Van megoldás arra, hogy ne forgassák fel az életünket a szélsőséges ideológiák aktivistái.
Főiskolai hallgatóként még alkalmam volt egy NDK-s iskolában matekórán hospitálni. Akkor megértettem, hogy nem azért kell matematikát tanulnunk, mert orvosként, eladóként, jogászként vagy szociális munkásként bárkinek szüksége lenne majd a Pitagorasz-tételre, a nevezetes azonosságokra vagy a trigonometrikus függvényekre. Fontos viszont az a készség, amit a matematikai bizonyítások által szerezhetünk: a logikus gondolkodás.
A magát demokratikusnak nevező országban úgy éreztem, szándékosan olyan gyenge a matek (igen egyszerű feladatokat oldottak meg a kilencedikesek, akiknek az óráját meglátogattuk) –, hiszen aki engedelmes, jól terelhető lakosságot akar, annak fontosabb a propaganda, mint az ismeretterjesztés, hovatovább, az önálló gondolkodás ellensége is.
Úgy tűnik, mintha ma sem lenne kedvelt sport az agytorna. Ezért állhatnak elő olyan abszurd helyzetek, mint például nők megalázása a feminizmus zászlaja alatt, környezetpusztítás az ökológia jelszavaival, rombolás a béke nevében, sőt a tudomány alárendelése egy ideológiának.
Mit gondoljunk arról, ha nyugati aktivisták szerint a szaúdi világbajnokságon a női sakkozókra parancsolt kendő voltaképp a szabadságuk demonstrálása és akik a kendőviselést megtagadva inkább a versenytől is távolmaradtak, azok a gyávák?
Hogyan értelmezhető az a vélemény, hogy az újra burkába kényszerített afganisztáni nőknek voltaképp most kellene örülniük, hogy a tálibok megszabadították őket az amerikanizmustól?
Mit üzen a világnak az a bíróság, amelyik transzfóbként elmarasztal egy kozmetikust, aki nem vállalja, hogy eltávolítsa az intim szőrzetet egy csupán papíron átalakult transznő egyébként férfi nemi szervéről?
De kérdezhetünk tovább: milyen békességet remélhetünk azoktól az aktivistáktól, akik gyűlöletkampányt és tettleges akciókat indítanak egy étterem ellen, ahol vadhúst is lehet kapni? Milyen sport az, ahol magukat nőnek érző, de saját szervezetükben természetes módon termelődő tesztoszteronnal „legálisan doppingolt” emberek letarolják a biológiai nők egész mezőnyét? Milyen igazságszolgáltatás az, ahol egy nők elleni nemi erőszakért elítélt ember női börtönbe kerülhet, csak azért, mert ő magát nőnek érzi? Mit gondoljunk arról, hogy a tudományt meghazudtolva azt hirdetik bizonyos szervezetek, hogy az ember biológiai neme szabadon megváltoztatható?
Vajon védhet az ilyen hajmeresztő helyzetektől a gondolkodás? Azt gondolom, igen!
Ha mi, polgárok tudatosan végiggondolnánk a döntéseinket, akkor nem tudnának felültetni minket a hangulatkeltésnek.
Az sem árt, ha a történelemre is emlékezünk és felismerjük a mintázatokat. Ha eszünkbe jutnak a bojkottált, bemocskolt, majd lerombolt üzletek a harmincas évek német városaiban, a moziban a híradó alatt állva tapsoló tömegek – lényegtelen, hogy a Führernek, a „Kárpátok Géniuszának”, „Sztálin apánknak” vagy éppen az aktuális koreai vezérnek kellett tapsolni.
Az is egy mintázat, hogy a demokratikus törvényalkotást megkerülve, a precedensjog kihasználásával igyekeznek tényként elfogadtatni elméleteket. Ilyen törekvés a társadalmi nem újradefiniálása a biológiától függetlenül, kizárólag az egyén vonzódásai, érzelmei alapján. Mintha az ember delfinné vagy sassá változhatna egy bírósági döntéssel.
Az a vicc jut erről eszembe, amikor a nyuszi a sasnál vendégeskedik és néhány joint után ellazulva a sas a mélybe veti magát, a nyuszi meg utána. Ahogy zuhannak egymás mellett, a sas kicsit meghökkenve kérdi: Nyuszika, te tudsz repülni? Mire a nyúl vigyorogva: Nem… A sas elismerően válaszol: Hűűű, te tényleg nagyon laza vagy!
Előbb-utóbb a leghangosabb aktivisták is földet érnek majd. Nagy kérdés, mi történik majd, ha a transznők is alacsonyabb fizetést kapnak, vagy ha nekik is burkát kell hordaniuk.
Vagy ha egy imám rendreutasít egy orvost, aki kételkedik a tevevizelet gyógyító hatásában, amit pedig a próféta írásai világosan bizonyítanak.
