Ez aztán örömzene a javából! – #szívmelengető

Advent 3. hetére egy teljes keresztény könnyűzenei album meghallgatását ajánljuk.

– Igényes zene, igényes szöveg, szép énekhang, lélekgyógyító hallgatni – olvasható a Signum együttes Hazatérés című albumának közösségi videómegosztón közzétett hanganyaga alatt. A jó hír, hogy ez az értékelés teljesen helytálló, ami azt jelenti, hogy a még ma is különféle gyermekbetegségekkel küzdő műfaj világában akadnak értékes kincsek, amelyek

minőségükkel akár rádióban leadva is észrevehetetlenül simulnának be a kortárs szekuláris felhozatalba, miközben az örömhír üzenetét közvetítik.

Kevésbé örömteli tény, hogy a Signum csapatának legutóbbi albuma lassan nagykorúvá érik, hiszen 2004-ben adták ki. Épp a külföldről importált ferdítések terjedése, a mindent elárasztó „dicsőítőzés” trendje láttán érezzük hiányát a szép, színvonalas, magyar szerzeményeknek, vagy legalább a létező alkotások megbecsülésének.

Aki most hallgat először Signum dalokat, hamar rá fog jönni, amit a tapasztaltabbak már tudnak: ez a banda többnyire tánczenét játszik. De hogyan! Mire felismered, hogy ez inkább valamilyen latinos irány, vagy a rock and roll alapjaira épülő opusz szól, már énekled a dalt, akár táncolod is a lépéseket, legalább fejben.

A Hazatérést persze egy kicsit olyan elemezni, mint egy viccet magyarázni – érdemesebb inkább belehallgatni, akár ide-oda belekattintva felmérni, mi áll közelebb a szívünkhöz. Nekem például a lassabb ütemmutatójú Miatyánk és a címadó, egyben záró szám, a Hazatérés a nagy kedvencem, de a gyorsabbak is betalálnak – nem maradunk gitár- és dobszóló nélkül sem. Kicsit kilóg a sorból a már korábbi albumokról ismert Alleluja (erre inkább táncolni jó) és a Benne van múltunk, jövőnk, ám ha egy együttes zárszavaként, egyben egy virágzó alkotói korszak lezárásaként tekintünk a korongra (ez az album még abban az őskorban született, amikor CD-n jelentek meg a dalok), ott a helyük a többi dal között.

Azért szerethető leginkább ez a dalcsokor, mert megajándékoz bennünket azzal, ami valamiért nehezen megy a hazai kereszténység világában:

ha örömhír van nekünk ajándékozva, hajrá, örüljünk is neki!

Szabadon elkötelezett - ez a két szó fejezi ki legjobban mindazt, aki vagyok, ahogyan gondolkodom. A párbeszéd a lételemem: rengeteget tanulok a másokkal való dialógusokból. Hiszek benne, hogy mindenkit gazdagabbá tesz, ha kevesebbet ítélkezünk és többet kérdezünk.