A lehetetlennel határos volna, ha a kormány az élet kezdetére vonatkozó kérdésekben egyszerre akarna megfelelni a magzatvédő és a nőjogi szervezetek elvárásainak. De talán lehetne áthidaló megoldást találni a szívhangrendelet, a sürgősségi fogamzásgátló és az abortusztabletta ügyében. Lássuk, hogyan!

Hatalmas hullámokat vert a magzatvédő szervezetek körében, hogy Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter a többségüket nem hívta meg az élet kezdetére vonatkozó augusztus eleji megbeszélésre. A tárca aztán lapunk érdeklődésére küldött válaszában kilátásba helyezte, hogy az egyeztetésbe a későbbiekben másokat, köztük egyházakat is bevonnak. Néhány napra rá Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek, majd a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia fogalmazta meg javaslatait, a református zsinat lelkészi elnöke, Steinbach József pedig találkozóra hívta a tárca vezetőjét. Ezzel – miután az ügy kezdetben politikai-világnézeti jelleget öltött – a vita szerencsés módon a szakmai alapú érték- és érdekegyeztetés felé mozdult el.

A terítéken lévő szívhangrendelet, a sürgősségi fogamzásgátló vénykötelessége és az abortusztabletta kérdésében ugyanakkor nem lehet egyszerre eleget tenni a magzatvédők, illetve a nőjogi szervezetek szempontjainak. A miniszter annyit tehet, hogy minden érv megfontolása után döntést hoz, saját emberi és orvosi lelkiismeretét, valamint a társadalmi következményeket egyaránt mérlegre téve. Egy népképviseleti demokráciában ugyanis a kormánynak egyszerre kell érvényesítenie bizonyos erkölcsi alapelveket – akár a közvélemény ellenében, lásd például a halálbüntetést –, és

tekintettel lennie arra is, hogy felhatalmazását a szavazók többségétől kapta.

A három kérdésben ugyanakkor talán nem lehetetlen olyan, szükségképpen kompromisszumos megoldást találni, amely figyelembe veszi mindegyik oldal szempontjait. Abban széles körű egyetértés van, hogy a nem kívánt terhességek megelőzése jobb, mint amikor egy nő válsághelyzetben kényszerül dönteni az abortuszról; a vita arról szól, hogy ezt milyen eszközökkel lehet elérni.

Közben a két tábor képviselői tanulhatnának egymástól.

A liberalizációt pártolók abban erősödhetnének, hogy legyenek (jobban) tekintettel a magzati élet védelmére, az ellenoldal pedig hangsúlyosabban vehetné figyelembe a krízisben lévő nő beszűkült döntési lehetőségeit.

Az alábbiakban ezért megpróbáljuk az álláspontokat közelíteni, és olyan javaslatokat megfogalmazni, amelyekben a két tábor szempontjai minél inkább visszaköszönnek. A három kérdés természetesen rendkívül összetett, rengeteg orvosi, etikai, jogi és egyéb vonzattal. A kezdeményezés azonban nem is akar több lenni, mint gondolatkísérlet annak felmutatására, hogy talán nem is olyan lehetetlen áthidaló megoldásokat találni. (A magzatvédők érveit abból a levélből idézzük, amelyet az Emberi Méltóság Központ referense, Schittl Eszter küldött a Szemlélek korábbi írására.)

SZÍVHANGRENDELET

Jelenlegi helyzet:

A rendelet 2022-es bevezetése óta „nem kívánt terhesség esetén biztosítani kell, hogy a várandós nő a magzatot, annak az adott terhességi korra jellemző életfunkcióit, szívműködését észlelje (pl. a magzat ultrahang-képét, a szív pulzációját, ha technikailag lehetséges, egyértelműen azonosítva meg kell részére mutatni, illetve a szívhangot meghallgattatni, amennyiben annak orvosi ellenjavallata nem áll fenn).” (Vagyis eddig sem volt kötelező feltétlenül a szívhangot meghallgatni.)

