Az elmúlt napokban olyan köztéri plakátok jelentek meg Budapesten, melyek állam és egyház viszonyával méltatlan módon foglalkoznak. Az emberség és a méltányosság ugyanakkor nem politikai kategória, hanem lelkiismereti kérdés. A Szemlélek alapítójának újragondolásra hívó levele Karácsony Gergely főpolgármester számára.
Kedves Gergő!
Szomorúan szembesültem az elmúlt napokban azokkal a köztéri poszterekkel, amelyek azon túl, hogy valótlan információkat tényként állítanak, súlyosan sértik hívő közösségemet, a katolikus egyházat. Nem elsősorban az ezáltal engem is érintő támadás miatt írok most neked – ennél sokkal durvább aljasságok történtek ellenünk idehaza az elmúlt években –, hanem annak okán, hogy az uszító installációkon ott szerepel annak a pártnak a neve, aminek te vagy az elnöke.
Én téged nem ilyennek ismertelek. Nagyon nem.
Ahogy a Ferenc pápával való lelki közelségedről nyilatkoztál, ahogy politikustársaid számára is példamutató módon nyilvánosan bocsánatot kértél, amikor politikai ellenfeledet illetlen módon megbántottad, mindez azt üzente, hogy más kultúrát képviselsz, mint a verbális háborúskodók, az ellenségeskedés nagymesterei, különösen is a kereszténységet politikai eszközzé silányítani próbálók. Az, hogy a jelenlegi méltatlan egyházellenes kampány tovább folytatódhat, hogy nem szólalsz fel a témában, nem határolódsz el egyértelműen a pártod gyalázkodásától, nehezen összeegyeztethető az előbbiekkel.
Mindeközben a probléma valós: a jelenlegi magyar kormány súlyos anyagi függőségbe taszította az egyházi szervezetek jelentős részét, ami rossz a társadalomnak, rossz az egyházaknak.
Kezdeményezéseteknek a pártotok szempontjából sem látszik semmi előnye: ha meg kívántok szűnni – azt elérve, hogy senki ne szavazzon rátok –, lehetne ezt elegánsabban is véghez vinni. Ha a témát érintően nem romboló, hanem építő kritikát szeretnétek megfogalmazni, annak számtalan útja létezik. Rögtön ott van például a párbeszéd lehetősége, ami a pártotok nevében is szerepel. A párbeszéd – Ferenc pápa is erre hívta fel a figyelmet – nem nélkülözheti a másik meghallgatásának szándékát, a megértés iránti elkötelezettséget, különösen is az emberséget, a másik fél emberi méltóságának tiszteletben tartását.
Épp most ért célba a Megujul.hu azon kezdeményezése, amely a jelen egyházi helyzetre és a jövő egyházát érintő reményekre fókuszál, nem túl hízelgő tükröt tartva a hazai katolikus egyház intézményrendszere elé. Az, hogy egy püspök átvette a bő 200 oldalas összefoglaló dokumentumot (amiből kevesebb, mint 10 oldal szól a problémáról, a többi a gyógyulás, a fejlődés útjait keresi, elemezi), értékes visszajelzés számunkra, hogy igenis vannak olyan nyitott fülek és nyitott szívek, amelyek jól értik és elfogadják, befogadják a magyar katolikus egyházat érintő építő kritikát.
A kampányotok különösen bántó eleme a magyar katolikus papok sértegetése. Olyan ez, mintha azt zaklatnátok, akit mások zaklattak. Rengeteg hűséges, csodálatos magyar papot ismerek – többségük az általatok kritizált politikai nyomásgyakorlásnak kifejezetten az áldozata. Annak, hogy tehetetlennek tűnnek, sok oka van, ám nem rossz emberek, nem gonoszak. Ellenkezőleg. Ezekbe a súlyos terheket hordozó, sokunk lelkét az ég felé terelgető emberekbe ilyen módon belerúgni akkor is felháborítana, ha nem lennék katolikus. Kivételek persze akadnak, pró és kontra egyaránt. Az is egyre egyértelműbb, hogy a tévúton járók, a néhány tál lencséért, vagy puszta belső meggyőződésből, eltévelyedésből más urat szolgálók hamisságai nem maradnak következmények nélkül.
Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy jó lenne társadalmi párbeszédet folytatni az egyházak függő helyzetbe taszításáról, lekenyerezéséről, ennek következményeiről, a jelenlegi drámai helyzet megoldásáról (aminek hatására mérhetően tömegek menekülnek az egyházi intézményektől). De az első lépés ezen az úton a kezdeményezésetek mielőbbi befejezése, a tőled nem idegennek tűnő nyilvános bocsánatkérés pedig akár jó irányba is fordíthatná a dolgokat.
Szerettem volna az alábbiakra közvetlenül felhívni a figyelmedet, ám ez tőlem független okból nem tudott megvalósulni. Bízom benne, hogy úgy fogadod soraimat, amilyen szándékkal azokat írtam: a ti szívetekért, a ti döntéseitekért senki más nem felel helyettetek.
Üdvözlettel:
Gégény István
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
