Ursula von der Leyent nem úgy ismerik, mint érzékenykedő vagy szíveket meghódító politikust. Sokkal inkább a fegyelem, a szorgalom, a szervezettség jellemzi – nem véletlenül lehetett az első női védelmi miniszter, jelenleg pedig az Unió legfontosabb szervét vezeti: az Európai Bizottságot.
Most azonban váratlanul bepillantást engedett a lelkébe. Elmondta az Európai Parlament előtt, mennyire megbántva és magányosan érezte magát Törökországban, ahová az Európai Bizottság elnökeként utazott, de nem úgy bántak vele, ahogy egy elnökkel illene. A sok kamera jóvoltából villámgyorsan elterjedt a rövid kis jelenet, amelyhez feliratra sem volt szükség. Van der Leyen az első magasrangú női politikus, aki szóvá teszi az őt ért diszkriminációt, mert úgy érzi,
milliónyi nő nem emelheti fel a szavát, pedig nap mint nap hátrányos megkülönböztetést szenvednek, megbántják és figyelmen kívül hagyják őket.
Ahogy tették ezt ővele is, amikor neki nem készítettek oda széket a megbeszélésre. Milyen nagyszerű lehetett volna, ha uniós kollégája átadja neki a székét vagy megkérdi a vendéglátót, akad-e esetleg egy harmadik szék a palotában.
Megmutathatta volna Ankarában, mit is jelent az egyenjogúság, az erő – ehelyett kínosan gyengének bizonyult.
Ezért a politikus most arra hívja nőtársait, hogy ne hallgassanak tovább, legyenek bátrak – és megpróbál élére állni egy mozgalomnak: nézzétek, mindegyikünket érnek ilyen bántások, de tudunk védekezni. Természetesen von der Leyen nem csupán feministaként nyilatkozott meg, hanem hatalmi helyzetben lévő politikusként is, aki képviseli és érvényre juttatja az érdekeit – azzal szemben is, aki cserbenhagyta.
