Egymásért imádkozó és együtt étkező papok, anyagiakról, szervezeti felépítésről tárgyaló laikusok – bátor lépésekkel vette kezdetét a Kaposvári Egyházmegye zsinata, amelyről a helyi katolikus főpásztorral beszélgettünk.
– Nem példa nélküli idehaza, de még szoknunk kell az egyházmegyei zsinat fogalmát. Miről van szó pontosan, mi a célja a kezdeményezésnek, kik vehetnek részt rajta?
– Szent II. János Pál pápa magyarországi látogatásakor kérte a püspököket, hogy tartsanak egyházmegyei zsinatokat. A Kaposvári Egyházmegye zsinatát 25 évvel annak megalapítása után hirdettem meg, közel 3 évnyi előkészület után. A zsinat célja a valóság felmérése, az idők jeleinek a felismerése, a közös út keresése az evangélium fényében.
– Az általános megújulási szándék mellett bizonnyal vannak konkrét területek, amelyek kapcsán választ keresnek az aktuális kérdésekre a bekapcsolódók. Mik a legsürgetőbb kihívások a Kaposvári Egyházmegyében?
– A zsinatunk mottója így hangzik: „Vonzásban, egységben, közösségben”. Ez összefoglalja a lényeget. A legfontosabb az evangelizáció, a párbeszéd útjainak a keresése, például a romákkal való találkozás, az ő lelkipásztori szolgálatukban való növekedés.
Olyan egyházmegyét szeretnék, ami vonzó a templomba járók és a templomon kívül lévők számára egyaránt.
Olyan egyházmegyét, ahol az egységért dolgozunk, mert nagyon sok pontot megosztott az egyház. Csak krisztusi közösségekben élve tudjuk hatékonyan elérni az embereket. Tíz témában kérdeztük meg előzetesen a papokat és a világi híveket, még az egyházon kívülieket is, olyan területek érintve, mint a liturgia, szervezeti felépítés, karitász, anyagiak…
– Amikor a zsinat kifejezés elhangzik, sokan a legutóbbi egyetemes zsinatra gondolnak, amelyet a Vatikánban tartottak 1962-65 között. Azon az eseményen még neves civil teológusok sem vehettek részt a tanácskozásokon, Kaposváron viszont laikusok is bekapcsolódhatnak a jövőbeli döntések előkészítésébe, az irányvonalak meghatározásába. Mibe szólhatnak bele ténylegesen a mostani egyházmegyei zsinaton a civilek?
– Az előbb említett témák kapcsán kétezernél több kérdőív jutott vissza hozzánk, ezt a mennyiséget meglehetősen reprezentatívnak tartom. Ezeket a visszajelzéseket dolgoztuk fel a zsinat megnyitására, az így megfogalmazott felvetéseket fogják tárgyalni a zsinat bizottságai, amelyekben ugyanúgy helyet kapnak a laikusok, mint a papok.
– Közhely, de annak fájó a papok létszámának csökkenő tendenciája, amelyet a templomok padjainak üresedése is kísér. Az aggódás nem segít – de akkor mi lehet a teendő?
– Minden krízis, így a paphiány is meghívás. El kell indulni azok felé, akik elmentek az egyházból és megkérdezni őket, hogy miért tettek így. Azok felé, akik számára az egyház rémhír, nem örömhír. El kell indulnunk a szegények, az elesettek, a szenvedők, a betegek felé. Ha pedig elindulunk, a Szentlélek megmutatja majd, mi a teendő, de ehhez
először találkozni kell velük, beszélgetni – nem kitalált programot rájuk erőltetni, hanem meghallgatni őket, és ennek alapján megfogalmazni a teendőket.
Ebben a Szentlélek nagyon profi segítő.
– A Kaposvári Egyházmegyében már működik a plébániai unió intézménye, amelyről a Szemléleken is beszámoltunk. Mik az első tapasztalatok, vajon ez lehet-e a jövő lelkipásztorkodásának az útja?
– A plébániai unió kezdeményezése még nagyon fiatal. Az idő fogja megmutatni, mennyire gyümölcsöző, járható út ez, de nagyon ígéretes. Fontosnak tartom a közösségek létrejöttét, beleértve a papi közösségek, akár papi asztalközösségek, imaközösségek megszületését – néhány már működik az egyházmegyénkben. Olyan gyógyító papi közösségekre van szükség, amelyekben őszintén beszélhetnek az atyák örömeikről, gondjaikról, kudarcaikról, s ahol nem csupán elfogadjuk a másik küzdelmeit, adott esetben sérelmeit, hanem imádkozunk is egymásért. Maga a közös étkezés nagyon egyszerű, nagyon emberi forma, mégis az egyik legfontosabb irány a jövőre nézve.
– Miután véget ér a zsinat, alighanem készül majd egy dokumentum, amely összefoglalja a közös munkálkodás gyümölcseit. Hozzáférhetőek lesznek-e nyilvánosan ezek az írásos eredmények, akár más egyházmegyék, közösségek is beépíthetik-e saját hitéletükbe a megfogalmazottakat?
– A zsinat lezárásakor kötelező kiadni azt a záródokumentumot, amely digitálisan és nyomtatott formában egyaránt elérhető lesz. Természetesen bárki használhatja majd, aki nyitott az útkeresésre és az egyház megújulására.
(Fotók: Kling Márk / Kaposvári Egyházmegye)
