Az új év első heteiben örvendetesen élénk eszmecserék alakultak ki a kommentszekcióban. A sok értékes gondolat ellensúlyozza a gorombaságokat, és reményt ad, biztat bennünket is.
A Komment-tár-sorozat küldetése, hogy rendszeresen merítsünk az olvasói reakciók bőséges terméséből, újraolvassuk az esetleg szem elől tévesztett vagy elfeledett észrevételeket.
Nem a legjobb hozzászólásokat gyűjtjük egybe, és szerkesztjük cikké, nem is azokat, amelyekkel leginkább egyetértünk – a válogatás célja továbbra is a közös gondolkodás, a párbeszéd támogatása.
Hozzászólni ér, sőt nagyon örülünk minden építő megjegyzésnek!
Úgy tűnik, már a Magyar Katolikus Rádiót sem érdeklik a tények
„Szerintem ugyanolyan káros a vitáinkat, nézeteltéréseinket a „szőnyeg alá söpörni” a „békesség” jegyében, mint ezeket a vitákat méltatlan módon lefolytatni.
Elolvasva, meghallgatva, amit a Szemlélek szóvá tett és ahogy ezt tette, semmiképpen sem tennék egyenlőségjelet a két megszólalás mellé sem tartalmában, sem stílusában.”
„Nehéz egy józan embernek más konklúzióra jutni, minthogy a Szemlélek egy kormánykritikus oldal – és hiába bizonygatjátok lépten-nyomon az ellenkezőjét, hivatkozva emberekre, forrásokra, adatokra, hiába akarjátok az őszinte (köz)beszédet, egyszerűen azt az atmoszférát teremtettétek meg magatok körül, hogy egyházi lapként kormánykritikusak vagytok. Nem lenne ezzel semmi gond, ha felvállalt pozícióról lenne szó – csakhogy ezt a tényt folyamatosan eltoljátok magatoktól, mondván, hogy titeket az olvasók egy része félreért.
Az utópisztikus megoldás – ami persze naiv képzet részemről – olyasmi lenne, ha közel hasonló súlyban jelennének meg az ellenzéki think-tank-okat bíráló cikkek, ha olyanok is megszólalnának a felületeteken, vagy szerzőként valahogy rábírnátok őket az írásra, akik a „másik oldalhoz” kötődnek. A helyzet az, hogy nem vitatva a jószándékotok és egyébként dicsérve sok cikk értékes témáját, tényleg klassz stílusát,
nem a kiegyensúlyozottság jut eszembe rólatok, hanem inkább az, hogy ellensúly kívántok lenni
– egy határozott reflexió a kormány túltolt propagandájára. Amit persze teljesen jogosan ér bírálat szerintem.”
„A vallás, hitélet alapvetően nem a politikai szintje, megközelítése az emberi létezésnek.
Ezért én inkább depolitizálnám ezeket a szerkesztőségeket, mint hogy „arányos politikai megszólalásokra” biztatnám – a depolizáltság nem azt jelenti, hogy „kitiltanám” a bal és jobboldali elkötelezetteket, hanem hogy ez teljesen mellékes szempont lenne egy-egy hitéleti megszólalás tekintetében és politikailag színvakok lennének a szerkesztők (a megszólalások relevanciája, színvonala, érdekessége lenne a döntő érv).”
„(…) szerintem más szinten kell „kiegyensúlyozottnak” lenni. Ha bizonyos fontos hitéleti témák, megközelítések nem kapnak (kaphatnak?) megfelelő helyet, nyilvánosságot más hitéleti, vallásos felületeken, pont az a kiegyensúlyozottság a tágabb nyilvánosság értelmében, ha ezeket megjelenítem. (nem az, ha ugyanazt leírom, amit 100 másik helyen el lehet olvasni).
Ha a Szemlélek teret ad, megjeleníti, bemutatja ezeket, pont akkor teszi kiegyensúlyozottá, színesebbé a keresztény nyilvánosságot (egyébként sokkal nagyobb baj, és inkább arról kellene beszélni, hogy erre egyáltalán ma miért van szükség, miért merül fel ez egyáltalán szempontként?).”
„A közösségi média egyik kedvenc technikája az, hogy valakinek az érveléséből kiragad egy mondatot vagy akár egyetlen szót, kiszakítja a szövegkörnyezetből, a lehető legrosszabb értelmezést adja neki, majd aztán ráönti felháborodását az egész internetre.
Minden legyen gyors, könnyen emészthető, könnyen érthető és fekete-fehér – mert kattintásokat kell szereznünk az oldalunknak, és ebben a világban az erősebb kutya győz.
Ami aggaszt engem, az az, hogy egy teljes nemzedék nőtt fel, amelyet ez a kommunikációs mód kondicionált, és ezért nagyrészt képtelen arra, hogy elegendő figyelme és türelme legyen bonyolult és összetett kérdések intelligens kezeléséhez.”
Építés vagy rombolás?
„Istennek, lényegét tekintve, gondolom, teljesen mindegy, hogy a templomok milyenek.
A bukott ember hübriszének fontos csupán. Úgy gondolom, aki áhítatra, elmélyedésre, a transzcendens megtapasztalására vágyik, talán inkább segítség a puritán környezet, mert nem vonja el a figyelmét képi környezet, ami, valljuk be, azt is hirdeti, hogy ilyen tehetősek vagyunk, hogy megengedhetjük magunknak a pompát, sőt, azzal takarózunk, hogy mindaz Isten dicsőségét szolgálja, pedig csupán az egót.
