Mit keres Kiss-Rigó László püspök a „nemzeti algoritmusban”?

A Szuverenitásvédelmi Digitális Polgári Kör alapító tagjai között ott találjuk Kiss-Rigó Lászlót. Miután mérlegre helyezzük a szeged-csanádi katolikus megyéspüspök politikai tevékenységét, hét kérdést fogalmazunk meg arról, hogy vajon szerencsés volt-e nevét adni az új kezdeményezéshez.

„Van püspökünk!” Az iménti kijelentést közel két évtizede tette a Fidesz egyházpolitikájának korábbi irányítója e sorok írójának, utalva a párttal rokonszenvező Kiss-Rigó Lászlóra, a Szeged-Csanádi Egyházmegye akkor frissen kinevezett vezetőjére. A Gyurcsány-kormány időszakát éltük, és ez a mondat nemhogy nem hangzott olyan baljósan, mint ma, de némi idealizmussal lehetett jól is érteni. Főleg, hogy az így lelkendező miniszterelnöki (amúgy protestáns) főtanácsost akkoriban ‒ a két világháború közti korszak harcos, dicsőséges egyházát idéző KDNP-s retorikával ellentétben ‒ modern, progresszív kereszténységfelfogás jellemezte. A rossz emlékű baloldali politikus országlásának árnyékában pedig olyan, az 1998‒2002-es ciklus folytatását kilátásba helyező polgári kormányzás készülődött, amit még az állam és az egyház szétválasztásának kérdésében érzékenyebb választók közül is többen jó szívvel támogathattak.

Ma, másfél évtizednyi Fidesz-KDNP-kormányzás után szomorúan kell megállapítanunk: az anno még sokak számára vállalható mondat rémesen öregedett. Míg egykor egyenlő felek értékalapú szövetségét érthettük alatta, mára a „van” egyoldalú birtokosviszony kifejezőjévé vált, és más, nem csak katolikus egyházi vezetőkre is kiterjedt. Közülük továbbra is kiemelkedik Kiss-Rigó László,

aki az utóbbi évtizedekben rendre úgy viselkedik, mintha nem a katolikus – tehát egyetemes – egyház főpásztora, hanem a jobboldali kormány kvázi „házi püspöke” volna.

Emlékezetes, hogy már 2010-ben részt vett a Fidesz–KDNP hódmezővásárhelyi kampányrendezvényén, és a pártszövetség melletti szavazásra buzdított. Amikor számonkérték, hogy miért ragadtatta magát politizálásra, kifejtette: örülne, ha a közéletben több olyan formáció volna, amely hitelesen képviseli a katolikus egyház által vallott „józan és észszerű értékeket”, de szerinte e feltételnek csak a Fidesz és a KDNP felel meg.

Kiss-Rigó László idén májusban a kormányzati bekötésű Alapjogokért Központ által szervezett budapesti CPAC Hungary nevű rendezvény, a patrióta/radikális/populista jobboldali pártok nemzetközi seregszemléjének elején áldást kért a résztvevőkre. Tette mindezt öltönyben, nyakkendőben, nyilván mert így akarta jelezni, hogy nem hivatalos egyházi minőségében vesz részt az eseményen. A napokban pedig arról érkezett hír, hogy egyik alapítóként csatlakozott a Szuverenitásvédelmi Digitális Polgári Körhöz.

Annak tablóképén immár püspöki ruhában látható,

olyan kormányzati politikusok, illetve Fidesz-KDNP-holdudvartagok társaságában, mint Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter, Schmitt Pál volt államfő, ifj. Lomniczi Zoltán és Szánthó Miklós jogászok, Horváth József egykori III/III-as vezérőrnagy, Kötter Tamás író vagy Déri Stefi „influenszer”. „A Szuverenitásvédelmi Digitális Polgári Kör azért jött létre, hogy a magyar patrióták közösséget alkotva álljanak helyt, és létrehozzák a nemzeti szuverenitás digitális védőbástyáját a globalisták által kisajátított algoritmus ellen” ‒ olvasható az alapítók nyilatkozatában.

Utóbbi kezdeményezéssel kapcsolatban számos kérdést fogalmazhatunk meg:

⧫ Szeged egyetemi város, meghatározó fiatal és értelmiségi jelenléttel, évek óta sikeres ellenzéki városvezetéssel. A jobboldali, kereszténydemokrata kormányzást ebben a közegben is egyre több kritika éri, különös tekintettel az állam és az egyház mind szorosabb összefonódására.

Hirdetés

Szerencsés-e, ha a helyi püspök a csatlakozással további alapot ad a bírálatoknak?

