri hívő szemszögéből mutatjuk be a világ történéseit,

és azt, ahogyan azokra reflektálunk. Nincs egyszerű dolgunk, mert még nem mindenki tudja elfogadni, hogy egy keresztény is lehet rockzenész, azt pedig még kevesebben tudják elképzelni, hogy egy rockerből keresztény válhat.

– Mégis létezik a keresztény rock kifejezés. Ez mire utal?
– Sokan kérdezik, hogy miről szólnak a dalaink, milyen is a mi zenénk, de ilyenkor általában csak annyit mondok, hogy meg kell hallgatni.

A keresztény rockzene alapvető feladata, hogy Istenre mutasson.

Sajnos máig sok olyan hívő van, aki a rockzene, vagy akár a gitár szó hallatán alapból elutasító lesz, holott akinek elég erős hite van, azt egy zenei műfaj nem fogja eltántorítani Istentől. De jó példát is tudok mondani: gyakrabban játszunk nem hívők előtt, mint hívők előtt, és már sokszor előfordult, hogy egy koncert után a közönségből többen elismerően nyilatkoztak arról, amit hallottak.

– Való igaz, hogy a zenét csak akkor ismerhetjük meg, ha meghallgatjuk. Mégis arra kérlek, áruld el, miben más a keresztény rock, mint a világi?
– Abban nyilván, hogy más szemlélettel beoltott szövegeket éneklünk. A zene hatásos hordozó közeg, a lényeg az üzenet, amit közvetíteni akarunk. A Neonhal esetében a rock, mint stílus megjelölés kicsit becsapós, hisz nem valamiféle kemény rockot játszunk: zenénkben sok a bluesos hatás, némi folkkal kombinálva. Koncertjeinken többféle hangulat vonul végig, sőt van, amikor csak akusztikus hangszerekre épülő műsort adunk elő.

– Április elején megjelent albumotokon régebbi és újabb zeneszámok is hallhatók.  Hogyan fogadta a közönség?
– A közönség – vagy ahogy mi hívjuk: közösség – számára természetesen minden dal új: vannak közöttük olyanok, amelyek évek óta várták, hogy rögzítésre kerüljenek, és vannak újabb szerzemények is. Kezdetben a zenekar számára sem volt egyértelmű, hogy az eddigi dalokból új album fog készülni. Látjuk, tapasztaljuk az uralkodó tendenciát: manapság nem mennek olyan jól az albumok, mint régebben. Egy-egy dal könnyebben megtalálja a közönségét, mint egy teljes lemez –

az emberek már nem szeretnek hosszabb ideig figyelni egy dologra,

nehezebb huzamos ideig lekötni őket. Mindenesetre mi két album és öt EP után idén kiadtuk a Jegyed van az életre című nagylemezünket, amelyen félórányi zene hallható. Nem hiszem, hogy feltétlenül törődnünk kell a trendekkel, vagy mondhatom inkább azt, számunkra most egyszerűen ennek jött el az ideje. A megjelenéskor elküldtem az anyagot sok ismerősömnek, hogy mondjanak róla véleményt, és összességében pozitív visszajelzéseket kaptunk.

– Az albumot meghallgatva az a benyomásom, hogy a rockerek kedvelni fogják. De vajon mi lesz a keresztényekkel?
– A dalok abszolút befogadhatók a keresztény hallgatók számára is. Véleményem szerint egy keresztény ember is ugyanúgy élvezheti a rockzenét, mint bárki más. Kicsit olyanok a hívők időnként, mintha burokban élnének, és mintha tudatosan zárkóznának el különböző művészi alkotások elől – legyen az film, könyv, színházi előadás vagy épp zene. A hívő ember – jó esetben – növekszik a hitben:

van egy szűrő, amin átengedve értelmezi a dolgokat.

Úgyhogy hallgathat, nézhet, olvashat bármit, ha biztos az értékrendje, akkor egy film, egy színdarab vagy egy könyv sértheti az érzékenységét, de akkor egyszerűen ignorálja azt, és kész. Ilyenformán nem gondolom, hogy egy negatív üzenetű rockszám hatására bárki elfordulna Istentől. Akinek elég stabil a hite, azt nem fogja eltántorítani egy dal, az tudja helyén kezelni a dolgokat.