Kiss Zsuzsanna: A mozi közösségi élményt teremt és segíti az önismeretet

mozinyitás

A jó filmek beszélgetnek velünk, a biztonság mindenek előtt, zongorázni lehet az otthoni filmnézés és a moziélmény közti különbséget. Ezek is szóba kerültek a Cinema City médiaértékesítési igazgatójával készült interjúnkban.

– A nyitás küszöbén állnak a hazai mozik. Milyen érzések vannak most benned?
– Izgatottan várom az újranyitást, és ahogy érzékelem, szinte mindenki így van ezzel, mivel a mozi kulcsfontosságú közösségi tér. Hosszú ideje vagyunk kényszerpihenőn, ez idő alatt a háttérmunkákat elvégeztük, hogy amint a zöld lámpát megkapjuk és kinyitnak a mozijaink, gördülékenyen el tudjunk indulni – ez érvényes a mozizásra és a mozireklámokra is.

– Noha a látogatók nem mehettek be a létesítményekbe, részetekről valószínűleg nem teltek eseménytelenül az elmúlt hónapok.
– A Cinema City mozikban a pandémia miatti bezárások ideje alatt sem állt meg teljesen az élet. A mozivezetők minden nap bejárnak a mozikba és elindítják a vetítőgépeket, illetve a büfé gépeit is be kell kapcsolni, hogy újranyitáskor minden zökkenőmentes legyen. Ami romlandó büfés termék volt, azt a mozihálózat felajánlotta jótékony célra. Közben

elvégeztünk kisebb felújításokat, karbantartásokat, de ami a legfontosabb, hogy minden szőnyeget, ülést és kárpitozott felületet kitisztítottunk és fertőtlenítettünk, hogy biztonságossá tegyük a mozizás körülményeit.

A nyitással kapcsolatban kicsit időigényesebb a büfés termékek beszerzése, ehhez és a munkaerő pótlásához nagyjából 2 hétre lesz szükség. Iskolaszövetkezeteken keresztül sok diákot foglalkoztatunk, akikkel a kötelező mozibezárás miatt nem tudtunk együtt dolgozni. Most újra fel kell vennünk nagyszámú diákot, a nyitás előtt tréningezzük is őket. Filmkínálat biztosan lesz, mivel Amerikában április 2-án már kinyitottak a mozik, Angliában pedig május 17-én fognak. Ez azt jelenti, hogy a filmforgalmazók nem fogják visszatartani a filmek európai bemutatóját, amint lehetőség nyílik a vetítésükre.

– Április végén érzékletes képet kaphatott önmagáról a társadalom arra vonatkozóan, hogy egyrészt nagyon sokaknak elegük van a kényszerű korlátozásokból, így egyből tömegek élnek a lazítás adta lehetőségekkel, másrészt ez a nyitás nem mindenki esetében jár együtt felelős magatartással. Ti számítotok-e valamiféle rohamra, illetve hogyan készültök arra, hogy a mozik nyitása kellő óvintézkedésekkel is együtt járjon?
– Úgy gondolom, a mozizási kedv a nagyobb filmpremierekkel együtt remélhetőleg exponenciálisan fog visszatérni. Mi házon belül azt mondjuk, hogy „safety first” – azaz a Cinema City elkötelezett a mozilátogatók biztonságával kapcsolatban. Most, hogy elértük a 4 millió beoltottat, jelenlegi ismereteink szerint a védettségi igazolvánnyal rendelkezők és a velük érkező 18 éven aluliak mozizhatnak. Szigorú védettségiigazolvány-ellenőrzésre készülünk, erre a friss Magyar Közlöny már a jogosultságot is biztosította. Ez azt jelenti, hogy attól függően, hol veszik a nézők a jegyet, legalább egyszer, de az is lehet, hogy kétszer fel kell majd mutatniuk az igazolványt. A kötelező biztonsági intézkedéseken felül terveink szerint a nyitás első heteiben meghagyjuk a tavaly júniusban bevezetett székkihagyást, vagyis akik együtt vesznek jegyet, egymás mellett ülnek majd, de mellettük egy-egy széket kihagyunk, valamint a mozi dolgozói továbbra is maszkot viselnek majd.

