Ilyen az, amikor a médiahekkelős üzengetésdiplomácia turbulenciái dobálják a közbeszédet (ha hagyjuk).
Jön a pápa? Aligha jön a pápa. Nem kizárt, hogy akár jöhet a pápa. Szeretnénk, hogy jöjjön a pápa. Nem szokott jönni a pápa. Meghívtuk a pápát.
Akár így is össze lehetne tömören foglalni a 2020-ról 2021-re átcsúszó Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) egyik, valamiért nagyon fontosnak tűnő kérdésének alakulását. A dilemmázásnak maga a katolikus egyházfő vetett véget – legalábbis akkor úgy tűnt -, amikor idén márciusban Irakból hazafelé közölte: „Most Magyarországra kell mennem a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárószentmiséjére”.
Nem kell Vatikán-szakértőnek lenni, hogy ebből a rövid mondatból megértsük: nem klasszikus apostoli látogatásra érkezhet hazánkba Ferenc pápa, hanem egyetlen eseményre, egy szentmisére tervez jönni. Hogy ezt a bejelentést miért a „kell” kifejezéssel társította, csak ő tudná megmondani.
A NEK egyébként nem is lenne igazán alkalmas egy hosszabb pápai részvételre, hiszen a program már kialakult, a rendezvény középpontjában ráadásul a fő résztvevő, Jézus áll – az az igazán fontos, hogy Ő ott legyen -, valamint a résztvevők jelenléte, bekapcsolódása a központi mozzanat.
Ezt a jelenlétet, lelki kötődést rendkívül hatékonyan agyon tudja csapni egy politikai felhangokkal tarkított, immár nemzetközivé terebélyesedő üzengetősdi, hogy ki kivel mikor és miért akar, vagy nem akar találkozni.
Egyrészt ha tényleg jön a pápa, kizártnak tűnik, hogy ne találkozna Orbán Viktorral, Áder Jánossal és más úgynevezett közjogi méltóságokkal. Ott lehetnek ugyanis nyilvánvalóan azon a bizonyos misén, ami után a protokoll szerint várhatóan fogadáson is találkozik némelyekkel az egyházfő. Szelfizni tehát biztosan tud vele a kormányfő, a karitatív rendezvényre érkező Chuck Norris megkocsikáztatásához hasonló sztrítfájteres magánakció viszont esélytelennek tűnik.
Az viszont nem kizárt, hogy addig esdekelnek különböző körök a Vatikán kapui előtt térdelve, hogy mégis több napra módosul a pápa magyarországi programja. Hogy ennek mi haszna lenne, nehéz kitalálni, hiszen egy ilyen látogatás a legkevésbé szól arról, hogy a felek egyetértenének bármiben egymással – noha a közlemények megalkotói, a beszédírók csodákra képesek.
Érdemes az egész pápahívogatás kapcsán felidézni, milyen szavakkal beszéltek az aktuális kormányzat holdudvarához tartozó megmondóemberek nem is olyan rég a most éppen várva várt személyről:
„Hiába ismételgeti kretén brüsszeli politikusok kretén mondatait kretén módon, ettől még migráns marad, mert Argentínában szinte mindenki az.”
„Ne csodálkozzunk, ha a szabadkőművesség Ferenc pápát dicséri. De ne örüljünk neki.”
„Az idegenség fejét simogatja meg, az idegenség lábát mossa, az idegenséget gyámolítja, és a legnagyobb farizeusok módjára az idegenség elesettségét, gyengeségét, szánalomra méltóságát magasztalja.”
És ezek a mondatok Ferenc pápához is nyilvánvalóan eljutnak, így még az sem kizárt, hogy ha tényleg rámenősen próbálják valakik elérni, hogy jöjjön hosszabb időre, akkor a helyzet átpolitizáltsága miatt inkább visszavonja még azt a rövidke érkezési szándékát is.
Mindenki jobban járna azzal, ha a honi politika kivonulna legalább ebből az egy eseményből, és megmaradhatna annak a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, ami a valódi célja:
legyen a NEK a látványos diplomáciai kavarások helyett a Jézussal való személyes találkozás ünnepe!