Hirdetés

A magyar rendelethez hasonló szabályozás az Egyesült Államok 14 tagállamában létezik – de nem mindenhol kötelezik a nőt a magzat életjelének meghallgatására –; a világ más országaiban nincs példa rá. Hegedűs Zsolt ezért tavasszal az Egészségügyi Szakmai Kollégium Szülészet és Nőgyógyászat Tagozatánál a jogszabály bevezetésének hátteréről érdeklődött, és megkérdezte: készek-e kezdeményezni a rendelkezés felülvizsgálatát, egyaránt figyelembe véve betegjogi és bioetikai szempontokat, „különös tekintettel a páciens önkéntes, tájékozott beleegyezésére, a visszautasítás jogára”.

A magzatvédők legfontosabb szempontja, a tájékoztatáson alapuló beleegyezés jórészt már most is megvalósul.

Az abortuszt kérő nő köteles részt venni a családvédelmi szolgálatok tanácsadásán, melyen a védőnő – tiszteletben tartva „érzéseit és méltóságát” – „a válsághelyzet megoldását segítő ismeretek, tájékoztatások által nyújt segítséget a magzati élet védelme és a válsághelyzet megoldása érdekében”. Ennek keretében információt kap a magzatelhajtás orvosi, jogi körülményeiről, a krízis megoldását segítő családtámogatási lehetőségekről, a segítő szervezetek elérhetőségéről.

Magzatvédők aggályai:

„A tájékozott beleegyezés nem formális követelmény, hanem az egészségügyi jog alapelve. Az anyának joga van tudni, hogy gyermeke életet jelző szívverése már a hatodik héten kimutatható, mielőtt visszafordíthatatlan döntést hoz az életéről. A szívhangrendelet ezt a jogot gyakorlati valósággá teszi. A rendelet eltörlése nem a nők autonómiáját erősítené, hanem éppen csökkentené azt az információ visszatartásával.”

A liberalizálást támogatók szempontjai:

A rendelet pszichésen traumatizálja az amúgy is válsághelyzetben lévő nőt, ráadásul a célt nem éri el, mert nem mutatható ki, hogy az abortuszok száma érdemben csökkent volna.

Kompromisszumos javaslat:

Az életfunkciók észlelése ne kötelező, hanem választható, illetve visszautasítható lehetőség legyen. Ha a nő az abortusz mellett dönt, az orvos – miként minden más műtét esetében – továbbra is adjon tényszerű tájékoztatást a beavatkozás mibenlétéről, kockázatairól és esetleges szövődményeiről, a páciens pedig aláírásával erősítse meg, hogy ezek ismeretében beleegyezik az eljárásba. Az orvos nyomásgyakorlás nélkül ismertesse a nővel, hogy magzata melyik fejlődési szakaszban van, és kérdezze meg,

kíván-e élni azzal a jogával, hogy megtekintse annak életfunkcióit.

Az igenlő és a nemleges választ egyenértékű döntésként kell kezelni, amelyet a páciens a vonatkozó dokumentumon aláírásával erősít meg.

SÜRGŐSSÉGI FOGAMZÁSGÁTLÁS

A jelenlegi helyzet:

Magyarország az egyetlen EU-tagállam, ahol a sürgősségi fogamzásgátló továbbra is vényköteles.

Magzatvédők aggályai:

„Orvosi: elmarad a betegtájékoztatás az ellenjavallatokról (…) és a súlyos mellékhatásokról (…). A vénymentesítés a szer ismételt, ellenőrizetlen szedéséhez vezet, miközben a hamis biztonságérzet miatt a nemi betegségek száma nő.

Kiskorúak védelme: orvosi és szülői kontroll nélkül a fejlődésben lévő hormonrendszerre súlyosan ható szerhez juthatnak ellenőrzés nélkül. A vénymentesség emellett kaput nyit a szexuális kizsákmányolás előtt: bántalmazó partner gyorsan, nyom nélkül kényszerítheti a készítményt fiatal lányokra. (…)”

A liberalizálást támogatók szempontjai:

A sürgősségi fogamzásgátlás hatékonysága annál nagyobb, minél hamarabb alkalmazzák, a recepthez kötöttség pedig vészesen sok időt visz el. A vény nélküli elérhetőség gyorsabb, egyszerűbb és diszkrétebb hozzáférést biztosítana, és csökkenthetné a nem kívánt terhességek számát. Ráadásul az érdemi vizsgálat már most is sokszor elmarad.

