A Szentatya budapesti tolmácsa arról nyilatkozott a Szemléleknek, amit rajta kívül kevesen tapasztalhattak meg.
A Központi Papnevelő Intézet rektora idén júliusban értesült róla, hogy őt jelölték ki arra a feladatra, hogy Ferenc pápát budapesti látogatása során személyes tolmácsként kísérje, segítse. – Meglepődtem, megdöbbentem, amikor felkértek erre a nagyon megtisztelő szolgálatra. Az volt a dolgom, hogy amikor a Szentatyának szüksége van rám mint tolmácsra, mindig legyek készenlétben – mondta a derűs katolikus lelkipásztor.
Érdekesség, hogy amikor megosztottam a közösségi médiában azt a képet, amelyen látható volt, hogy Balázs atya az érkezés pillanataiban tolmácsol a pápának, pár órán belül félezer kedvelés érkezett reakcióként. Sokan kedvelik tehát őt is a hazai hívek közül, ám szerényen értékelte saját feladatát.
– Két összehasonlíthatatlan nagyságrend ült abban az autóban – utalt a szemináriumi rektor arra a látványra, ahogy a konvoj elindult a reptérről, és jól kivehető volt, hogy ők ketten kedvesen beszélgetve töltötték a Hősök teréig vezető utat.
Mint kiderült, olaszul társalogtak, s azért is kísérte el már kezdettől Martos Levente Balázs a pápát, mert a vatikáni szervezők számára nagyon fontos szempont, hogy aki közvetlenül a pápa segítségére van egy ilyen látogatás során, személyes kapcsolatba is kerüljön a Szentatyával. – Ez az út az egymásra hangolódás időszaka volt – mutatott rá a rektor.
Amint Kuzmányi István nemrég elmondta a Szemléleknek, hatalmas áldozat volt a nemrég operáción átesett pápától, hogy ilyen sűrű programot bevállalt értünk, magyarokért. – Kétségtelenül így van, hiszen nagyon sűrű, szoros programról beszélhetünk, s azóta már Szlovákiában folytatja apostoli útját Ferenc pápa. Amikor erre a napra készülődtem, eleinte azt kértem a barátaimtól, imádkozzanak értem, hogy jól tudjak tolmácsolni. De egy ideje inkább azt javasoltam, a pápáért imádkozzanak, mert
ebben a szokatlan szeptemberi melegben a műtét utáni nehézségek közepette nagy kihívás volt számára ez a látogatás.
Egy tolmács ilyen kivételes helyzetben nyilván rengeteg dolgot megtapasztal, így volt ez Balázs atyával is. – Azt láttam rajta, hogy mindenkire őszintén figyelt, nagyon jól sikerültek a találkozásai a vallásközi összejöveteleken és a püspök atyákkal közös alkalmon egyaránt. Amikor személyesen beszélgettem vele, szintén az volt a benyomásom, hogy valóban úgy nézi, érzékeli a világot, ahogyan nekünk is javasolja: személyes találkozásokon, személyes élettörténeteken, illetve Isten közelségén keresztül.
Olyan ember ő, aki érdeklődik a nagy kérdések, a nagy egész iránt, de ezt nagyon konkrét, személyes találkozások által szereti megtapasztalni, megélni.
A rektor olyan apró történetet is megosztott a Szemlélek olvasóival, amit rajta kívül más nem élhetett át. – Kétszer is megkérdezte tőlem a pápa a délelőtt folyamán, hogy nem vagyok-e fáradt. Amikor válaszoltam neki, illetve kissé merészen visszakérdeztem, azt mondta, hogy nagyon jól érzi magát, kedve telik abban, amit most átél. Magam is abban a sajátos helyzetben vagyok, hogy annyi jó dolog történt ezen a héten, tele volt a kongresszus szép találkozásokkal, hogy próbálom valahogy ezt a sok örömteli pillanatot a szívembe engedni, és amit lehet, továbbvinni belőle. Az a remény él bennem, hogy sokak számára ugyancsak bensőséges befejezése volt ez a pápai szentmise a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak – zárta gondolatait a Központi Papnevelő Intézet rektora.
