A Fogvatartottakat és Családjukat Képviselő Csoportot, vagyis a FECSKÉT büntetés-végrehajtással foglalkozó, azt kutató szakemberek, volt fogvatartottak és hozzátartozóik azért hívták életre, hogy közösen tegyenek egy emberségesebb börtönrendszerért. Ennek része, hogy segítséget nyújtanak a fogvatartottak családjai számára is, akik sokszor láthatatlanok és kiszolgáltatottak ebben a rendszerben. Az egyedülálló kezdeményezésről kérdeztünk egy érintettet.
Van egy hely, ahol bármennyire akarjuk és bármennyire nagy szükség lenne rá, sehogy sem tudunk segíteni szeretteinknek. A börtön zárt világára kívülállóként senkinek nincs közvetlen ráhatása. Nem látjuk és nem tudjuk, hogy pontosan mi történik ott, de abban mind biztosak vagyunk, hogy senki sem megy jókedvében rácsok mögé. Érthető, hogy a fogvatartottak hozzátartozói kétségbeesetten, bizonytalanul várnak kint. Mit tehetnek a rokonukért egy ilyen szélsőséges helyzetben? Erről beszélgettünk egy egykori fogvatartottal, akinek a nevét kérésére nem közöljük.
– Hogyan találkoztál a csoporttal?
– A FECSKÉVEL való találkozásom egy különleges történet. 2010-ben készült rólam egy dokumentumfilm Sipos András rendezésében, amely bemutatta a börtönszínházat és más börtönbeli tevékenységeket, amelyekkel rabként foglalkoztam. Kétszer voltam börtönben, tehát jobban megismertem ezt a világot, mint akartam. Ugyanakkor a bent töltött évek alatt egy nagyon profi nevelőtiszt volt mellettem, akinek köszönhetően színházat csinálhattam, korrepetálhattam a társaimat, majd amikor szabadultam, jeleztem az egykori nevelőmnek, hogy szívesen dolgoznék a fogvatartottakkal a jövőben is. Kezdetben erre nem volt lehetőség, de később megkeresett, és elmondta, hogy karitatív módon csatlakozhatnék a FECSKÉHEZ, mert ő vezeti annak a szabad-interakciós Támogató Csoportját. Így kezdődött a közös munkánk.
– A FECSKE Támogató Csoportja elsősorban a fogvatartottak családjainak segít. Hogyan tudjátok támogatni a hozzátartozókat?
– A fogvatartottak és hozzátartozóik sokszor teljesen új és ismeretlen helyzetekkel néznek szembe. Nekünk emlékeztetnünk kell őket arra, hogy mi is történt valójában. Azzal nem leszünk előrébb, ha csak sajnálkozunk. Akit elítéltek, annak bizony szembe kell néznie a büntetéssel, és ezen nem tudnak változtatni a rokonok, bármennyire is szeretnének, vagyis
tudomásul kell venniük a tényt: szerettük börtönbe került.
Ezért a kezdeti sokk után – sajnálkozás helyett – az első és legfontosabb dolog, amit meg kell tanulniuk az érintetteknek, hogy mi szükséges a börtönbe való bevonulás előtt. Mit kell otthon hagyni, mit vihetnek magukkal, és mit nem. Aztán ott vannak az első napok, amikor a fogvatartottaknak és családtagjaiknak fel kell dolgozniuk a történteket. Később a benti helyzet, a különböző jogviszonyok és a szabadulás előkészítése mind-mind újabb kérdéseket vetnek fel.
– Úgy érted, sokan nem tudják elfogadni a tényeket?
