Nem szeretem az apokalipszis-víziókat, se hátborzongatós filmen, se idegtépő könyvben, se rémisztgetős jóslatokban. Nem azért, mintha kételkednék a Jelenések könyve jövendöléseiben, hanem épp azért, mert komolyan veszem azokat.
A világ legkülönbözőbb tájairól érkező katasztrófa-hírek hallatán sokan gondolják, lám, ez Isten büntetése, mások a Föld vagy az univerzum tiltakozását látják bennük. Megint mások Istennek tesznek szemrehányást, miért engedi meg az ártatlanok szenvedését… Erről eszembe jutott a tékozló fiú története, akit apja minden nap várt haza, amikor meglátta, elébe futott. Igen, hazavárta, de nem ment utána az idegen országba, nem fizette ki az adósságait és nem váltotta ki a szolgaságból.
Az Emmánuel Közösség idei “Rázós kérdések” címen futó alkalmain több előadó is kifejtette gondolatait a végidőkről. (Az előadások többsége visszanézhető itt.) Székely János püspök a Jelenések könyvét elemezte, Kunszabó Zoltán diakónus arról beszélt, belenyúl-e Isten a történelembe, majd a Szűzanya üzenetei alapján kerestük az idők jeleit Kemenes Gábor atyával. A júliusi, rendkívüli nyári alkalom önmagában is nagyon izgalmas volt: Emmánuel nővér, aki 1989 óta, tehát a negyven éve tartó jelenéseknek mondhatni az elejétől Medjugorjéban él, Mária konkrét ígéreteiről is beszélt:
egyértelmű jelet fog kapni a világ, amelyet mindenütt látnak majd, ez a jel sokakat térít újra Istenhez, és a hívők minden nehézség közepette ragyognak majd a sötétségben.
Aztán másnap reggel egy elszomorító hírt olvastam: a Bosnyák-téri templomba – amely a kevés egész nap nyitva tartott templom közé tartozik – vandálok törtek be, szobrokat borítottak fel, zászlókat téptek le és tapostak meg.
Ez a hír beleillik a képbe, amit Emmánuel nővér a Szűzanya üzenetei és más jövendölések alapján mondott, és amit XVI. Benedek emeritus pápa fiatalon prófétai módon előre látott: az egyház összeomlani, sőt fokozatosan eltűnni látszik. Szenved, de ahogy Jézus a kereszten, a látszólag teljes vereségben győzte le a halált, és szörnyű passiója után megdicsőülten föltámadt, úgy fog az egyház is újjászületni, feléledni a rövid, de fájdalmas passiója után. A passió már zajlik – Isten szabja rövidre az idejét!
A kereszténység terjedéséről írt cikkünkhöz néhányan aggodalmas kommenteket fűztek, mondván, a történelmi egyházak helyett esetleg szekták terjeszkednek. Azonban nem szervezetek terjeszkedéséről van szó, hanem kis imacsoportok születéséről, amelyek nemigen kötődnek intézményhez, hanem közvetlenül Jézus és a Lélek vezeti őket.
Ők valódi ecclesia, Krisztus testének tagjai, anélkül, hogy intézményesen működhetnének – hiszen titokban, üldöztetésben léteznek.
Mindezek bennem azt az érzést erősítik, hogy készen kell állnunk, mert nem tudjuk, melyik órában érkezik vissza a ház ura. Vagy inkább hasonlít a várandósság utolsó heteinek lelkiállapotára: alig várom a szülést, de kicsit-nagyon szorongok is, mert tudom, hogy küzdelmes és fájdalmas lesz. De azt is tudom, hogy az Élet minden küzdelmet és fájdalmat megér.
MARANATHA!
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom