Donald Trump beiktatásához kapcsolódva kedden ökumenikus istentiszteletet tartottak Washingtonban. Az eseményen egy episzkopális püspöknő arra kérte a régi-új amerikai elnököt: legyen irgalmas az olyan társadalmi csoportokhoz, mint a migránsok vagy a melegek. A politikus felháborodottan utasította vissza az üzenetet.
„Az illegális bevándorlók többsége nem bűnöző. Adót fizetnek, jó szomszédok, és hűséges tagjai egyházainknak, mecseteinknek, zsinagógáinknak, gurudvaráinknak és templomainknak. Arra kérem, elnök úr, legyen irgalmas azokhoz, akik közösségeinkben élnek, és akiknek gyermekei attól félnek, hogy a szüleiket elviszik. Segítsen azoknak, akik háborús övezetekből és üldöztetésből menekülnek, hogy együttérzést és befogadást találjanak nálunk” – jelentette ki a Donald Trump amerikai elnök beiktatásához kapcsolódó ökumenikus istentiszteleten Mariann Budde. Az episzkopális püspöknő így folytatta: „Isten nevében arra kérem, legyen irgalmas azokhoz az emberekhez, akik most félnek ebben az országban. Élnek meleg, leszbikus és transznemű gyerekek mind a demokrata, mind a republikánus és a független családokban, akik most az életükért aggódnak”.
Az elnök a felvételek tanúsága szerint először kifejezéstelen arccal hallgatta ezeket a mondatokat, majd fejrázással fejezte ki nemtetszését. Utóbb nyilatkozataiban dühösen utasította vissza a felszólítást: „Az úgynevezett püspök, aki a keddi nemzeti imaszolgálaton beszélt, radikális baloldali keményvonalas Trump-gyűlölő volt. Nem túl elegáns módon hozta szóba a politikát. Gonosz hangvételű volt, és nem meggyőző vagy okos.”
A prédikáció része volt annak az ökumenikus imaalkalomnak, amely hagyományosan az új elnök hivatalba lépése után zajlik a washingtoni nemzeti katedrálisban, és mindkét nagy párt, a republikánusok és a demokraták elnöke részt vesz rajta. A kedd reggeli szertartáson a lelkészek többsége áldást kért az új kormányzatra, Budde azonban a fenti módon aktuális közéleti tartalmat adott az eseménynek.
Prédikációjában a püspöknő arra utalt, hogy Trump az Egyesült Államokban illegálisan tartózkodó migránsok millióival szemben kemény politikát hirdetett meg – ezt a törekvését Ferenc pápa is többször bírálta. A politikus hivatali idejének első óráiban aláírta azokat a jogszabályokat, amelyek előkészítik a kampányban beígért tömeges kitoloncolások végrehajtását, valamint visszavonták a Joe Biden-korszak rendelkezéseit a transznemű amerikaiak védelmében. A bevándorlási irányelvek célja az amerikai menekültügyi program felfüggesztése és csapatok küldése a déli határra. Az egyik rendelet pedig előírta a szövetségi kormánynak, hogy csak két nemet – férfit és nőt – ismerjen el.
*
A történtek beszédesen tükrözik a jelenlegi amerikai közállapotokat, és magyarországi áthallásokra is alkalmat adnak. Egyrészt Donald Trump bármennyire is érvényesíteni kívánja befolyását országa politikai életére, az Egyesült Államok berendezkedése, jogrendje még így is tág teret ad az egyes társadalmi csoportok, köztük az egyházak önállóságának. Utóbbiak ugyanis jóval kevésbé függenek az államtól, mint például Magyarországon. És nem kell mindenben egyetérteni a „woke”-ként is emlegetett püspöknővel; lehetnek jogos észrevételek arról, hogy beszédében miért pont ezeket a kérdéseket emelte ki. Azt viszont ezzel együtt is értéknek tarthatjuk, hogy egy ilyen kiemelt pillanatban, az elnök füle hallatára mert megfogalmazni kritikát, pontosabban kérést a politikus tevékenységével kapcsolatban.
