Igen, védjük meg a gyerekeket! De mitől is?

A jövő generációit érintő veszélyek, csábítások, kihívások listája nem rövid – mindenképpen hasznos támogatást adnunk a fiataloknak. Viszont az is árthat, ha rosszul próbálunk segíteni.

Genderlobbi igenis létezik

Aktívan zajlik egy álvita a magyar közbeszédben arról, hogy akarná-e bárki érzékenyíteni a társadalmat – annak ifjú tagjait is beleértve – a szexuális szabadelvűség tematikája mentén. Persze, hogy akarja: ez nem magyar jelenség, globális folyamatról van szó, mértéke országonként eltérő. Hazánkban is tetten érhető, de aktuálisan értelmezhetetlen nagyságrendű a jelentősége. Nem csoda, hogy az egyik legismertebb hazai katolikus papként Hodász András, a Szemlélek szerzője jelezte, ő nem tapasztalt ilyesmit, eddig még nem találkozott a fiatalok körében LMBTQ-lobbival; depressziós, magányos, céltalan, öngyilkossági vággyal küszködőkkel annál inkább.

Egyszerre igaz, hogy most még nem jelentős a probléma, de az is igaz, hogy veszélyes lenne, ha nem foglalkoznánk már akkor a témával, amikor még van időnk higgadtan felkészíteni nemzetközösségünket a helyes válaszadásra a felmerülő kérdések, behatások kapcsán.

A Szemlélek részéről épp ezért írtunk eddig is többször a témáról: közöltük például Koronkai Zoltán jezsuita szerzetes alapos írását, az egyik ellenzéki politikus Ferenc pápa szavait félreértelmező üzenetére magam reagáltam, különösen érdemes a világjelenség kapcsán felidézni Bolyki Lászlónak az identitáspolitika patológiáját részletesen bemutató cikkét.

A politika jelenleg nem a megoldást, hanem a problémát keresi

Amíg a genderlobbi jelensége vitathatatlanul létezik, az már nem annyira egyértelmű, hogy veszélyes-e ez a törekvés a társadalomra. Egyesek szerint nagyon is, mások szerint dehogyis. Én azok közé tartozom, akik aggódva figyelik a folyamatot, ezért is szükségesnek tartom a témát érintő edukációt, de nem gyeplőtlenül, hanem céllal, átgondoltan, az egész témakört érintő nemzeti egyetértés alapelvei mentén. A legkevésbé tartom megfelelő reakciónak, ha kizárólag a politikától várnánk a megoldást, olyan lehetőségek közül választva, amelyeket politikai érdekcsoportok – másként megfogalmazva: lobbik – próbálnak lenyomni a választópolgárok torkán. Erről a dilemmáról írt behatóbban Herbert Dóra, ugyancsak a Szemléleken.

Konkrétan a gyermekvédelminek nevezett áprilisi népszavazás szerintem a lehető legrosszabb válasz a létező kihívásokra. Egyrészt azért, mert

egy népszavazás alapvető célja, hogy a társadalom tagjai jelezhessék ezen eszköz által a politikusok számára: bizonyos témával szükséges lenne foglalkozni. Talán mindenki számára világos, hogy felesleges a hatalom aktuális gyakorlói számára ilyesféle jelzést küldeni.

Érvényes és eredményes népszavazás esetén 180 napon belül az Országgyűlésnek a témában jogszabályt is kellene alkotnia. Népszavazást egyébként tipikusan nem országgyűlési vagy önkormányzati választással együtt szokás tartani, hiszen olyankor eleve kifejezheti a nép az akaratát. Ahogy a 2013. évi CCXXXVIII. törvény bevezetője fogalmaz: „A demokratikus hatalomgyakorlás része, hogy az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek eldöntésében a polgárok közvetlenül, népszavazás útján is részt vehessenek.” A két választás összemosásával felérő párhuzamosságnak nemrég még – nem véletlenül – nem is volt jogszabályi lehetősége, ám ezt az akadályt 2021 novemberében elhárította saját maga elől az *Országgyűlés (korábban az szerepelt a szövegben, hogy “a kormánypárt” hárította el ezt az akadályt; a pontatlanságot a Szemlélek olvasói jelezték, köszönet érte, javítottuk).

De érdemes még egy kicsit visszább tekinteni, ugyanis az a gyermekvédelminek nevezett törvény, amely joggal jelentős ellenkezést váltott ki sokakból, teljesen értelmetlenné teszi az érvénytelennek ígérkező áprilisi népszavazást. A „megoldás” tehát már adott, ahhoz utólag egyfajta „megerősítést” kérni népszavazás útján se nem tisztességes, se nem hasznos, legalábbis az ügy szempontjából. Már csak azért sem, mert a kormánypárt gondoskodott róla, hogy egy majdnem kialakult összpolitikai, mondhatni, nemzeti egységet az utolsó pillanatban szétrobbantson. Aki nem emlékezne rá: 2021. június 1-jén még rég látott egyetértésről szóltak a hírek. 10 napon belül viszont már tudható volt, hogy – orosz mintát követve – olyan módosításokat tett a törvényjavaslatba a kormánypárti oldal, amelyek a kibontakozott egységes összefogás megbontására, és az ellenzékkel szembeni uszításra egyaránt alkalmasak. Erre pedig valószínűleg azért volt szükség, mert különben

kiderült volna, hogy a nem kormánypárti politikusok se nem veszélyesek, se nem gonoszak – ők is egyetértenek bizonyos dolgokban a kormánypárti politikusokkal, míg más esetekben mást látnak helyesnek.

Ahogy Szőnyi Szilárd konzervatív újságíró rámutatott: „a kormány a homoszexualitás és a pedofília ugyanazon salátatörvénybe szuszakolásával egy, sőt két valós kérdésre adott olyan hatalomtechnikai választ, ami megnehezíti a higgadt párbeszédet.”

Hatékonyan segíteni csak jó szívvel, békésen, összefogva lehet

Akik április 3-án nem úgy fognak részt venni a népszavazáson, ahogy azt a kormánypárt szeretné, azok közül sokan – meggyőződésem és személyes beszélgetéseken alapuló tapasztalatom szerint – a legkevésbé sem a genderlobbi, a szexuális szabadosság pártján állnak. Dehogy! A társadalom jelentős része akár távolmaradással, akár érvénytelen szavazással ellene fog mondani a politikai hecckampánynak, az imént bemutatott egyetértés megtorpedózásának, a témát érintő párbeszéd ellehetetlenítésének.

A genderlobbi, különösen pedig átfogóan a gyermekvédelem kapcsán ugyanis – éppen a létező kihívások súlyossága miatt – értelmes, árnyalt, hiteles információkon alapuló párbeszédre van szükség. Csupa olyan dologra, ami távol áll a Fidesz-KDNP jelenleg rémisztgetésre, aggályoskodásra, indulatkorbácsolásra épülő törekvéseitől.

Aki nem fog részt venni, vagy érvénytelenül fog szavazni az Orbán Viktor által kezdeményezett áprilisi népszavazáson, ezzel igent mond a gyermekvédelem témáját érintő higgadt, építő, segítő párbeszéd szükségességére.

Az sem véletlen azonban, hogy a jelen sorok írásakor hivatalban lévő kormánypárt tényeken alapuló párbeszéd helyett érzelmi befolyásolással próbálja a maga érdekeit érvényesíteni. A tények ugyanis nem csupán beszédesek, de a Fidesz-KDNP számára rendkívül kellemetlenek.

Szexuálisan kicsapongó politikusok

Három olyan személy ügye került az elmúlt években nyilvánosságra, akik kapcsán aligha a tisztaság fogalma jut eszünkbe. Kaleta Gábor azért is emelkedik ki a sajátos trióból, mert az ő büntetőügye, leginkább 19 ezer pedofil kép birtoklása volt az eredetileg pedofilellenesnek indult törvény megalkotásának kiváltó oka. Annyiban nem különbözik a diplomata esete a luxusjachton örömlányokkal szexelő Borkai Zsoltétól, és az ereszen homoszexuális orgiáról menekülni próbáló Szájer Józsefétől, hogy elvileg mind nagyon keresztény, nagyon konzervatív kormánypárti politikai szereplők voltak a lebukásukig.

Ez egy tényszerű helyzet, amelyről mindenképp el akarhatta terelni a figyelmet a kormánypárt, ezért áldozhatta fel a majdnem létrejött egyetértést is, a homoszexualitás és a pedofília egy lapon emlegetésével. Pedig

próbáljuk meg elképzelni, milyen erőt, értéket hordozott volna egy tényleg régen látott politikai összekapaszkodás!

Fiatal lányok illetlen ábrázolása

A gyermekvédelem egyik sajátos területe, hogy nem hagyjuk instrumentalizálni a fiatalkori testi szépséget. Legalábbis ez lenne a cél, de a médiavilág azon szegmensében, ahol az olvasottság növelése minden eszközt szentesítő célként lebeg a tulajdonosok szeme előtt, hamar övön alul találja magát a moralitás.

Az udvarias óvatoskodással csupán „kormányközelinek” nevezett Mediaworks márpedig a tapasztalat alapján távol áll a „nemzetstratégiai jelentőségűnek” nyilvánított Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány alapító okiratának preambulumában olvasható „keresztény-nemzeti” értékek képviseletétől. A következő képek a fideszes médiabirodalom honlapjairól származnak, az ott szereplő információk alapján egyik ifjú hölgy sem töltötte be a fotózáskor a 18. életévét (a képeket a lányok iránti tiszteletből elmosva mutatjuk, de az eredeti fotókon minden részlet és domborulat tisztán kivehető). Az egyik 17 éves lány galériája ide kattintva érhető el, ha esetleg bárki helyesnek tartaná ilyen képek nézegetését.

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének médiája egyébként a 18+ korosztályban is otthon érzi magát, amint erre a Válasz Online cikke példákkal (szintén kitakart módon) illusztrálva rámutatott.