– Nem a járványhelyzet idézte elő, hogy a klasszikus mozik egyre szorosabb versenyhelyzetbe kényszerültek a netes kalózkodás, később a streaming szolgáltatók kínálata miatt. A megszokás viszont erős tényező, ami még inkább a mozijegy ellen hat. Mit tudtok 2021-ben kínálni a mozilátogatóknak, miért hagyja el valaki a lakását, a kanapéját, mi lehet szerinted vonzó ma a filmszínházakban?
– A mozi már több mint 125 éve velünk van, és megmaradt társasági tevékenységnek, ami az óriási vászonnal és a hanghatásokkal együtt egy olyan fontos out-of-home szórakozási lehetőség a családdal, barátokkal, párral vagy akár első randevúkor, amelyet otthon – szimplán fogalmazva – nem tudunk megteremteni. Az igény arra, hogy másokkal együtt éljük át a moziélményt, eddig is nagyon erős volt, ám a hosszú ideig tartó bezártság, korlátozások után még fontosabbá válik az, hogy átéljük a szórakozás felhőtlen örömét, hogy úgy érezzük, visszakapjuk a korábbi életünket. Egy otthon elindított film és egy igazi moziélmény között pedig zongorázni lehet a különbséget, összehasonlíthatatlan a kettő, bár ne felejtsük el azt sem, hogy nem volt más alternatívája az embereknek a pandémia időszakában. Mooky Greidingert, a Cineworld Group CEO-ját tudom idézni: “Egy blockbuster megtekintése a nagy vásznon, vagy egy televízió, illetve telefon képernyőjén olyan fogyasztói élménykülönbség, mint beülni egy étterembe vagy megrendelni elvitelre az ételt.” Summa summarum,

az otthoni filmnézés – legyen az televízió, vagy streaming – nem tudja sem a mozivászon kínálta látványvilágot, sem pedig ugyanazt a közösségi élményt nyújtani.

Az élet pedig már be is bizonyította, hogy ez valóban így van, hiszen azokban az országokban, ahol már kinyitottak a mozik, a „Godzilla Kong ellen” című film elképesztő számokat hozott a korlátozások ellenére, ezzel az eredménnyel a koronavírus-járvány időszakának legjobb nyitóhétvégéjét produkálta például az észak-amerikai mozikban. Tehát az emberek, amikor újra fel- és kiszabadulnak, újra megtöltik majd a mozitermeket. Ez pedig nagyon fontos információ minden márkatulajdonosnak és a már meglévő üzleti partnereinknek és hirdetőinknek.

– A mozi nyilvánvalóan a legalapvetőbb szükségletek után következik a sorban gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt. Fontosabb fenntartani az egészségügyet, az oktatást, de a járvány mélypontján is látszott, hogy például a szintén önmagában kevéssé relevánsnak tűnő könnyűzene “megmentésére” ugyancsak szükség van. A terasznyitás sajátos eufóriája megmutatta, hogy nagyon vágynak az emberek a kikapcsolódásra, a közös lazításra. Ha nem személyes, hanem társadalmi szempontból nézzük, szerinted miért fontos, hogy ne vesszen el a mozi, vele együtt a moziélmény?
– Pontosan ezért, mert látszik, hogy az emberek ki vannak éhezve a szórakozásra, a társas kapcsolatok, élmények közös megélésre és ezt elérhetik a moziélményen keresztül. Ugyanakkor, bár az elsődleges célja a mozinak a szórakoztatás, rengeteg olyan film van, ami mély, elgondolkodtató társadalmi problémát mutat be. Azt gondolom, azokat a filmeket kedveljük a legjobban, amiknek egy-egy kérdőjelével, problémájával vagy karakterével azonosulni tudunk. A filmek kihatással lehetnek önismeretünkre, érzelmi állapotunkra, illetve azokhoz az emberekhez fűződő viszonyunkra is, akikkel fogyasztjuk a tartalmat. Kutatások azt támasztják alá, hogy érzelmi-mentális, sőt, fizikai jellegű kapcsolódás jöhet létre néző és film között, ami egy másik világba való utazás érzetével jár együtt. A mozi elvarázsolhat és kielégítheti, vagy létrehozhatja vágyott, akár veszélyes álmainkat, míg biztosítja a normál világunkba való biztonságos visszatérést. A hagyományos történetmesélésre és a tökéletes látványra építő mozira manapság talán még inkább jellemző, hogy képes megragadni és két-három órára idegen világokba repíteni a nézőt. Ezt a jelenkor mozija fejlesztette tökélyre, mert nemcsak világokat, hanem már filmes univerzumokat hoz létre, amelyekbe a visszatérés lehetősége korlátlan.

