“Az egyetemen külföldi cserediáknak néztek”

GI

Oláh Róbert oktatási és gazdasági referens sorsfordító története.

***

VISSZAPILLANTÓ sorozatunkban az elmúlt időszak legérdekesebb, legnagyobb hatást kiváltó, vagy más okból számunkra kedves írásaiból idézünk vissza néhányat. Az idő múlása miatt a cikkekben szerepelhetnek olyan eseményekre való utalások, melyek ugyan már nem annyira aktuálisak, de úgy gondoljuk, érdemes rájuk ebből a távlatból is visszatekinteni. Reméljük, hogy a felidézett tartalmak újraolvasói épp úgy örömmel fogadják a “visszapillantás” lehetőségét, mint azok, akik most találkoznak először egy-egy gondolattal!

***

– Úgy nőttem fel, hogy a szüleim napi kis munkákból tartották el a családot – emlékszik vissza gyermekkorára a jelenleg a Magyarországi Evangélikus Egyház központjában másokat patronáló munkatársként dolgozó roma értelmiségi fiatalember. Kisfiúként maga is sokat járt a szüleivel “napszámba”. – Körbenéztem és azt láttam, ez nem egy olyan élet, amit az ember magának kívánna. Gyerekként megfogadtam, hogy inkább tanulok, hogy ne kelljen majd 40-50 évesen is még kint lenni a földeken.

Szülei minden gyermeküket az iskola, a tanulás felé terelgették, éppen azért, hogy egy szakma megszerzésével kitörhessenek a bizonytalan és nehéz alkalmi fizikai munkák korlátai közül. A testvérei közül egyedül Róbert célozta meg az érettségit, de a jó eredmények mellett furcsa tapasztalatokat is gyűjtött. – Idegennek éreztem ezt az egészet magamtól, mert amikor bementem a középiskolába, nem találkoztam cigány gyerekkel – érzékelteti kakukktojáshoz hasonló helyzetét.

Az egyetemen már nem egy osztályban, hanem a teljes gazdaságtudományi karon egyedül volt cigány. Ekkor játszódott le többször is a címben említett helyzet, ami miatt gyakran angolul kezdtek vele társalogni egyetemista társai. – Jött az a döbbenet az arcukon. Nem gondolták volna, hogy én cigány gyerekként egyetemen vagyok – idézi fel a valóban megdöbbentő helyzeteket Róbert.

Az ő életében azonban az igazi különlegességet az jelenti, hogy

nem csupán képletesen felmászott egy hegyre, minden akadályt leküzdve, hanem miután felért, visszament “lentre” és másoknak is megmutatja, a mai napig népszerűsíti ezt az ösvényt. Fiatalokat mentorál, cigányokat és nem cigányokat egyaránt.

– Ahogy én megcsináltam, úgy más is meg tudja csinálni – vallja. Már egyetemistaként elkezdett másokat is a tanulás felé terelgetni: előadásokon beszél élettörténetéről, érettségi felkészítőket tart.

Ami a romák hazai megítélését illeti, úgy látja: félelemben élnek az előítéletek miatt az emberek. E témában is megosztott egy megdöbbentő történetet, de ezt már nem áruljuk el: ott szerepel az alábbi videóban.

A cikk eredetileg a szemlelek.blog.hu oldalon jelent meg.