Az orvosok jó része rutinból írja fel a tablettát,

de az is jellemző, hogy az érintett nők/párok éjszaka a legközelebbi kórházi ügyeletre szaladnak, ahol minden további nélkül megkapják a receptet. (Erről beszélt az egyébként magzatvédő Bálint Balázs szülész-nőgyógyász is a 777blog.hu múlt heti podcastjában.)

Kompromisszumos javaslat:

A tabletta vény nélkül is legyen elérhető, de ez kötődjön egységes szakmai protokollhoz, és, ahogy a Magyar Orvosi Kamara javasolja, kiadása – a halmozott használat felismerésére – kerüljön be az egészségügyi felhőbe (EESZT). A gyógyszerész ennek alapján adjon tájékoztatást a készítmény alkalmazásáról, hatásáról, ellenjavallatairól és a szükséges egészségügyi kontrollról. Legyen a tájékoztatás része a rendszeres fogamzásgátlás és a nemi úton terjedő fertőzések megelőzésének ismertetése is. Kiskorúaknál védelmi szabályokat kellene alkalmazni. Bántalmazás/kényszer gyanúja esetén – a további szexuális kizsákmányolás megelőzésére – biztosítani kellene a megfelelő szakellátásba irányítás lehetőségét.

Ha pedig a helyzet megkívánja, jelzést kell küldeni a megfelelő intézményeknek/hatóságoknak.

ABORTUSZTABLETTA

A jelenlegi helyzet:

Az abortusztabletta Európában Magyarországon kívül csak Andorrában, Lengyelországban, Liechtensteinben, Máltán és Monacóban nem, vagy csak korlátozottan elérhető.

Magzatvédők aggályai:

„Az emberi élet kioltásának otthoni, orvosi kontroll nélküli elvégzéséről van szó. A beavatkozás alacsonyabbnak tűnő küszöbe nem változtat az abortusz emberi életet kioltó valóságán. Míg a sebészeti abortusz klinikai környezetben történik, a tabletta a nőt egyedül hagyja a folyamat fizikai és lelki valóságával saját otthonában.”

A liberalizálást támogatók szempontjai:

Biztonságos és hatékony, a műtéti abortusznál kevésbé invazív beavatkozás; nagyobb önállóságot és rugalmasságot biztosít a nőnek. Emellett csökkentheti az egészségügyi és a földrajzi akadályokat, különösen azok számára, akik nehezen jutnak el abortuszszolgáltatóhoz.

Kompromisszumos javaslat:

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) irányelvei alapján az abortuszpirula válthassa ki a műtéti eljárást, de csak szigorúan ellenőrzött egészségügyi protokoll keretében. Bár a WHO korai terhességnél az abortusztabletta otthoni bevételét is biztonságos lehetőségnek tartja, a bevezetés első szakaszában mindkét pirula (mifepriston, majd misoprostol) alkalmazása történjen egészségügyi intézményben, hogy a rendszert néhány év múlva a tapasztalatok alapján lehessen esetleg felülvizsgálni.

A kormány akkor járna el a legbölcsebben, ha a fenti három kérdésben nem kizárólag liberalizációs intézkedéseket jelentene be, hanem átfogó abortuszmegelőző és családpolitikai csomagot dolgozna ki. Jelképerejű lenne, ha

az e célra létrehozott munkacsoportban nőjogi és magzatvédő szervezetek dolgoznának együtt.

Ennek része lehetne a szexuális kultúra fejlesztése az iskolákban, a fogamzásgátló eszközök támogatásának, az anyaotthonok hálózatának, az örökbefogadás lehetőségeinek bővítése, a magzat- és családvédelemmel foglalkozó, valamint a nőjogi szervezetek támogatásának növelése. Emellett minden más eszköz bevetése, amellyel el lehetne érni, hogy nem kívánt terhesség esetén minél kevesebben érezzék egyetlen megoldásnak az abortuszt.