Farkas István tisztelői hasonlóan megdöbbenve fogadták az érthetetlen döntést, mint a győri Szentlélek plébánia hívei. A látszólag párhuzamos történetek között számos eltérést is fel lehet fedezni.
„Most aztán irigyeltek, ugye? Na, ezért jó papnak lenni!” – tréfálkozott a születésnapját ünneplő „Lupusz atya” a körülötte összesereglettek, többnyire volt diákjai és családtagjaik gyűrűjében. A hölgykoszorú kacagása, a meglett férfiemberek derűs hátlapogatása láttán senki nem gondolná, hogy az összejövetel alapvető indoka hasonló kényszernyugdíjazás, mint ami Benkovich Ferenc plébánossal történt. A helyszín azonban nem Győr, hanem Dunasziget, noha ugyanarról az egyházmegyéről van szó, ráadásul Farkas István atya továbbra is szolgálhat. Ehhez azonban az égiek hathatós közbenjárása is kellett – a piarista szerzetes így csak a helyszíntől búcsúzik, egy másik egyházmegyében továbbra is papként fog tevékenykedni. A lelkes, lendületes, életkorát meghazudtolóan dinamikus lelkipásztort sokak számára érhetetlen okból nyugalmazta Veres András – itt még anyagi érdekek sem fedezhetők fel a háttérben. Egykori diákjai levelet is írtak a főpásztornak – a válaszra hónapok óta hiába várnak.
Tisztelt Püspök Úr!
Farkas István Piarista Tanár volt diákjaiként írunk Önnek. Ezúton szeretnénk kifejezni mély megdöbbenésünket, hogy a Tanár Úrral történt egyeztetés teljes nélkülözése mellett született döntés az ő dunaszigeti lelkipásztori megbízatásának megvonásáról.
Mi, volt diákjai, döntő mértékben köszönhetjük hitünket és keresztény elkötelezettségünket a piarista gimnáziumban töltött 4 évnek (1977-81) és ezen belül osztályfőnökünknek, Farkas István Tanár Úrnak. Levelünket tehát elkötelezett, gyakorló hívekként írjuk Önnek, tisztában vagyunk az egyházi belső eljárások autonómiájával is, ugyanakkor öntudattal is felruház minket, hogy megszólíthassuk.
Farkas István az elmúlt több mint 10 év során Dunaszigeten szerteágazó és hiteles lelkipásztori munkát végzett, melynek köszönhetően élő közösségek, elkötelezett hívő családok, fiatalok csoportjai fejlődtek ki, katolikus iskola szerveződött újra. Az Atya korához képest még mindig jó egészségnek örvend és kívánsága szerint – lelkipásztorként – szívesen szolgálna tovább jelenlegi helyén. Minderről Püspök Úrnak bizonyára bőséges információja van és külön öröm, hogy a június 9-i bérmálkozáson személyesen is találkozhat a közösséggel.
Szeretnénk, ha tájékoztatná híveit és minket, hogy
• Milyen megfontolások alapján döntött Farkas Tanár Úr nyugdíjazásáról, azon túl, hogy valóban betölti a 75. életévét?
• Kikérte-e a helyi hívek véleményét?
• Konzultált-e magával Farkas Atyával, hogy neki milyen lelkipásztori elképzelései vannak? Hiszen egy paptársáról van szó, aki aktív életét papi és tanári munkában töltötte, már csak ezért is megilleti a figyelem.
• Milyen módon tervezi a dunaszigeti lelkipásztori munkát a továbbiakban biztosítani?
Nem vonjuk kétségbe Püspök Úr egyházi és munkáltatói jogkörét, és döntését tiszteletben tartjuk. Ugyanakkor ki kívánjuk fejezni együttérzésünket a dunaszigeti hívekkel, akik értetlenül, magukra hagyva állnak a helyzet előtt és mély hitelvesztést élnek meg Egyházunk vezetőségével szemben.
Kérdéseinkre tisztelettel várjuk válaszát és kérjük fontolja meg, hogy híveivel és hiteles papjaival együtt, őket meghallgatva, a meghirdetett „szinodális út” értékei mentén hozza meg végleges döntését.
Isten áldását kérjük Önre és Egyházunkra. Dicsértessék a Jézus Krisztus!
2024. június 7.
Benkő Bálint
Balázs Csaba
Boronkai Miklós
Cser Péter
Dauner Lőrinc
Dulácska Zsolt
Herke Béla
dr. Kopniczky Zsolt
dr. Kádár Péter
Kálmán Péter
Kisdi András
Makk András
dr. Lang György
Supper Csaba
Perczel Gábor
Szolnoki István
Szőnyi László
dr. Wettstein András
Az augusztus 3-án tartott dunaszigeti búcsúmise szép volt, mentes bármiféle demonstrációtól, vastaps sem kísérte a kivonulást. Hiába maradt volna Lupusz atya, hiába szolgált volna tovább, az ő története sem áthelyezésnek indult, hanem valami egészen érthetetlen „kivonásnak”. Erről nyilatkozott a templomkertben a mise után, a déli harangszó kíséretében a Budapesti Piarista Gimnázium 1981-ben érettségizett két egykori diákja, Dr. Kopniczky Zsolt idegsebész és Dr. Lang György mellkassebész, egyetemi tanár – mindketten aláírták a győri püspöknek írt levelet is.
A Győri Egyházmegyében jelenleg is szolgál olyan pap, aki elmúlt 80 éves.
Farkas István jelezte szerkesztőségünknek, hogy szívesen nyilatkozik a későbbiekben. A Szemlélek részéről nyitottan állunk egy ilyen beszélgetés elé, ahogy a Győri Egyházmegye vezetése részéről is fontosnak tartanánk az egyre sokasodó kérdések megválaszolását.
