A nem hivatalos „papraforgó” kifejezéssel azokat a híveket illethetjük, akik – netán félreértve a papi figyelmességet – az illendőnél közelebbi viszonyt kezdeményeznek egy lelkipásztorral. Írásunkban egy megtörtént esetet is bemutatunk, és választ keresünk arra, mit tehet ilyen helyzetben egy pap, és mi a teendő, ha ő esik szerelembe.
A névtelenségét kérő vidéki lány tizenéves volt, amikor egy ifjúsági találkozón összefutott a papságra készülő huszonéves férfival. Ez az ifjúsági találkozó semmiben sem különbözött a többitől – leszámítva, hogy az esemény végére a kispap elbizonytalanodott. A papnövendék eredendő figyelmességgel fordult a közösség tagjai felé, a lány azonban ezt udvarlásnak értette, és viszonozni kezdte a kedvességet.
A találkozó után is kapcsolatban maradtak, rendszeresen találkoztak. A lány kezdetben lelki beszélgetéseket kért tőle, majd egyre többet kereste a „szerelmét”.
bár a kispapnak határozott elképzelései voltak a hivatásáról, jólesett neki a lány közeledése.
Ahogy egyre bensőségesebben beszélgettek, egyre inkább vonzódott is a lányhoz. Emiatt a papnövendék fél év múlva elhagyta a szemináriumot – kapcsolatot azonban végül nem akart a lánnyal, sőt egyre távolságtartóbb lett vele. A fiatal nő ezt szakításként élte meg – egy másik férfi oldalán talált vigaszt, akivel ma, túl a harmincon, házasságban él, miközben az egykori kispap világi pályán, egy multicégnél dolgozik.
Magyarországon több hasonló eset is előfordult az elmúlt években. Számos olyan papról tudunk, akik felszentelés után estek szerelembe olyan nővel, aki szándékosan kereste a közelségüket. De hogyan vértezhetik fel magukat a papok ilyen helyzetek ellen? Először is, éberen kell figyelniük a környezetüket, különösen, amikor fiatal nőkkel vagy érzelmileg sebezhető hívekkel kerülnek kapcsolatba. Fontos, hogy már a legkisebb jeleknél felismerjék, ha valaki félreérti a kedvességüket, és azonnal tisztázzák a helyzetet. Emellett szükség van rendszeres lelkivezetésre, hogy képesek legyenek kezelni az ilyen helyzeteket, és megőrizni elkötelezettségüket a hivatásuk iránt.
Mert a lelkipásztori szolgálat legnehezebb és talán legemberibb kihívása, amikor az illető szerelembe esik. Ezzel kapcsolatban Patsch Ferenc SJ jezsuita a szerelemről szóló blogbejegyzésében így fogalmaz: „A szerelem fellobbanását tapasztalatom szerint nagyban segíti az idegenség érzése. Könnyen elvarázsol bennünket a másikban, ha például más országból való, más a kultúrája, az anyanyelve.
Könnyű beleszeretni abba, aki új horizontot nyit meg, aki a szabadság ígéretével kecsegtet.
Azt sugallja, hogy újrakezdhetem az életemet.” Írásában a szerző érzékletesen taglalja, milyen kihívás elé állítja a papokat a szerelem, és személyes tapasztalataiból merítve ad tanácsokat társainak az ilyen helyzetek kezelésére. Számukra különösen nagy kihívás lehet az érzelmek kezelése, hiszen, ahogy a szerző írja, a szerelem meghívás is lehet, hogy az ember tisztábban lássa önmagát, és újra döntést hozzon hivatásáról. Az ember ilyenkor számot vet a hitével, a választott útjával, és megpróbálja mélyebben megérteni, mit jelent hűségesnek maradni.
Ahogy a papraforgó esete is mutatja, a szerelmi bánat nem végleges, különösen, ha a lelkipásztor helyén kezeli a helyzetet. Bár nem könnyű, de a papi figyelmességet félreértelmező nőknek fel kell ismerniük, hogy a kedvesség – jó esetben – nem csak nekik szól, és nem romantikus kapcsolatteremtés a célja. Ehhez önreflexióra és helyzetfelismerésre van szükség. Nem állítható, hogy minden, a papok kedvességét félreértelmező nő lelkileg sérült, ugyanakkor sok esetben gyaníthatjuk, hogy valami nincs a helyén bennük.
A papok elöljáróinak is nagy szerepük van abban, hogy támogassák lelkipásztoraikat, amikor érzelmi vagy lelki válságokkal kell szembenézniük. Fontos, hogy a püspökök nyitottak legyenek a papok problémáira, és
biztosítsák számukra a szükséges támogatást,
beleértve a lelki tanácsadást és akár a pszichológiai segítséget is.
A papraforgók jelensége arra emlékeztet, hogy a lelkipásztori hivatás számos kihívással jár, és az érintetteknek is szükségük van támogatásra, amikor ilyen helyzetekkel szembesülnek. Az ilyen esetek megelőzése pedig nemcsak a papok, hanem az egyházközösség számára is fontos, ezért mindenkinek érdemes tudni: a lelkipásztori kapcsolatokban is szükség van a határok meghúzására.
Mivel írásunkból nagy vita támadt, a témát
ezen a linken folytattuk.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