– Szerintem a hozzátartozók számára a legnehezebb dolog az elfogadás. Az első lépésekben sokat segítünk nekik, például elmondjuk, hogyan kell pénzt beküldeni, hogyan kell a különböző – szociális vagy gazdasági – helyzeteket kezelni. De ismétlem, nagyon fontos, hogy a sajnálkozást félre kell tenni, és a jelen helyzetre kell koncentrálni. A családtagok úgy segíthetnek leginkább, ha levelezéssel vagy látogatásokkal éreztetik a fogvatartottakkal, hogy nem mondtak le róluk. Bár sok olyan eset van, amikor a család azonnal lemond a rabról, mondván, rossz ember.
– Mesélj egy kicsit részletesebben a FECSKE programjairól és tevékenységeiről!
– A FECSKE többféle tevékenységgel támogatja az érintett családtagokat. Van például egy mentálhigiénés programunk, a korábban említett Támogató Csoport, ahol mentálhigiénés szakemberek segítségével történik a helyzet feldolgozása különféle börtönbeli témák mentén. A Magyar Helsinki Bizottság néhány munkatársa is tagja ennek a csoportnak (többek között ők voltak a csoport alapítói is), ők jogi tanácsadással is tudnak segíteni. Más szakemberek gyakorlati tanácsokkal is el tudják látni a hozzátartozókat a mindennapi kérdések kapcsán. Utóbbival kapcsolatban egykori rabok is kérhetnek segítséget. Sajnos máig nagyon
sok munkaadó eleve visszautasítja a büntetett előéletű embereket
– én magam is megtapasztaltam, hogy csak azért nem vettek fel egy munkára, mert megtudták, hogy börtönben voltam. A társadalom máig úgy gondolkodik a börtönviselt emberekről, mintha egytől egyig gyilkosok lennének, pedig ez nem így van.
– Hogyan tudtok konkrét segítséget nyújtani a fogvatartottaknak?
– Közvetlenül a fogvatartottak nem tudják elérni a FECSKÉT. Ha nekik jogi tanácsra van szükségük, mert jogsérelem éri őket a bv-ben, akkor postai úton tudnak levelet küldeni a Magyar Helsinki Bizottságnak. Mi főként a hozzátartozókkal tartjuk a kapcsolatot, és nekik adunk segítséget. Nemcsak személyes és online találkozóink vannak, ahol át tudjuk beszélni az aktualitásokat, hanem tájékoztató anyagokat is készítünk: ezekből a hozzátartozók megtudhatják, hogy mihez van nekik és a szeretteiknek joga, sőt ezeket a kiadványokat akár be is küldhetik a börtönbe a fogvatartottaknak.
– Hogyan látjátok, milyen hatással van a munkátok a fogvatartottakra és családjaikra?
– Pozitív visszajelzéseket kapunk. Sok család mondja, hogy nélkülünk nem tudták volna átvészelni a nehéz időszakokat. A fogvatartottak is hálásak a segítségért, mert látják, hogy van kiút, és van lehetőség az újrakezdésre. A legnagyobb siker számunkra, amikor látjuk, hogy valaki, aki kijött a börtönből, új életet tud kezdeni.
– Mit üzensz azoknak, akik most keresik a segítséget, vagy éppen hasonló helyzetben vannak, mint te voltál?
– A legfontosabb, hogy soha ne adják fel a reményt. Mindenkinek van lehetősége az újrakezdésre, és a FECSKE itt van, hogy segítsen ebben. Az érintettek ne féljenek segítséget kérni, mert együtt könnyebb átvészelni a nehéz időszakokat. Mindig van fény az alagút végén, és mindig van lehetőség a változásra.
– Hogyan tudják elérni a FECSKÉT a hozzátartozók?
– A FECSKÉT elsősorban a közösségi médián és e-mailen keresztül lehet elérni. A honlapunkon minden fontos információ fent van. Ezen a módon bárki kapcsolatba léphet velünk, és mi igyekszünk minden kérdésre válaszolni, mert jól tudjuk, milyen fontos, hogy az emberek eljussanak arra a pontra, hogy merjenek segítséget kérni.
Kiemelt kép: illusztráció, Magyar Helsinki Bizottság
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom