Szerelmes hálalista – a tiéd mekkora?

szerelem hála
pixabay.com

Éljenek soká a párkapcsolatok!

***

VISSZAPILLANTÓ sorozatunkban az elmúlt időszak legérdekesebb, legnagyobb hatást kiváltó, vagy más okból számunkra kedves írásaiból idézünk vissza néhányat. Az idő múlása miatt a cikkekben szerepelhetnek olyan eseményekre való utalások, melyek ugyan már nem annyira aktuálisak, de úgy gondoljuk, érdemes rájuk ebből a távlatból is visszatekinteni. Reméljük, hogy a felidézett tartalmak újraolvasói épp úgy örömmel fogadják a “visszapillantás” lehetőségét, mint azok, akik most találkoznak először egy-egy gondolattal!

***

– Tanulj meg vágyakozni az után, ami a tiéd – ez a bátorítás lebeg a szemem előtt az idei Házasság Hete és Szent Bálint közelgő ünnepnapja kapcsán. Tapasztalatom szerint tele a személyes és közösségi kommunikációnk sérelmekkel, kifogásokkal, a problémák sorolásával. Talán csak én lennék túl érzékeny? Ki tudja…

Biztosnak tűnik ugyanakkor, hogy aki hálás szívvel él, annak boldogabb az élete. Böjte Csaba mesélte, hogy egyszer felvett egy vándort az autójával, s míg haladtak céljuk felé, az illető férfiből áradt a panasz, hogy mennyi a gond a családban, folyamatosan szidta a párját. Csaba testvér gondolt egyet, megállt, és közölte, csak akkor viszi tovább az utast, ha onnantól csak jót mond a feleségéről. Mert azért biztosan tud olyat is mondani róla. Nos, az utazás végére szinte szentté avatta a férj élete párját.

Vajon nekünk is hasonló fenyegetésre, esetleg hasonló határhelyzetre van szükségünk, hogy észrevegyük a sok jót, amit kapunk a párunktól?

Néhány napja egy eseményen Székely János püspök felidézte Oloffson Placid bencés szerzetes kezdeményezését, az örömolimpiát. Ennek a sajátos “sportnak” az volt a lényege, hogy esténként össze kellett foglalni, kivel milyen jó történt, s az nyert, aki a legtöbb örömet, hálát tudta felsorolni. Nem teljesen mellékes tény, hogy a helyszín a Gulág volt, a “játékosok” minden napja fizikális, szellemi és lelki kínszenvedés volt. Hol vagyunk mi ehhez képest?

Mi lenne, ha az idei Házasság Hete kapcsán megrendeznénk a saját örömolimpiánkat? Mit veszíthetünk vele? Szerintem semmit. A nyeremény viszont egy pár szóért százszoros ajándék is lehet.

A családunkban eddig is minden estét igyekeztünk azzal zárni, hogy a gyermekeinkkel mese előtt/után “és te mit köszönsz meg” kört megyünk. Jó így becsukni az adott nap krónikájának kötetét, ilyen szemlélettel lezárni az aktivitások sorát. Ezzel együtt a mi kapcsolatunkon is bőven van mit javítani, bele sem kezdek a problémák, kihívások felsorolásába. Már csak azért sem, mert ez az írás nem erről szól, hanem az ellenkezőjéről.

Arról viszont szívesen írok, hogy a feleségem nem csupán hosszútávú elviselésem bajnoka – pár napja csodálkoztunk rá, hogy legutóbb 15 éve találkoztunk Rómában azzal a pappal, aki Szent II. János Pál pápa tolmácsaként is szolgált, s akkoriban már bő fél éve “jártunk”. Az én párom nagy küzdő, legyen szó az élet bármely nehézségéről. Nem csupán ízletes ételeket főz, de bátran kísérletezik új fogásokkal. Sőt, még házi specialitást is megalkotott, ez a serpenyős aztapaszta, ami praktikusan a megmaradt ételek és valamilyen tésztaféleség kombinációja. Nagyon finom! Figyelmesen és jó érzékkel segíti a közös döntéseinket, s ha nevelési kérdésekben elakadunk, addig kutat, olvas, tájékozódik, amíg legalábbis megnyugtató támpontokat talál a továbblépésünkhöz. Azt már mások megállapításaiból tudjuk, hogy sokak szerint öröm nézni, ahogy együtt táncolunk (pedig nem nagyon tudunk, de ez nem is zavar bennünket). Az egyik legfontosabb okom a hálámra, hogy

a feleségem közös éveink során olyan hatást gyakorolt rám, ami sok negatív tulajdonságomat tompította, fentről kapott talentumaim kibontakozását elősegítette.

A kreativitását jól jellemzi, hogy kikutatott olyan szabásmintákat a világhálón, amelyek alapján szemüvegesek számára is előnyös (párásodást minimalizáló) maszkok készíthetők, majd le is gyártott házilag több modellt, különféle mintákkal és színekben. És ez csak bemelegítés, kedvcsináló, mert hosszan tudnám folytatni, de ez a cikk nem rólam, nem rólunk szól.

A labda fel van dobva, bátran szabad elővenni papírt, tollat, mert a szó elszáll, az írás megmarad. Te mit szeretsz a társadban?

 

Gégény István írása.

Ez a cikk eredetileg a szemlelek.blog.hu oldalon jelent meg.