Így búcsúznak hívei a szerelembe esett paptól

A botrányokozás elkerülése érdekében másik egyházmegyébe helyeznek át egy magyar katolikus papot, akitől az interneten köszönnek el azok, akiket eddig szolgált.

„A szívem szerelmes, ami nemcsak szép szavakban mutatkozott meg, és tudjuk, hogy az egyház törvénye, és a papi fogadalom ezt tiltja” – olvasható a közösségi médiában P. atya február 6-án közzétett nyilvános bejegyzésében.

A hozzászólók közül van, aki arról érdeklődik, tényleg így van-e, ám a többség reakciója egyértelművé teszi, hogy egyrészt valóban az a helyzet, amit a pap leír, másrészt viszont világosan átjön az üzenetekből, mennyire szeretik, máris hiányolják búcsúzó pásztorukat a helyiek. A történet azonban nem teljesen úgy folytatódik, ahogy azt sokan feltételeznék:

„hátat fordítottam annak, aki a szerelmét adta nekem. Másik egyházmegyébe kerülök – folytatja P. atya. Vagyis marad pap, de máshol fog szoglálni. Köszönetet mond a hívek részéről megtapasztalt tiszteletért, nyitottságért, támogatásért, türelemért.

Az igazi köszönetáradat azonban a bejegyzés alatt, az egyre sokasodó hozzászólások között olvasható:

„EMBER vagy, atya❤️
Erőt ès olyan utat kívánok, ami többet ad, mint amit elvesz”

„Nagyon sajnálom, hogy így alakul! (…) örültünk, hogy itt szolgáltál és nagyon sok fiatal is szívesen járt a szentmisékre és az általad szervezett programokra! Reméljük, hogy megtalálod a helyed, bárhova is kerülsz és ott is megszeretnek az emberek!
Szívesen látunk bármikor, ha felénk jársz!”

„(…) atya te a Jóisten ajándéka vagy az embereknek és szerintem az egyháznak is! Hálás vagyok neked a szüleim szép és méltó temetéséért! A szentbeszédekért, amelyek sokszor részévé váltak a saját visszatalálásomnak a Jóistenhez! Kívánok neked sok örömöt és szeretetet az életben!”

„(…) Hát ezt én nem tudom elhinni!!! Most csak ülök, és nézek a semmibe!!! Csak szeretettel tudok gondolni arra az időre, amit velünk töltöttél, és veled tölthettünk. A minden vasárnap megtartott szentmisékre, a külön programokra! Kívánom, hogy a következő szolgálati helyen szeretettel fogadjanak! Ha felénk jársz mindig szívesen fogadunk! Isten és a Szűzanya legyenek mindig veled!”

„Az Úr sem tagadta meg a szeretetet sem a szerelmet. Borzasztóan sajnálom hogy a Mi „kis” Katolikus Egyházunk még mindig szigorú szabályok közé szorítja ezt! Ez egy emberek által létrehozott törvény…
Az Úr törvénye mindössze 10 pontból áll.
Én tiszta szívből kívánok Neked sok szerencsét és boldogságot! Ám a szived örökre „bezárni” s bezárva tartani nem lehet…”

„Semmit nem tudtam, de láttam rajtad már a nyáron.
Bár tőlünk régen elhelyeztek, de te voltál és vagy az én szívemben a pap ideál.”

„Hálás vagyok neked (…), hogy Édesapámat olyan szépen eltemetted. Készültél rá gyönyörű beszéddel! Anyukám – aki eddig elzárkózott Istentől – a veled való találkozás óta nyitott lett felé. Szeretettel gondolok rád!”

„Nekem is Te, mint Ember, mint Pap vagy az ideál!”

„Én is katolikus keresztény vagyok… nem tartom a vallást „tudtommal”… de a múlt héten rávilagított egy hölgy, hogy belül mégis csak tartom… és nem ért egyet a történtekkel… de a vallás nem mindig azt jelenti,mint amit hiszünk! Nem nézem rossz szemmel azt,hogy egy pap szerelmes lesz… hiszen ő is ember… és ha valaki ember,annak van szíve… elméletileg! A vallás mögött szeret, hit és béke áll! Akkor most,aki ezt végig olvassa, gondolkodjon el azon,hogy ő valóban a vallása szerint él-e… mert kiderült,hogy én, aki nem tudtam róla, jobban aszerint élek, mint, aki tartja is valójában! Ha tartod a vallást, akkor ha nem is értesz egyet, csendben tovább lapozol és nem kötekedsz, ítélkezel!”

„Hiszek a szeretetben, ezért hiszek abban is, hogy akármilyen vagyok is Isten tud használni mások javára!” IGEN IGEN IGEN!
Nagyon sajnálom, tiszta szívből szeretettel kívánom az utad, amin járni szeretnél csillagokkal legyen kikövezve!”

Szabadon elkötelezett - ez a két szó fejezi ki legjobban mindazt, aki vagyok, ahogyan gondolkodom. A párbeszéd a lételemem: rengeteget tanulok a másokkal való dialógusokból. Hiszek benne, hogy mindenkit gazdagabbá tesz, ha kevesebbet ítélkezünk és többet kérdezünk.