Ki törődik Kovács Pistivel?

pixabay

A sokéves kampányszöveg újragondolva, egy gyermekfelügyelő szemszögéből.

Pistike ott áll előttem és még csak 6 éves. Látszólag. Csontozata ép, egyenesen áll, csak odabent inog piszkosul. Tudom, mert érzem. Odabent ugyanis jóval többen vannak. Ott ül Pistikében a mamája és a papája, akiket amúgy sosem látott, csak valaki mondta, hogy vannak nagyszülők. Olyanok is, akik örülnek az unokáiknak és vesznek nekik csokit meg jézuskát. Na mert azt is lehet venni, ha van sok a pénzből. Ami Pistikének nincs, sem az apjának, akit nem látott még, sem az anyjának, aki önmagát nem látja. Messze van az a közel a Pistinek, annyira messze, hogy el sem indul, pedig odabent feszíti azért, mert csúnyán káromkodik, ha valami vagy valaki emlékezteti erre. Mármint a közelre, ami távol van. Fényre, melegségre vágyik, ezért néha bepisil a kelő nap fényénél.

Ez az apró lélek viszi évszázadok torz mintáját tovább.

Ki törődik Kovács Pistikével? Na, ki?

A kormány, ki el sem lát idáig, s nem is lehet azt, de erre felé nézni, azt azért többet kéne. Mert vannak, akik nem látnak ki magukból s belőlük azt ki kéne szeretni kormányfüggetlenül. Mert valami kormány azért kéne, az életvezetés ugyanis jogosítványt igényel. Pistikében odabent sokan vannak. Papák, mamák, ősök, genetika meg tudomány, de leginkább nagy és óriási fájdalmak, régmúlt idők sok-sok sérelme, sértődött papa, mama, meg a gőgös ősök harcias befordulása. Sebes a Pisti, kekec is. Néha sír is ezért, na de ő kocsinak hívja, amit elvett a Lacika, aztán Lacika belever a falba, mert szerinte is a kocsi a baj, pedig nem, mert a Pistike, akiben van a sok minden, ami nem látszik, de ha nagyon figyelünk rá és meg akarjuk érinteni, akkor tapintható.

Jó volna, ha Lacika ezt értené, de nem tudja még, mert Lacikában is vannak páran, bizony. Hegek, sebek, minősítések, vádak, alázások, pofonok, ellökések, meg nemszeretések ülnek. Lacika pedig csak játszani akar, de Pistike is. Csak valahogy azok a bentlakók nem engedik, mert húzzák-rángatják őket ide meg oda és felsírnak a játék közben és röpül a kis kocsi meg a lego és a zanyád is, minden pózban. Ja ez nem kisfiús, beszélhetnének szebben is, ez igaz. Nem kéne ezt mondani egy ekkora gyereknek. Akiben vannak páran bizony, nagyszülők is, nagy elhanyagolással.

Pistike túlsúlyos, pedig csak 25 kilós 8 évesen. Akkor mit nyom ennyit? Jó kérdés, annyi minden van benne, amit nem látni.

Mit nyom a Pistike, amit Nekünk kéne nyomnunk, ez jó kérdés.

Minket nyom a Pistike, és mi nyomjuk őt és csak az Úristen tud minket megtolni innen felfelé.

Sokszor szeretnénk jobbra írni a másik embert anélkül, hogy igazán elolvasnánk. Hiszem, hogy minden tettünk egy firka, vagy egy szép vonás életünk pergamenjén. Azért írok, hogy minél többen és minél jobban szeressük egymást elolvasni.