⧫ Afelől, hogy a Szuverenitásvédelmi DPK korántsem össznemzeti törekvés, hanem pártpolitikai kezdeményezés, a kör vezetője, Szánthó Miklós nem hagyott kétséget. A Mandinerben ugyanis így nyilatkozott a szerveződés céljáról: „A legfontosabb az, hogy lássuk, nem vagyunk egyedül jobboldali világlátásunkkal, hanem mi vagyunk a csendes többség.” Azzal természetesen semmi gond, ha Kiss-Rigó László magánemberként jobboldaliként azonosítja magát.

De püspökként nem kellene meggondolnia, hogy helye van-e egy ennyire pártos testületben?

⧫ Háromnegyed évvel a választások előtt a Digitális Polgári Körök kezdeményezése egyértelműen politikai termék, a kormányzati propaganda eszköze. Ahogy a múlt héten írtuk, a polgári szónak ez esetben köze sincs ahhoz az ethoszhoz, amellyel a Fidesz annak idején oly sokakat megnyert magának. A „nemzeti algoritmus” receptje ugyanabból a kommunikációs boszorkánykonyhából származik, mint a poloskázás, az Ukrajna elleni uszítás vagy a homoszexuálisok elleni, az emberi méltóságot és a gyülekezési jogot lábbal tipró hergelés.

Kérdés, mindez mennyiben felel meg „a katolikus egyház által vallott józan és észszerű értékeknek”, és egy püspök adhatja-e a nevét egy ilyen kezdeményezéshez.

⧫ Sokak szerint ‒ nem függetlenül püspöke közéleti szerepvállalásától ‒ a Szeged-Csanádi Egyházmegye kiemelt kedvezményezettje a sok milliárd forintos állami támogatásoknak, legyen szó a helyi dóm felújításáról, a lakiteleki népfőiskola megszerzéséről vagy a gyulai futballstadion építéséről. Mármost kérdés, hogyan viszonyul mindez XIV. Leó pápa minapi beszédéhez, melyben az egyházfő arra buzdította társait, hogy legyenek egységteremtő emberek, és szerinte egy püspököt többek között ilyen ismérvek jellemeznek: „Személyesen szakított a gazdagsággal, nem engedi, hogy pénzzel vagy a hatalom más formáival lekenyerezzék.”

⧫ Azzal, hogy Magyarország az Európai Unió tagja lett, önként mondott le szuverenitásának egy részéről, hogy a nagy nemzetközi egység tagjaként élvezhesse annak áldásait, és kötelezettséget vállaljon a közös alapelvek érvényesítésére. Ennek ismeretében Brüsszelt a Szovjetunió fővárosával azonosítani, és Moszkvát kiáltani minden nekünk nem tetsző EU-s jelenségre, lehet kifizetődő politikai cselekvés.

De egy püspöknek ehhez miért kell segédkeznie?

⧫ Milyen szempontokkal gazdagíthatja a legtöbb külföldi tényezőben ellenséget látó Szuverenitásvédelmi Digitális Polgári Kör tevékenységét annak a római katolikus egyháznak a helyi vezetője, amely eleve átíveli a határokat, és kiterjedt tapasztalatokkal rendelkezik a nemzetek feletti együttműködésről? És amely egyház előző és mostani pápája is óva intett az országok bezárkózásától, XIV. Leó például ezekkel a szavakkal: „Nincs helye az előítéleteknek, a minket szomszédainktól elválasztó biztonsági zónáknak, a kirekesztő gondolkodásmódnak, amelyet sajnos most a politikai nacionalizmusokban is látni.”

⧫ A kormányon kívül ‒ amely egy püspököt is fel tud mutatni a népfrontos akció alapítói között ‒ jár-e jól valaki azzal, hogy Kiss-Rigó László csatlakozik egy ilyen kezdeményezéshez?

Az mennyiben szolgálja Krisztus és egyháza ügyét?

Természetesen mindenkit, így egy püspököt is megillet a politikai véleménynyilvánítás joga. Nagy művészet azonban úgy kifejezni álláspontunkat közügyeinkről, hogy egyházi vezetőként ne egy párt fogadatlan ‒ vagy éppen fogadott ‒ prókátoraiként, Uram bocsá’, lekötelezettjeiként tűnjünk fel. Ezzel szemben fellépésünk a nemzet, de legalábbis az egyházmegye egészének javát szolgálja, és gesztusaink arról tanúskodjanak, hogy közben mindvégig megőrizzük az autonómiánkat. De úgy is mondhatnánk: a szuverenitásunkat.