– Én is úgy látom, hogy bár a mozifilmek kapcsán sok embernek talán az akciójelenetek sora, a hangerő eltúlzása jut elsőként eszébe, mégis egyre több színvonalas családi film készül, emellett kifejezetten dominálnak a felszínes, lövöldözős-csöpögős tartalmak helyett a mélyre evező, valódi társadalmi problémákat felmutató alkotások. Ott van például a friss – és egyből többszörös – Oscar-díjas A nomádok földje, a korábban szintén a világ legjobb filmjének választott A zöld könyv, de hosszan tudnám sorolni a morális értelemben is értékes filmeket. Ebből nekem úgy tűnik, hogy a filmvilág nem csupán egyoldalúan üzeneteket közvetít, hanem “beszélget” a nézőközönséggel. Mit gondolsz erről?
– Filmkínálatunkban minden évben megtalálhatók a nagy blockbusterek mellett az általad is említett olyan nagyszerű mozifilmek, melyek valódi társadalmi, szociális problémákkal foglalkoznak, szereplőik az egyéni történeteken keresztül népcsoportok, országok, ideológiák sorsát, történetét, vagy éppen lehetséges jövőjét mutatják be elgondolkoztatva, érzékenyítve az erre egyébként fogékony mozinézőket. A filmkészítők ilyen irányú törekvéseit évek óta az Oscar-gálán is díjazzák, elég ha az általad is említett A nomádok földje (Nomadland), vagy A zöld könyv (Green Book) alkotásra gondolunk, de ilyen volt az utóbbi években a Csuklyások (BlacKkKlansman), a Tűnj el! (Get out), a Spotlight – egy nyomozás részletei (Spotlight) is, hogy csak pár filmcímet említsünk. Mégis úgy gondolom, minden film meg tudja találni a közönségét. Fontos – ahogy a zenében is –, hogy sokrétű legyen, mert mindenki más, így mindenkit más típusú film fog szórakoztatni. Szerintem például helye van a látványos akciófilmeknek is a mozivásznon, hiszen nincs mindenkinek kedve szüntelenül komolyzenét hallgatni. Néha jó egy kicsit popzenét is elindítani, ami ugyanúgy szórakoztat és közölhet értékeket, viszont könnyebb feldolgozni. A látványorientált vonallal nem mindenki ért egyet, ám tény, hogy a szuperhősös filmek népszerűsége mellett nem megkérdőjelezhető, hogy a közönségnek a látvány kiemelkedően fontos – például a Simple IMAX teremben, ahol a több mint 430 négyzetméteres (!) mozivászon általi térérzet még közelebb hozza a szereplőket a nézőkhöz. A mozifilmek nagyon erősen hatnak érzelmeinkre, alakítják a világról és önmagunkról alkotott képünket – azt gondolom, így beszélgetnek velünk. Egyik kedvenc idézetem Popper Pétertől: “A művészetek között a film képviseli leginkább a pszichoanalízist”, amivel azt mondja, hogy

a film utat nyit saját tudattalanunk megismeréséhez.

Kutatások alapján lehet tudni, hogy a szomorú filmek nem csak a könnyeinket csalják elő, de növelik a boldogsághormon szintünket, ráadásul elősegítik az összetartozás érzését is. A fikció vonz minket, érzelmileg befolyásol. Mindez fokozottan érvényesül drámai, vagy traumatikus történetek esetén. A traumatikus filmek növelik a fájdalomtoleranciánkat és a csoporthoz való kötődésünket, mivel nézésük közben nő az endorfin-szintünk.

