Úgy tűnik, hogy a katolikus egyháznak is ki kell vennie a részét a gazdaság újraindításából.
De ebből akár még hasznot is húzhat.
Nemrég jelentette be a magyar kormány, hogy elfogadta az új Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégiát, mely a koronavírus-járványban kivérzett idegenforgalmi szektor újraindítására vállalkozik. Mint írják, a cél, hogy 2030-ra Magyarország legyen Közép-Európa legnépszerűbb turisztikai célpontja. Mindehhez megnyerték a magyarországi történelmi egyházakat is, melyekkel erről május 27-én közös nyilatkozatot írtak alá.
Június 4-én sajtótájékoztató keretében jelentették be a D50 rendezvényközpontban az Esztergom-Budapest Főegyházmegyei Turisztikai Iroda megalakulását és ismertették a sajtó képviselőivel annak tevékenységét és jövőbeli terveit. Mint megtudtuk, ez az iroda fogja a jövőben a főegyházmegyéhez tartozó épített és szellemi örökségeket, kulturális és szabadidős létesítményeket egységes turisztikai koncepció mentén bemutatni.
A Szemlélek kérdésére, miszerint a kormány által meghirdetett turizmusfejlesztési célok elérése érdekében nyílik-e új egyházi turisztikai iroda, azt a választ kaptuk, hogy az állami célkitűzéssel párhuzamosan az egyház berkeiben is megfogalmazódott az ötlet, hogy „turisztikai szintre emeljék” az intézmények közötti együttműködést.
„Fej fej mellett indultunk, és elkezdődött egy összecsatlakozás” – fogalmazott Treer Éva, az iroda turisztikai projektmenedzsere.
Az elénk tárt stratégiai dokumentum olyan létesítményekre alapoz, melyek már most „eladható” színvonalon rendelkezésre állnak: ilyen az esztergomi Szent Adalbert Rendezvényközpont a Prímás Pincével, étteremmel és hotellel, vagy épp a sajtótájékoztató helyszínéül szolgáló, belvárosi D50 rendezvényközpont. A látnivalók közül kiemelkedik az Esztergomi Bazilika, a Mátyás templom vagy épp a Pálos Könyvtár.
Tapasztalatunk szerint sok olyan zarándokhely van azonban – nemcsak az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében, hanem országosan -, melyek évek óta várnak a felújításra, és egy kis odafigyeléssel, jól felépített marketinggel ugyanígy vonzóvá válhatnának nemcsak a hívő zarándokok, hanem az érdeklődő nagyközönség számára. Persze ezekből egyelőre nem lehet profitot realizálni, hiszen rövid távon – akár meglehetősen nagy – ráfordítást igényelnek. Hosszú távon viszont sokat nyerne azzal az ország, ha ezeknek a fotói is felkerülhetnének majd egy ilyen brossúrára.
Horváth Zoltánnak, a Szent István-bazilika megbízott plébánosának – aki maga is 30 éve vezet zarándoklatokat – is hasonló elképzelése van az egyház és a turizmus kapcsolatáról. Kérdésünkre elmondta, hogy a zarándoklatoknak és a turisztikának mindig is szoros kapcsolata volt egymással, elég csak az „El Camino”-ra gondolnunk, melynek mentén a középkor óta biztosítanak szállást és ellátást a zarándokoknak. Amiben most az egyház újat fog kínálni, az az, hogy a „mai kornak megfelelő módon” nyújtja majd ezeket a szolgáltatásokat. Elmondása szerint ma már nem elegendőek az egyszerűbb tömegszállások, hiszen
a zarándok is „szeret 1-2 ágyas, fürdőszobás szobákban lakni és terített asztanál étkezni”.
Ha ez valóban így lesz, és a fejlesztésekből nemcsak a már most is jól prosperáló egyházi létesítmények látnak hasznot, akkor a turisztika szakmai szempontjainak behozatalával – ami már régóta váratott magára – az egyház valószínűleg csak nyerhet.
