Adventben az ember várakozik. Az, hogy ki mire, a lelki hovatartozásától függ. Van, aki céllal vár, Istenre vár, Tőle várja a karácsonyban elrejtett szeretetet, reménységet, a belső feltöltekezést.
Sokfélék vagyunk MI, de többnyire jóra igyekszünk. És vannak ŐK. A börtönben.
A legtöbbjüknek nincs kapcsolattartója, leírták őket. Ők valóban bezártak. Persze, amit tettek, az elítélendő. Van igazság. De van olyan pillanat is, amikor az ember túllát a szívével ezeken a tényeken, és megsejti, meglátja az embert, a félresiklott életűt.
Itt egy sokadik, karácsonyi adakozásra kérő plakát, amelyen a Mécses Szeretetszolgálat azon felhívása áll, hogy
„küldj karácsonyi csomagot egy börtönben lévő embernek!”.
Jött egy üzenet. Kérdés, hogy nekem szól? Van dolgom vele?
Volt egyszer egy üzenet, ami három éve esett be az e-mail-fiókomba, kéretlenül, előzmény nélkül, a Szemlélek magazin formájában, egy felhívással, hogy gondoljak a börtönben lévőkre, és segítsek a Mécses Szeretetszolgálatnak, akár egy fogvatartottal való levelezés felvállalásával, akár karácsonyi csomag küldésével. Azóta se kételkedtem abban, hogy engem akkor megszólítottak. Kaptam egy üzenetet és válaszoltam rá. Három éve levelezek fogvatartottakkal, és ezáltal része lehetek az újrakezdés/újat kezdés nem mindig egyszerű folyamatának. Nem bántam meg. Azt sem, amikor adománnyal segítettem. Mert ezek a felvállalt segítségnyújtások is üzenetek azoknak, akik rossz irányba indultak, és segítség nélkül nem tudnak irányt váltani.
Segíteni hívunk.
Segíteni hívunk. Nem erőn felül. Mindenki szívében lehet egy mondat, egy vers, egy bibliai igevers, amit meg tud osztani ismeretlenül, de mégis személyes, emberi üzenetként egy fogvatartottal, és talán van lehetősége arra, hogy egy csomagba kerülő használati cikk árát fedezni tudja.
A közeledő Karácsony fényében talán többet látunk a szívünk mélyére húzódott magunkból, és bátorítást nyerünk arra, hogy segítsünk.
Éva, a Mécses Szeretetszolgálat önkéntes levelezője