– Azt gondolom, sokan tudatosan késnek a vetítésekről, hiszen az első 10-15 perc úgyis reklám. Mennyire hatékony valójában a mozis felületeken történő hirdetés?
– Ez nagyon jó kérdés. Közel évente frissítjük a kutatásainkat ebben a témában, mivel nekünk és a hirdető ügyfeleinknek is kulcsfontosságú, hogy hányan látják a mozireklámokat. Az eredmények elképesztően jók: az emberek közel 90 százaléka benn ül a moziteremben a filmkezdés meghirdetett időpontjában, tehát akkor, amikor a reklámok kezdődnek, már látják azokat. Ez is megerősíti azt az állítást, hogy a film mellett a moziélmény fontos része az filmelőzetesek és a mozireklámok megtekintése is. Mindezt megkoronázza az a tény, hogy az emberek boldogan várják a fények lekapcsolását, hogy végre elinduljon a vetítés. Végig az óriási vászonra koncentrálnak, nem “kapcsolnak el” a reklámok miatt – mindent látni és hallani akarnak, ha már kifizették a mozijegy árát! Emellett a kutatásaink azt erősítik, hogy a mozireklámokat nagyon is kedvelik az emberek és sokkal szórakoztatóbbnak, lendületesebbnek, fiatalosabbnak találják, mint ugyanazokat a szpotokat a televízióban látva. A mozivásznon – azaz on-screen reklámokon – túl off-screen megjelenéseket is foglalhatnak ügyfeleink a mozik területén. A plakátkampánytól kezdve a hosztesz promóciókon keresztül a moziterem branding márkaépítő együttműködésig rendkívül széles a mozis hirdetési lehetőségek tárháza, így akár 360 fokos mozis kommunikáció erejével érhetik el ügyfeleink a célcsoportjukat a filmszínházakban.

– Az előzetesek alapján és szakmai berkekből már nagy körvonalakban sejthető, milyen újdonságok kerülnek idén a vászonra. Szerinted mi keltheti fel leginkább a figyelmet, mire érdemes mindenképp jegyet váltani, mi okozhat esetleg meglepetést?
– Úgy gondolom, hogy továbbra is a látványfilmek lesznek a legerősebbek, de minden évben van több “kisebb filmnek” titulált alkotás, ami aztán nagy mégis nagy siker lesz. Ilyen volt anno a “Hang nélkül” című thriller, ami olyan sikeres volt, hogy nemsokára a második részt láthatjuk szélesvásznon. A nyári kínálatból 1-2 címet azért mondanék, persze a teljesség igénye nélkül. Érkezik a Fekete Özvegy Scarlet Johansonnal – ezt a filmet Budapesten forgatták és felismerhető lesz a főváros. A vígjáték szerelmesei is mozizni fognak, hiszen nagyon várjuk a Dzsungeltúra című fimet. Szintén sok nézőt várunk a Halálos iramban sorozat 9. részére. Természetesen az animációs filmeket sem hagyhatjuk ki: moziba kerül a Luca, a Szilaj, a Nyúl Péter 2 is. Az év második felében várjuk James Bond következő filmjét – utoljára Daniel Craiggel –, és személyesen is nagyon várom a Top Gun Maverick filmet Tom Cruise főszereplésével. Hozzá kell tenni, hogy azért még módosulhatnak a premier dátumok, de összességében leszögezhetjük, hogy szuper az idei filmes kínálat. Ezeken felül

több mint 30 magyar film áll a startvonalban, hogy megjelenhessen, örömünkre évről-évre növekszik a hazai filmbemutatók száma.

A mozibezárások miatt jó néhány magyar filmpremier elmaradt tavaly – például a Toxikoma, a Becsúszó szerelem –, amiket az újranyitást követően remélhetően hamarosan bemutathatunk.

– Neked melyik a kedvenc filmed, és miért ajánlanád másoknak a megtekintését?
– Igazán szerencsés vagyok, hogy a hobbim a szakmámhoz, azaz mozizáshoz kapcsolódik. Nehéz 1-2 filmet kiemelnem, mert igazi mindenevő vagyok. Rajongok a francia filmek (Életrevalók, Taxi, Bazi nagy francia lagzik) és az olasz filmek (A hely, Az élet szép, A nagy zabálás) hangulatáért, ám az igazi blockbuster filmek is lázba hoznak, mint a James Bond, Star Wars vagy a Halálos Iramban. Ha mindenképpen egy filmet kellene kiemelnem, amit mindenkinek ajánlanék, az a Whiplash című film. Minden pillanatban feszes, a felszínen a zenéről szól, ám leginkább a szenvedélyről, kitartásról, önbecsülésről, kapcsolatokról, küzdelemről és a korlátok feszegetéséről – egy igazi hullámvasút.

Szabadon elkötelezett - ez a két szó fejezi ki legjobban mindazt, aki vagyok, ahogyan gondolkodom. A párbeszéd a lételemem: rengeteget tanulok a másokkal való dialógusokból. Hiszek benne, hogy mindenkit gazdagabbá tesz, ha kevesebbet ítélkezünk és többet kérdezünk.