És ha már itt tartunk, akkor először Hodász András rúgott (volna) bele a Telexbe. De ez sem így volt!
Ismerik azt az egyébként vicces játékot, kedves Olvasóink, amikor egymás után sorakozó emberek közül az elsőnek a fülébe súgnak egy történetet, és tovább kell adnia a hallottakat a mögötte állónak, szépen sorban, egészen a végéig, amikor már fel sem lehet ismerni az eredeti sztorit?
Na, épp ez történt a minap a Mandiner szerzőjével, azzal a különbséggel, hogy ő meg sem várta, míg a saját füléig eljut a mese, rögtön megírta, hogy szerinte mit kellene továbbsúgni a többieknek. Most éppen azt, hogy a Telex hogyan rúgott bele Hodász Andrásba, hogyan használta eddig őt a média liberális fekete lyuka, amiben még igazán és jóízűen elveszni sem tudott, mert amint nem értett egyet mindenben „elrablóival”, a vákuum visszaköpte őt a világűrbe.
A valóság ezzel szemben úgy kezdődött, hogy
a Telex a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templomban forgatott, mégpedig azon a szentmisén, melyet Orbán Viktorért mutatott be Osztie Zoltán plébános, a miniszterelnök születésnapja alkalmából. A szentmisén elhangzottak, és a Telex videójának üzenete egyaránt aggályokat vetett fel, melyekről a Szemlélek szerzőjeként Hodász András megírta véleménycikkét.
Itt és most egy dologra szeretnék kitérni a szentmisével kapcsolatban, mert nem akarom szerzőtársam gondolatait ismételni, de nagyon sokan úgy értelmezték a plébánossal szemben megfogalmazott kritikát, mintha úgy általában azzal lett volna baj, hogy Orbán Viktorért szentmise mondatik. Nem ezzel volt a baj! A csak „mellékesen”, az oltár, illetve az ambó mögül elmondottak egy része vetett fel kérdéseket. Például az az állítás, hogy Orbán Viktor Jézusnak, és „az ő Szentlelkének erejével” töltené be a küldetését.
Még az is lehet, hogy így van, de ezt senki nem tudhatja, egyedül Isten.
Ő viszont nem nyilatkoztatta ezt ki senkinek, még Osztie Zoltán atyának sem. Erre írta azt Hodász András, hogy „az Egyház önmagáról mondja, hogy a Szentlélek vezeti, nem a világi hatalomról, és még magával kapcsolatban sem gondolja, hogy a Szentlélek vezetése az egyes egyházi méltóságok konkrét döntéseihez kapcsolódik, hanem sokkal inkább a pápával egységben levő püspökök közösségéről, vagy a teljes hívő közösségről állítja ezt.” Hodász András tehát arra hívta fel a figyelmet, hogy elég meredek dolog ilyet bárkiről kijelenteni.
És hogy mi volt a baj a Telex videójával? Újságírói szempontból tulajdonképpen semmi: egy hírértékkel bíró eseményről számoltak be, az ott történtekhez kapcsolódó kérdéseket tettek fel, és a legérdekesebb reakciókat összevágták. A videó készítői valószínűleg nem is gondoltak arra, hogy a felvétel a keresztények számára akár sértő is lehet, és erősítheti a keresztényekben amúgy is élő ellenérzést a szekuláris médiával kapcsolatban –
Hodász András viszont úgy látta jónak, ha ezt nyilvánosan is szóvá teszi.
Egy ilyen videó ugyanis – és ezt már én teszem hozzá – az egész közösségünkről ad látleletet, és azt sugallhatja, mintha mi mind ilyenek lennénk. Pedig számos katolikus rendezvény van, amely teljesen politikamentes, ahol nyitott szívvel fogadjuk a bármely politikai oldalról érkezőket. Sőt, ezt meg sem kérdezzük tőlük, mert elsősorban nem ez köt minket össze.
A Telexnek erre két reakciója volt. Az elsőben – és ez valahogyan elkerülte a Mandiner szerzőjének figyelmét – tárgyilagosan, korrekt módon szemlézték Hodász András cikkét. A második – a „rugdosósnak” bélyegzett – írás címzettje pedig nem is igazán Hodász András volt, hanem a Telex törzsközönsége. Ha valaki egy ideje már a médiában dolgozik – és ez a Mandiner szerzőjéről elmondható -, akkor tudja, hogy egy ilyen cikk megírása a szerkesztőség részéről szükségszerű. Én is ezt tenném főszerkesztőként, ha a Szemlélek kapcsán merülne fel nyilvánosan, hogy nem korrekt módon vágunk össze videókat.
Ennyi történt.
A Telex nem rúgott bele Hodász Andrásba.
Hodász András sem rúgott bele a Telexbe.
Nem értettek egyet valamiben – ez előfordulhat a jövőben is. Mert abban a világban, melyet a Szemlélek is épít, ér egyet nem érteni, és ez a mi világunkban véletlenül sem jelenti egymás megrugdosását. Mi hiszünk ebben, mi ebben hiszünk ma, Magyarországon.