Ami azt illeti, bár az egyházi személyek ezen a téren nálunk jóval szemérmesebbek, egy esetre emlékezhetünk, amikor kísértetiesen hasonló történt Magyarországon. Sulyok Tamás tavalyi beiktatásán ugyancsak jelen voltak és áldást kértek az államfőre a történelmi felekezetek képviselői, köztük Fabiny Tamás püspök az alábbi szavakkal:
„Álmodjunk együtt egy olyan országot, amelyben béke és egyetértés uralkodik. Ahol nagyvonalú a kormány és méltányos az ellenzék. Ahol nem szakadnak ketté családok és baráti társaságok csak azért, mert különböző pártokat támogatnak. (…) Ahol különbséget tudnak tenni menekültek és bevándorlók között. Álmodjunk együtt (…) egy olyan országot, amelyben nem számít érdemnek az adócsalás és az ügyeskedés. (…) Ahol az egyházakat sem túlszeretni, sem diszkriminálni nem akarják. Ahol nem a trón és az oltár rossz emlékű szövetsége, hanem egyenlő felek párbeszéde és együttműködése valósul meg. Ahol rangkórság helyett a hivatástudat, uralkodási vágy helyett a szolgálat érvényesül.”
*
A beszéd fordítását a következőkben néhány részlet elhagyásával teljes terjdelmében közöljük:
„(…) Mint nemzet, ma azért gyűltünk össze, hogy egységért imádkozzunk – nem politikai vagy egyéb egyetértésért, hanem olyan egységért, amely a közösséget erősíti a sokszínűségen és megosztottságon túl, és amely a közös jó érdekét szolgálja.
Ebben az értelemben az egység alapvető követelmény ahhoz, hogy az emberek szabadon élhessenek együtt egy szabad társadalomban. Ez a szilárd szikla, ahogy Jézus mondta, amelyre nemzetet lehet építeni. (…) Az egység nem pártos. Sokkal inkább olyan módja az együttélésnek, amely tiszteletben tartja különbségeinket, és megtanít arra, hogy többféle nézőpontot és élethelyzetet tekintsünk érvényesnek és tiszteletre méltónak. Ez lehetővé teszi, hogy közösségeinkben és a hatalom csarnokaiban valóban törődjünk egymással, még akkor is, ha nem értünk egyet.
Akik országunkban életüket szentelik vagy önkéntes munkát vállalnak mások segítésére természeti katasztrófák idején, gyakran saját életüket is kockáztatva, soha nem kérdezik meg azoktól, akiket segítenek, hogy kire szavaztak egy korábbi választáson, vagy mi a véleményük van egy adott kérdésről. (…)
A Hegyi Beszédben Názáreti Jézus arra buzdít, hogy ne csak felebarátainkat szeressük, hanem ellenségeinket is, és imádkozzunk azokért, akik üldöznek minket. Legyünk irgalmasok, ahogyan Istenünk is irgalmas, bocsássunk meg másoknak, ahogyan Isten is megbocsát nekünk. Jézus szándékosan fogadta be azokat, akiket társadalma kirekesztett.
(…) Akik most itt vagyunk ebben a székesegyházban, nem vagyunk naivak a politika valóságát illetően. Amikor hatalomról, gazdagságról és ellentétes érdekekről van szó, amikor különböző elképzelések ütköznek arról, hogy Amerika milyen legyen, amikor markáns vélemények fogalmazódnak meg a lehetőségek skáláján, és amikor egymással szögesen ellentétes nézetek születnek arról, mi a helyes irány, óhatatlanul lesznek győztesek és vesztesek. Amikor szavazatot adunk le, döntéseket hozunk, amelyek meghatározzák a közpolitikát és az erőforrások prioritásait, természetes, hogy egy demokráciában nem valósulhat meg mindenki álma és reménye egy adott törvényhozási időszakban vagy elnöki ciklusban. (…)
De néhány ember számára álmaik és reményeik elvesztése nemcsak politikai vereséget jelent, hanem egyenlőségük, méltóságuk és megélhetésük elvesztését is. Ha mindez igaz, vajon lehetséges-e valódi egység közöttünk? És miért kellene törődnünk vele? Remélem, hogy törődünk vele. Remélem, hogy foglalkozunk vele, mert az a megvetéskultúra, amely mára normalizálódott ebben az országban, a pusztulásunkkal fenyeget. Nap mint nap bombáznak minket olyan üzenetekkel, amelyeket a szociológusok ma már a „felháborodásipar” részeként emlegetnek, és amelyet néha külső erők gerjesztenek, akik a megosztott Amerikában érdekeltek. A megvetés táplálja a politikai kampányokat és a közösségi médiát, és sokan hasznot húznak ebből. (…)
Hívőként, más hívőkkel egyetemben hiszem, hogy Isten segítségével országunkban lehetséges az egység. Nem tökéletesen, hiszen mi is tökéletlenek vagyunk, és államszövetégünk is tökéletlen. De elegendő mértékben ahhoz, hogy továbbra is higgyünk az Egyesült Államok eszméiben, és dolgozzunk a megvalósításukért. Ezeket az eszméket a Függetlenségi Nyilatkozat fogalmazza meg, amely az emberi egyenlőség és méltóság veleszületett igazságát hirdeti.
