Bölcskei Gusztáv: Szereptévesztésben vagyunk

A református püspök őszintén vallott egyház és állam túlzott közelségéről, a hazai vallási vezetők beszédes hallgatásáról, de utódjára, a „miniszterelnök bizalmi emberére” is kitér.

A Magyar Hang interjút készített a hazai református közösség korábbi lelki vezetőjével – a nyugalmazott püspök-elnökkel Pethő Tibor beszélgetett aktuális témákról. A teljes interjú a Magyar Hang Plusz felületén, valamint a nyomtatott kiadvány szeptember 16-án megjelent számában olvasható. Az alábbiakban a Magyar Hang szerkesztőségének hozzájárulásával részleteket közlünk Bölcskei Gusztáv gondolataiból.

* * *

„…mikor szólal meg, illetve mikor hallgat az egyház? Megfigyelhető, hogy

amikor szólni kell, akkor többnyire hallgatnak, amikor nem kellene megszólalni, akkor pedig beszélnek.

Figyelmen kívül hagyják azt is, hogy nem akkor kell nyilatkozni, amikor már mindenki megszólalt, és a nyílt beszéd semmiféle kockázattal nem jár.”

* * *

„nem hiszem, hogy jót tesz a reformátusságnak, ha a közoktatás jelenlegi nagyon rossz helyzetében az egyházi iskolák elegáns hallgatásba burkolóznak. A keresztény szolidaritás fontos dolog.”

* * *

„Szereptévesztésben vagyunk: nem értem miért kellene az egyháznak bármiféle református nemzetstratégiát kidolgoznia, amit aztán az egyház vezetője, Balog Zoltán egyeztethet a miniszterelnökkel, illetve „református konzultációra” bocsáthat.”

* * *

„Pontos adatokkal nem tudok szolgálni, de szembetűnő, hogy a templomokba mennyivel kevesebben járnak. Ez nem magyar jelenség, és nem minden gyülekezetre jellemző. Ugyanakkor a nemzetközi folyamatok nálunk is érzékelhetők, hamarosan hasonló helyzetbe kerülhetünk, mint a nyugati testvéregyházak. Ezért sincs értelme velük szemben nagyképűsködni.”

* * *

„Felteszem magamnak a kérdést:

vajon Magyarországon a reformátusok nem tudnak másként létezni, mint 100 százalékos egyetértésben az éppen uralkodó rezsimmel?

A félreértéseket elkerülendő: nem arról van szó, hogy az egyház vagy egy lelkipásztor ne ismerhetné el a kormány egy-egy jó intézkedését. Hanem arról, hogy a kormányzattal való esetleges egyetértés soha nem válhat eggyé azzal a nagy igennel, amit az egyháznak kizárólag az Isten irányába szabad kimondania. Mégpedig az első parancsolat jegyében: Ne legyen más istened rajtam kívül!”

* * *

„A miniszterelnök bizalmi emberét választották a református egyház élére. Mert nem árt, ha a pályázatainkat, kéréseinket jószándékúan bírálja el az állam. Az új püspök-elnök személye – ha ez ebben a formában nem is mondódott ki – segítségünkre lesz intézményeink további fejlesztésében, bővítésében. Nagy kérdés számomra, hogy arra, aki a 90-es évek eleje óta szorosan kötődik a Fideszhez – noha soha nem volt párttag –, milyen hatást gyakorol pártja, választott közege. Az eltelt 30 évet tekintve nyilvánvaló, hogy nagyon erőset.”

* * *

„Túl közel kerültünk az államhoz. Mintha furcsa konstantini fordulat történt volna idehaza:

az egyházak privilegizált helyzetbe jutottak. Ennek sajnálatos, nagyon romboló mellékhatása, hogy a keresztyénség kulcsszavai közéleti emberek száján politikai jelszavakká váltak.

Olyanok beszélnek ráadásul a keresztyénség nevében, akiknek nem kellene. Súlyos hitelességi deficit alakult ki. Nagyon megértem tehát, hogy a mára létrejött méltatlan helyzetből sokaknak elege van.”