Miért rejtőzködnek az egyházi vezetők gyermekvédelmi témában?

Az általunk tapasztalt viselkedés arra utal, mintha félnének, vagy takargatnivalójuk lenne.

Az idei nyár egyik forró témája az egyházon belüli molesztálások kezelése, feltárása, bevallása, az esetleges további visszaélések megelőzése lehet. Jól mutatja ezt, hogy Németországban már komoly válsághelyzet alakult ki: a Kölni Főegyházmegyében vatikáni vizitátorok kezdték meg munkájukat egy vaskos jelentés nyomán, a német püspökök közösségének korábbi vezetője pedig felajánlotta lemondását a pápának, aki azonban nem fogadta el azt.

Idehaza látszólag nyugalom van, ráadásul a hazai főpásztorok általánosságban zéró toleranciát hirdettek a visszaélésekkel szemben. Csakhogy közben

mind a kevésbé elfogult hírközlők, mind az áldozatok a zérótól igencsak távol eső mértékű „tolerancia” tényszerűségét tárják folyamatosan a nyilvánosság elé.

Ez az ellentmondás párbeszédre hív, legalábbis kérdéseket vet fel. Örömmel fogadtuk, hogy a helyzet komolyabb kezelését ígérően gyermekvédelmi referenst nevezett ki az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye. Megkerestük Gájer Lászlót, aki kis türelmet kért, ami aztán igencsak hosszúra nyúlt: immár három hónapja várunk a válaszaira, holott másoknak nyilatkozott időközben. Mivel baráti a kapcsolatunk Gájer Lászlóval, nyilvánvalóan nem rajta múlik, hogy azok a válaszok megszülessenek.

A hallgatás miatt nem könnyű megfejteni, mi áll a háttérben. Épp az lenne a megnyugtató, konstruktív hozzáállás, ha nem kéne találgatni, hanem őszintén, a létező sebeket feltárva kereshetnénk közösen a gyógyulás útját.

Konkrét információ hiányában arra tudunk következtetni – létező korábbi tapasztalatok alapján –, hogy

a hazai egyházi vezetők körében mintha félelem élne a valódi újságírókkal, általuk a nyilvánossággal történő őszinte dialógus kapcsán – nem csupán gyermekvédelmi témában.

Jézus épp ellenkező úton haladt: megszólítható, megkérdezhető, sőt, megérinthető volt. Ha az őt képviselők eltérnek ettől az úttól, valójában tőle fordulnak el.

Akik továbbra is éltetik ezt a belterjes, a médiát (is) barátokra és ellenségekre felosztó, Beer Miklós püspök karakán megfogalmazása szerint „önszórakoztató gettóegyházi” gondolkodásmódot, könnyen lehet, hogy ezáltal újabb és újabb botrányokat idéznek elő, legalábbis meghasonlást okoznak a katolikus egyháznak.

Apró reménysugarat jelent, hogy várhatóan egy sajtóbeszélgetést tartanak hamarosan a témában egyházi szakemberek. Talán mégis ébredezik a változás szele…

Szabadon elkötelezett - ez a két szó fejezi ki legjobban mindazt, aki vagyok, ahogyan gondolkodom. A párbeszéd a lételemem: rengeteget tanulok a másokkal való dialógusokból. Hiszek benne, hogy mindenkit gazdagabbá tesz, ha kevesebbet ítélkezünk és többet kérdezünk.