(…) Az egység első alapja az emberi méltóság tisztelete, amely – ahogy az itt képviselt hitvallások mindegyike vallja – minden ember veleszületett, mivel mindannyian egy Isten gyermekei vagyunk. A közéleti párbeszédben a méltóság tisztelete azt jelenti, hogy nem gúnyoljuk ki, nem becsméreljük és nem démonizáljuk azokat, akikkel nem értünk egyet. Ehelyett a tiszteletteljes vita útját választjuk, és amikor csak lehetséges, közös nevezőt keresünk. Ha pedig nem találunk közös nevezőt, a méltóság megköveteli, hogy hűek maradjunk meggyőződésünkhöz anélkül, hogy lenéznénk azokat, akik más szemléletet vallanak.
Az egység második alapja az őszinteség a magánbeszélgetésekben és a közéleti diskurzusban egyaránt. Ha nem vagyunk hajlandók őszinték lenni, nincs értelme egységért imádkoznunk, mert tetteink az imáink ellen hatnak. Talán egy időre hamis egységérzetet tapasztalhatunk, de nem azt a szilárdabb, szélesebb körű egységet, amelyre szükségünk van a ránk váró kihívások kezeléséhez. (…)
Az egység harmadik és utolsó alapja, amelyet ma említeni szeretnék, az alázat. Mindannyiunknak szüksége van rá, mert valamennyien esendők vagyunk. Hibázunk. Mondunk és teszünk dolgokat, amelyeket később megbánunk. Vannak vakfoltjaink és előítéleteink, és talán akkor vagyunk a legveszélyesebbek magunkra és másokra, amikor minden kétséget kizáróan meg vagyunk győződve arról, hogy mi vagyunk a jó, mások pedig a rossz oldalon.
Mert az igazság az, hogy mindannyian emberek vagyunk. Mindannyian képesek vagyunk jóra és rosszra is. Alekszandr Szolzsenyicin egyszer bölcsen megjegyezte: „A jó és a rossz közötti határvonal nem államokon, osztályokon vagy politikai pártokon keresztül húzódik, hanem minden emberi szív közepén.” És minél inkább felismerjük ezt, annál több hely nyílik bennünk az alázatra és a mások iránti nyitottságra, mert valójában sokkal hasonlóbbak vagyunk egymáshoz, mint gondolnánk, és szükségünk van egymásra.
(…)
Végezetül hadd forduljak önhöz egy kéréssel, elnök úr. Milliók helyezték önbe a bizalmukat. És ahogy tegnap mondta a nemzetnek, érezte a szerető Isten gondviselő kezét. Isten nevében arra kérem, legyen irgalmas azokhoz az emberekhez, akik most félnek ebben az országban. Élnek meleg, leszbikus és transznemű gyerekek mind a demokrata, mind a republikánus és a független családokban, akik most az életükért aggódnak.
Azok pedig, akik a terményeinket szedik, irodáinkat takarítják, a baromfi- és húsfeldolgozó üzemekben dolgoznak, éttermeinkben mosogatnak és az éjszakai műszakokban a kórházakban – talán nem állampolgárok, talán nincs megfelelő dokumentációjuk, de az illegális bevándorlók többsége nem bűnöző. Adót fizetnek, jó szomszédok, és hűséges tagjai egyházainknak, mecseteinknek, zsinagógáinknak, gurudvaráinknak és templomainknak. Arra kérem, elnök úr, legyen irgalmas azokhoz, akik közösségeinkben élnek, és akiknek gyermekei attól félnek, hogy a szüleiket elviszik. Segítsen azoknak, akik háborús övezetekből és üldöztetésből menekülnek, hogy együttérzést és befogadást találjanak nálunk.
Istenünk arra tanít, hogy legyünk irgalmasak az idegenekkel, mert mindannyian idegenek voltunk ebben az országban. Adja Isten, hogy megkapjuk az erőt és a bátorságot, hogy minden ember méltóságát tiszteletben tartsuk, az igazságot szeretettel kimondjuk egymásnak, és alázattal járjunk együtt egymással és Istennel – minden ember javára, mind a nemzetben, mind a világban.”
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom