Te is csak megjátszod, hogy keresztény vagy?

kamukeresztény
shutterstock.com

Még mindig sokan azt várjuk a papjainktól, lelkészeinktől, hogy ne csak a vasárnapi ebédet főzzék meg, hanem minden napra írják meg a menüt és etessenek is meg vele. Talán még emésszék is előre, hogy rágni se nagyon kelljen.

Számon kérjük egyházi vezetőinket, hogy szólaljanak fel fontos kérdésekben, csinálják ezt is, azt is, mutassanak irányt erre, arra. Ez eléggé kiskorúsított viselkedés. Ebben van része a klérusnak, de a hívőknek ugyanúgy megvan a felelőssége. Az, hogy hogyan tudom szeretni a környezetemben lévő embereket, arra semmilyen engedélyre nincsen szükségem. Maga Jézus Krisztus adott erre parancsot.

Megtérésem után sokáig ezen az egy dolgon elmélkedtem, látva körülöttem a zűrzavart, a megosztásokat, az egyházi vezetés ólomlassúságát, a hinni vágyók bizonytalanságát, hosszan sorolhatnám, ami körülvesz minket, felekezettől függetlenül. A szeretet szón való puszta elmélkedés is elvezethet minket Krisztushoz, ha elég alaposak vagyunk és ami nem tetszik nekünk, azt is megvizsgáljuk.

Szükséges a fundamentumhoz való visszatérés és az minden, magát kereszténynek mondó felekezetben ott van.

A római katolikusoknak hosszabb a Bibliájuk, és nem bántásból, de jellemzően fele annyit sem olvassák, mint a sola scriptura hívei.

Ami tény, hogy a közös pont az Újszövetség, mert abból merítve tudjuk, mik voltak Jézus tanításai és ahogy Ő mondta: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek” (Jn 15:7‭-‬8). Hogy gondolja valaki, hogy meg tud maradni a beszédeiben, ha nem hallgatja/olvassa azokat?
‬‬
Hívőként tudjuk, hogy „Jézus Krisztus az Út, az Igazság, az Élet” – ember nincsen a Földön, aki ne szomjazna szeretetre és a szeretet tökéletes tanításai benne vannak a Szentírásban. Ha valaki szeretni akar, sokszor azért nem fordul a vallásos tanítások felé, mert az emberiség nagy része vallássérült. Annyit szenvedtek már a vallások képviselőinek kényszereitől, hogy nem kérnek belőle. Paradox módon ebből csakis a hit és a kereszténység valóságának megélése fog kigyógyítani.

A vallások okozta sebek miatt fordulnak az emberek inkább a segítő tudományok felé, amik nem feltétlen rosszak, de nem adhatnak igazi nyugalmat.

A gond sokszor ott van, hogy nem vesszük észre, mire is szomjazunk. Hatalmas gazdagságot találtam a római katolikus egyházban: szentek életeit, elmélkedéseket, ezernyi szép imát, könyörgést, ünnepnapokat és ezeknek mind-mind örültem. Éveken át rengeteg rózsafüzért elmormoltam, tömjént égettem, szentképeket vettem, osztogattam és csodaszép élményeim vannak ezekből is. De nem laktam jól velük. Sosem volt elég. Hiányzott valami.

Elolvastam Isten tudja, hány keresztény elmélkedő, igehirdető könyvét. Faltam a világi sikerkönyveket is. Akkor még nem tudtam megfogalmazni, hogy egyszerűen be akartam menni az Ő nyugalmába. Szeretjük, ha megmondják, mit kéne csináljunk, ha nem is az élet minden területén. Jólesik, ha egy folyamatot nem kell végig gondolnunk, de onnantól kezdve vagy megbízunk abban, aki helyettünk ezt megtette, vagy… végiggondoljuk mi is.

Saját munkánkat nem fogja és nem is tudja más elvégezni. Szükségünk van arra, hogy a keresztény igazságokat magunk kapjuk meg. Ne pusztán egy megértett gondolat legyen, hanem valóban az a bennünk kihajtott mag, amit gondoznunk kell. Nincs az az igehirdető vagy pap, aki kész fát tud nekünk ajándékozni. Abban tudnak sokat segíteni, hogyan gondozzuk jól a magjainkat. A mag ugyanis az Isten Országa, ami bennünk, köztünk is van és ahová minden keresztény vágyik.

A Szentírás egy örökkévaló magtár és mindenféle magokat kínál az élet összes problémájára, egyszerűen azért, mert maga az Élet szerzője az, aki által ihletett. “A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített” (2Timóteus 3;16-17). A kétkedőknek érdemes végiggondolni, hogy ha hisznek Istenben, akkor szerintük Ő hagyná, hogy egy emberek által összetákolt könyvben folyamatosan Rá hivatkozzanak? Micsoda kevélység ez az embertől! Vajon emberek által összerakott könyv át tudná-e formálni több száz millió ember életét? Mostanában éri el a félmilliárd(!) letöltést a Biblia alkalmazás. Egyre többen akarják olvasni…

Hirdetés

Az, hogy ki mit kezd a Bibliával, az a saját szabadsága, de gyümölcsei úgyis elárulják. Aki folyton kiosztja a másikat egy-egy igével, aki félelmet és rettegést kelt vele és gőgösen odaköhinti boldog-boldogtalannak, az nem teljesíti a parancsot, hogy szeressétek egymást. A szeretet egyetlen olyan szóban nem tud jelen lenni, ami a beszélő szándéka szerint bántó.

Fel lehet olvasni a Szentírásból gőggel, hatalommal, közönnyel, ítélkezni vágyással és lehet őszinte szeretettel. Utóbbiban a Szentlélek tiszteletét teszi, míg minden másból kivonul.

A valódi Szentbeszéd az mindenkor szeretetteljes, szeretni akaró és a hallgatóságát elérni vágyó. Az ilyen beszédre minden fül tapad, szereti és örömmel hallgatja, hiszen a hallgató öröme a végső célja. Ahogy szintén a Biblia írja: „A tanítás célja a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és őszinte hitből fakadó szeretet. Ettől némelyek eltértek, és üres fecsegésre adták magukat”(1Timóteus 1;5-6).

Miért nem megy ez olyan könnyen?

Mert nem ezzel foglalkozunk. Ha éhesek vagyunk, eszünk még egy sütit, olvasunk még egy hírt, még egy cikket, még egy botrányt, még egy tudományos elmélkedést, még görgetünk 100 métert a hírfolyamon, és ezzel jól szolgálunk annak az úrnak, akit egyébiránt, ha kérdeznek, megtagadnánk. A gyakorlati kereszténység alapja a szeretni akarás. Az teljes szívet, teljes elköteleződést kíván és minden erőnket. A szeretet akkor táplál, ha áramolni tud. Minden táplálék körforgásban táplálja az élőlényeket, így van ez a szeretettel is. Ha nem adjuk, nem kapjuk. Ha nem vetünk, nem aratunk. Persze, vannak lények kártevő üzemmódban, de minél jobban telítődünk az univerzum teremtő erejével, logikusan annál erősebbek leszünk. „Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait” (Zsidók 4;12). Aki rendszeresen nekiül olvasni a Bibliát alázatos szívvel és érteni akaró figyelemmel, annak ez élő valóság.

Arra bíztatnék mindenkit felekezettől függetlenül, hogy üljön neki és figyelje meg, micsoda ellenállásba fog ütközni! Megfogni is nehéz, kinyitni is nehéz, időt szánni rá főleg, hiszen Márta ott fog suttogni, hogy csináld ezt is, azt is. „Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha” (Lukács 10;41-42). Leült, és hallgatta az Úr beszédét.

Hírekre, pletykákra, politikára lesz elég idő, de a Könyv távolinak fog tűnni. Ha sikerül is kinyitni, a betűk ólomnehéznek és unalmasnak, régimódinak látszanak. Ez pontosan meg is mutatja majd az Istennel való valódi kapcsolatunkat. Ha valakit én annyira szeretek, akkor annak beszédeit örömmel, újra és újra szeretem elolvasni. Akit én követni akarok, azt szeretem hallgatni és mindent akarok tudni róla. Mindenkor Isten kegyelme által – de a saját erőfeszítésünktől nagyban függ, hogy élővé tudjuk-e tenni az Istennel való kapcsolatunkat. Ne tévelyegjünk felekezeti szokásokban, ne a szertartás legyen az első, hanem az élő kapcsolat! Anélkül a szertartás is szürkébb. Kérjük imában, hogy nyissa meg előttünk az Írást és formálja át a szívünket. „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen”(Zsoltárok 51;12).

Sokan azt hiszik, hogy a sok ima az már kapcsolat, de az imák – amik nagyon fontosak! – egyes szám első személyben tett kijelentések, könyörgések, kérések. Ritkábban hála és dicséret. Na de bármelyik is, képzeljük el, hogy valakivel van egy kapcsolatunk és csak mi beszélünk. Nem ülünk le hallgatni, nem olvassuk a beszédeit, csak beszélünk, aztán mint aki jól végezte a dolgát, felállunk és elmegyünk.

A görcsös imacunamik sokszor semmi másról nem szólnak, csak arról, hogy meg akarunk szabadulni a szorongásunktól.

Van, akinek sikerül ideig-óráig, de próbálja ki, hogy az imára szánt idejének a felét szentírásolvasással tölti. Legyen az a kedvenc rész, legyen az egyetlen gyönyörű ige, egy zsoltár, olvassa fel hangosan és menjen bele! Szedje szét szavakra, akár írásban, akár külön keresse ki az értelmező szótárban, melyik szónak milyen hasonló jelentése van. Elmélkedjünk Isten szavain, ízlelgessük és hamar megkapjuk, milyen finom és mennyire tápláló. Nagyon hamar rá fogunk szokni! Csak az erőfeszítést meg kell tennünk, mert ez nem fog az ölünkbe hullani, mert akkor nem is értékelnénk annyira. A pusztából kivezető utat nem egy pótlóbusz fogja megrövidíteni.

A kereszténység első számú gyakorlata hallgatni, megismerni azokat a tanításokat, amikre az egész épül. A modern technika segítségével sokan választhatnak maguknak kedvenc papot, lelkészt, tanítót, bibliaiskolát, és hallgassanak a szívükre, amelyik tetszik, hallgassák! Aki Jézust állítja beszédei központjába, Őt hirdeti, az Ő beszédeire hivatkozik, az nem lehet rossz. Nézzük meg persze, vizsgáljuk meg a gyümölcseit! Ekkor János azt mondta neki: „Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űz, de nem követ minket. Megtiltottuk neki. Jézus azt felelte: Ne tiltsátok meg neki! Mert senki, aki az én nevemben csodát tesz, nem fog engem egyhamar szidalmazni. Hiszen aki nincs ellenünk, velünk van.”

Érett keresztényként látnunk kell, hogy a Földön minden ember, aki szereti Jézust, elfogadta őt Urának és igyekszik tetteiben, szavaiban Őt követni, az a testvérünk és főparancsunk az, hogy szeretnünk kell!

Ez nem választható opció, hogy ezt a testvért szeretem, azt meg nem.

Mert ez egyik katolikus, protestáns, evangélikus, szegény, gazdag, „ilyenolyan”. A Biblia János levelében nagyon egyértelműen fogalmaz: „Ha valaki azt állítja, hogy: „Szeretem az Istent”, de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát. Ezt a parancsot kaptuk tőle: Aki Istent szereti, szeresse testvérét is” (1János 4;20).

Ez nem olyan egyszerű, érezzük sokszor. Akkor miért írja ezt: „Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az Ő parancsolatai pedig nem nehezek.”

Tegyük fel a kérdést újfent: hogyan tudjuk betartani a parancsolatait, ha nem olvassuk, hallgatjuk, s nem ezen elmélkedünk egész nap? A kedvenc sorozatunkat tudjuk, mikor van és miről szól, a hírekkel tisztában vagyunk, azzal is, hogy a szomszéd fűje mitől zöldebb, a saját dolgainkkal képben vagyunk. Mert azzal foglalkozunk, azokra időt szánunk. Ez ennyire egyszerű. Amire az időnket fordítjuk, arra megy az életünk. A szeressétek Istent teljes szívetekből, minden erőtökből, az nem azt jelenti, hogy csinálok neki napi egy fekvőtámaszt, aztán rohanok a világba a világ dolgaiért, amik elmúlnak, mint a mező virága.

Kedves Olvasó, hálás vagyok, hogy idáig kitartottál, arra bíztatlak, válassz magadnak egy igét, amivel kelsz és fekszel és meg fogod látni, mennyivel könnyebben fogsz a helyeden állni. Lesz a cikknek egy második része, amiben mindennapi praktikus dolgokról írok, amik segíthetik az idő odaszánását. Mert az idő közel.

A Biblia az egyetlen kézzel fogható szupertáplálék, egy élő valóság. És hogy miért nem olvassuk annyit? “Mert mindenki a maga dolgával törődik, nem pedig Krisztus Jézuséval” (Fil 2:21).

Útravaló magok:

„Uram, igéd örökké megmarad, szilárdan, akár az ég.” (Zsolt 119:89)

„Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” (Mt 24:35)

„Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.” (Jn 15:7)

„Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.” (Jn 15:10)

„Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgájává lettem.” (Kol 1:23)

„Amit tehát ti kezdettől fogva hallottatok, az maradjon meg bennetek! Ha megmarad bennetek az, amit kezdettől fogva hallottatok, akkor megmaradtok ti is a Fiúban és az Atyában.” (1Jn 2:24)

„Aki nem marad meg Krisztus tanításában, hanem azon túllép, annak nincs Istene; aki megmarad a tanításban, azé az Atya és a Fiú.” (2Jn 1:9)

„De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.” (Jak 1:25)

„de az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek.” (1Pt 1:25)

„Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.” (Jn 17:17)

Sokszor szeretnénk jobbra írni a másik embert anélkül, hogy igazán elolvasnánk. Hiszem, hogy minden tettünk egy firka, vagy egy szép vonás életünk pergamenjén. Azért írok, hogy minél többen és minél jobban szeressük egymást elolvasni.