A közbeszéd bemocskolása

A kormánypárt nem csupán azt mutatta be a gyermekvédelem ügyében, hogy miként lehet egy majdnem létrejött egységet szétrombolni, de magát az ideális esetben diszkrét megoldáskeresést is sikerült kiabálássá fokozniuk. Ezzel ráadásul akkora reklámot generáltak a nemváltó műtétek, a transzneműség és az egyéb sajátosságok létezésének, amely talán nem is volt célja soha a genderlobbistáknak.

Oda jutottunk, hogy napjainkra

a keresztényi családmodelltől és nemi szerepektől eltérő szexuális irányultságok fő hazai reklámozója a Fidesz-KDNP lett,

amint az alábbi illusztráció is hitelesen szemlélteti.

gyerekvédelmi népszavazás
Forrás: közösségi média

Ez praktikusan azt jelenti, hogy most elsősorban a kormány kommunikációjától kell megvédenünk a gyermekeinket.

A közterületek elállatiasítása

De nem kell még a gender témáját sem érinteni: totális háború zajlik „kormányinformáció” megnevezéssel évek óta. Hol Brüsszel ellen, hol Soros György – Orbán Viktor korábbi patrónusa – ellen, hol a menekültek ellen, hol az ellenzéki politikusok ellen. Ha bárki azt gondolná, hogy ez az indulatkorbácsolás nincs hatással a gyermekek lelki fejlődésére: téved. Tapasztalatból tudom, szülőként milyen jelentős plusz energiákat szükséges mozgósítani, hogy megvédjük gyermekeinket a gyűlöletlobbitól, ami ugyanúgy jelen van a modern köztereken, a virtuális felületeken, videómegosztókon, különféle „ártatlan” portálokon, a közösségi médiában is.

Egész pályás letámadás ez, amely a felnőttek lelkét is rombolja, a gyermekek azonban hatványozottabban veszélyeztetettek. Vajon ki fogja megvédeni őket azoktól, akiknek az ország építése lenne a feladatuk?

Az örökbefogadottak veszélyeztetése

Szintén a gyermekvédelem témájához kapcsolódik, hogy az egyébként a családok támogatása iránt kétségkívül elkötelezett kormányzat olyan szabályozást hozott, amely nem segít, hanem árt az örökbefogadásra váró gyermekeknek. Így látják ezt a gyermekvédelmi szakma képviselői és tapasztalt örökbefogadó szülők egyaránt – erről részletesebben is írtam az alábbi cikkben –, de hiába volt minden kérés, vészjelzés.

Az immár államfővé választott kormánypárti politikus, a Fidesz korábbi alelnöke nem tágított, és eltöröltette az örökbefogadásra felkészítő tanfolyam kötelező jellegét. Ha valami, ez bizony veszélyes. Aki járatos az örökbefogadás világában, pontosan tudja, miért.

Gyermekek biodíszletként alkalmazása

A klasszikus népi bölcsesség szerint kiskutyával és kisgyerekkel bármit el lehet adni. Jól ismerik ezt a hatást a pártok, még neve is van az ilyesféle akcióknak. A „politikai pedofília” műfajában ellenzéki politikusok tetteit sem lehetetlen felidézni, bár elég ritkának tűnik az ilyesmi (és a jelek szerint kritikát is kap ezért az illető saját táborából).

A kormánypárt részéről igen színes a friss felhozatal: a járványhelyzetre hivatkozva jelenléti oktatás idején, kampányidőszakban ingyen laptopot osztani diákoknak ugyanúgy nem kivételes eset, mint politikai marketinges célból menekült kicsinyekkel fotózkodni a határon. De

egy konzervatív újságíró szerint a gyermekvédelminek nevezett népszavazás önmagában a politikai pedofília iskolapéldája.

Április 3-án szavazzunk nemmel!

Országszerte találkozhatunk a felhívással, hogy „Védjük meg a gyerekeket!”, hozzá társuló üzenetként pedig az szerepel, hogy „Április 3-án szavazzunk nemmel!” (ugyancsak részben egy gyermek arcképét társítva az üzenethez). Nem teljesíthetetlen ez a kérés, csak nem mindegy, mire mondunk nemet.

Bárki is alakíthat majd kormányt idén tavasszal, hasznos lenne, ha az előbbiekben bemutatott károkozás helyett valódi párbeszéd kezdődhetne, gyermekeink és önmagunk védelmében – akár részben vagy teljesen függetlenül a pártpolitikai érdekektől. Mert

genderlobbi létezik, ahogy gyűlöletkampány is létezik, a nemzeti egység aláásása szintén tetten érhető, folyamatosan zajlik a közbeszéd bemocskolása, az emberség elleni támadás tempója sem tűnik lassulni.

Ezek közül egyiket sem tudjuk varázsütésre megszüntetni, de dönthetünk úgy, hogy beletörődünk a jelen helyzetbe, vagy megpróbálunk tenni a változásért. Utóbbira komoly lehetőséget kínál április harmadik napja a választópolgárok számára.

Szabadon elkötelezett - ez a két szó fejezi ki legjobban mindazt, aki vagyok, ahogyan gondolkodom. A párbeszéd a lételemem: rengeteget tanulok a másokkal való dialógusokból. Hiszek benne, hogy mindenkit gazdagabbá tesz, ha kevesebbet ítélkezünk és többet kérdezünk.