Olyan nemzetközi sportbajnokságot rendeztek Romániában, melyen kizárólag felszentelt személyek rúghattak labdába.
A SZEMLÉLEK JELENLEG ŐRLÁNGON MŰKÖDIK
Szeretnénk folytatni a küldetésünket, ám ehhez olvasóink, a missziónkkal egyetértők támogatására is szükség van. Ebben az átmeneti időszakban ritkábban tudunk közzétenni tartalmakat, de reméljük, hamarosan újra lendületesen működhet a Szemlélek.
Ebben te is segíthetsz: ide kattintva támogathatod a békés párbeszédet, az értékalapú médiát.
Köszönjük, ha akár kisebb összeggel is, de rendszeresen támogatod a Szemléleket!
– Így legyen ötösünk a lottón – ez a mondás jutott eszembe, amikor kiderült, hogy Lengyelország csapata nyerte a katolikus papok idei futsal-Európa-bajnokságát, a gólkirály pedig egy portugál atya lett. Merthogy így szólt a Szemlélek január végén közölt beharangozó cikkének címe: „Lengyel vagy portugál pap lesz a gólkirály?”.
A statisztikák szerelmeseinek kedvéért álljon itt, hogy a sporteseményen 220 pap vett részt,
a magyar válogatott a 7. helyen végzett, ami 16 csapattal számolva a felsőházat jelenti.
A helyszín Temesvár volt, a sportos papokat – és az eseményhez társuló püspököket – levélben üdvözölte Ferenc pápa. A részletes beszámoló ide kattintva olvasható a romkat.ro oldalon.
Ám egy ilyen viadalara érvényes a leginkább, hogy nem a győzelem a fontos, még csak nem is a részvétel, hanem az, hogy a világ összes papja egyetlen nagy csapat tagja: Isten munkatársai. És ez abban is megnyilvánult, hogy a mérkőzések mellett szentmisék, körmenet, zarándoklat is színesítette a különleges nemzetközi bajnokságot.
És itt gondolok vissza hálával ifjúkorom azon kedves emlékeire, amikor Nyíregyházán szolgáló pap barátaim és a hozzám hasonló aktív hívő fiatalok részvételével heti rendszerességgel késő esti teremfocival erősítettük, hogy
mindannyian ugyanabban a csapatban focizunk, passzolunk, védünk, és közben jókat nevetünk.
Az egyik legaktívabb sporttárs abban az időben az immár pécsi püspökként szolgáló Felföldi László volt.
Nem tudom, létezik-e még a műfaj, de ifjúkorom érdekes színfoltját képezte a papnevelő intézetek évenként megrendezett „klasszikus” mérkőzése, a Filó-Dogma. Hogy mit takar az elnevezés, ahhoz érdemes tudni, hogy a szeminaristák képzését filozófiai tantárgyakkal indítják, később jön a masszív dogmatika. Vagyis egy alsóbb évesek kontra felsőbb évesek meccsről van szó, de kétségkívül jobban hangzik a tréfásabb megjelölés. Nagy kérdés, hogy vannak-e annyian napjainkban egy szeminárium lakói, hogy kijöjjön belőlük két csapatnyi sportos papnövendék…
Amikor kénytelenek vagyunk paptestvéreink kapcsán kiégésről, visszaélésekről, akár a szolgálat elhagyásáról beszámolni, felmerül a vágy, hogy
bárcsak segíthetnénk e fájó sebek gyógyításában, még inkább az ilyen problémák megelőzésében.
Ahogy létezik már mozgalom a papok sörözésre invitálására – minden évben szeptember 9-én tartják e neves napot –, el lehet hívni pap ismerőseinket kirándulni, focizni, a családunkkal együtt ebédelni.
Ez nem másokon múlik, csakis rajtunk. Hajrá!
