Erszény Krisztián

Augusztus közepén adták át a világ legmagasabb, 55 méteres Szűz Mária-szobrát a lengyelországi Konotopie mellett. Amikor megláttam a róla készült képeket, először idegenkedés fogott el, aztán felmerült bennem a kérdés: vajon mit akarunk kifejezni az ilyen méretű vallási műalkotásokkal?

Ha a pártpolitikán túllépve, keresztény-közéleti szemmel helyezzük teológiai mérlegre Osztie Zoltánnak a minapi Fidesz-tüntetésen elmondott beszédét, valamint későbbi megnyilatkozásait, több ellentmondást és meredek állítást is tetten érhetünk kijelentéseiben. Néhány gondolat következetlenségről, elfogultságról, valamint a szálka és a gerenda minősített eseteiről.

Elöljáróban fontos tisztázni: amikor azt mondom, hogy evangéliumi keresztény vagyok, nem egy felekezetet vagy mozgalmat szeretnék megnevezni. Azt szeretném kifejezni, hogy számomra a kereszténység középpontjában Jézus örömhíre áll. Hiszem, hogy a Biblia Krisztusra mutat, ezért minden keresztény hit végső mércéje nem egy hagyomány vagy intézmény, hanem az evangélium.

Az országgyűlési választásokat gyakran azok nyerik meg, akik a leghatározottabban vállalják a konfliktusokat. Egy új kormánytól pedig joggal várható el a korrupció feltárása és a törvényes elszámoltatás. De a kormányzás több ennél. Azok tudnak jól vezetni, akik felismerik, hogy a győzelem után már nem a folyamatos harc, hanem a közbizalom helyreállítása a legfontosabb feladat.

„Mert ő a mi békességünk” – írja Pál az efezusi levélben. Szent Péter és Szent Pál mai ünnepe a két eltérő karakterű apostol emléknapja, de tükör is a kereszténységünk számára. Szerzőnk arról elmélkedik, hogy félreértjük a keresztet, ha a katolikust a protestánstól elválasztó felekezeti jelvényként hivatkozunk rá. A másik keresztényben talán éppen ott ismerhetjük fel Isten munkáját, ahol elsőre idegenséget láttunk.

Különös, mennyire természetesen tesszük fel azt a kérdést, hogy van-e élet a halál után. A vallásban, a filozófiában, a személyes hitünkben és a kételyeinkben évszázadok óta keringünk a gondolat körül. A végesség lehetősége nyugtalanító, ezért szeretnénk tudni, hogy mi vár ránk az ajtó túloldalán. Ennél ritkábban merül fel a zavarba ejtőbb, igazi kérdés: van-e élet a halál előtt? Erszény Krisztián írása.