Vajon a hívek miért járnak templomba? A környezet csodálatáért, vagy a transzcendens megtapasztalásáért?
De ez az én véleményem.”
„A templom falainak nedvesedése és sószennyezettsége olyan mértékű károsodást okozott a két réteg festésben – az 1910-esben és az 1974-esben is –, hogy a szakértők nagyjából ezek harmadának az eltávolítását javasolták.
Ezért az egyetlen reális döntés szerinte az volt, hogy egy fehér védőréteggel vonják be a falakat, amely védőréteg a jelenlegi állapotot konzerválja, így a későbbiekben annak eltávolításával bármely korábbi falfestékréteg előhozható.
A szintén a viták középpontjába került üvegablakok ügyében azt mondta, az eredeti, 1910-eshez hű ábrázoláshoz igyekeznek visszatérni, a nem eredeti üvegablakokat pedig kiemelik és restaurálják.”
„Megismerve a templom korábbi történetét, teljesen egyetértek önnel. A baloldaliak ill. a ‘középen álló keresztények’ hecckampánya felhergelt sok embert. Pedig történetileg és szakmailag is jobb lett a templom kinézete. Nekem tetszik ez a letisztult stílus!”
„…a ‘hívek’ nem gyűjtöttek aláírást. Egy egyesület gyűjtött aláírásokat a püspök elmozdításáért.
Veszprém egyházmegyében több, mint százezer katolikus él, az egyesület az egész országból (!) főleg az ateistáktól (!) talán háromezer aláírást gyűjtött.”
„Túl nagy jelentőséget nem tulajdonítanék neki.
…lehet, van olyan ember, akit a puszta falak mélyebb áhítatra késztetnek! De lehet, hogy van olyan, akit épp egy szép kép, vagy freskó indít Isten iránt egy mélyebb érzelemre!”
„Én szívesebben imádkoznék a régi templomban, ez az én érzésem, függetlenül minden szakmai véleményektől. A képek engem segítenek ráhangolódni az imádságra. A régi templom melegséget, imádságos hangulatot sugároz. Az új templom olyan, mint egy múzeum.”
„A modern egyházi, mint építészeti stílust csak rombolásként lehet jellemezni.
A gyönyörű díszítettség helyét átveszi a funkcionalizmus.
Elég csak összehasonlítani egy modern korban épült és egy régebben épült templomot. A különbség döbbenetes. Kár, hogy ide jutottunk…”
„Nekem így jobban tetszik. Szíve joga mindenkinek úgy gondolni ahogy neki tetszik.”
„A fura eset azt jelzi, hogy ezek szerint a római katolikus egyház 450 éves fáziskésésben van a református egyházhoz képest. Római testvéreinket most érte el a képrombolás hulláma…”
„Gyönyörű, tükrözi az egyszerűséget, amit a Szentatya is hirdet. A templom a szeretet és a békesség háza legyen.”
„A freskókat lemeszelni kicsit hagyományaink, múltunk megtagadásának tűnik. Mintha elszigetelnénk magunkat a megdicsőült egyháztól, a tanúk nagy sokaságától, akik körülvesznek minket. A fehér falak ugyan világosabbá teszik a teret, de így elveszni látszik a szakrális tér szakrális hangulata. Ne felejtsük el, hogy nem csak szellemi, de fizikai, érzéki lények is vagyunk, akiknek a ráhangolódásban, otthonérzetben a színösszeállítások és a színek tónusa is segítségünkre van. Értékelném, ha itt az Egyház anyai jellege is megnyilvánulna.”
Hitélet szempontjából Európa sereghajtói közé tartozik Magyarország
„Több ilyen cikket is olvastam az elmúlt időben, mint a g7 írása. Mindnél ugyanazt tapasztaltam, hogy az „Isten” szót konkrétság nélkül használják. A felmérésekben sajnos ritka, amikor definiált fogalom a kérdés tárgya: „Hisz-e a Biblia szerinti Istenben?” … Ez azonban így nem releváns kép, elvégre aki nem engedelmeskedik a Szentírásnak, azt következésképpen nem is lehet keresztyén hívőnek tekinteni. Amíg nincs tisztázva, hogy ki milyen istenségben hisz, a sajátjában, egy csoportnak megfelelőben, vagy a Biblia Istenében, addig a felmérések is relevanciájukat vesztik. Ez így csak arra utal, hogy az emberek többsége rendelkezik valamiféle hittel. Nesze semmi, fogd meg jól.”
„Sok minden van, ami elválaszt egymástól, de élő hitű kereszténynek egy biztos van, ami összeköt. Ugyanakkor a termékeny, előre vivő vita, vélemények ütköztetése és az, hogy ennek megfelelő tere legyen, nem kellene, hogy idegen legyen az egyháztól.”
„Ennél sokkal többről és reményteli jelenségről van szó: azt jelenti, hogy jelen van a transzcendens, spirituális igény, elvárás az emberek többségében…
már „csak” meg kell találni az egyházaknak az utat az Istenkeresőkhöz.”
„Napi rendszerességgel imádkozom, de templomba nem járok, csak nagyon ritkán.
Az a barátnőm is, aki rendszeres járt templomba, már nem teszi, mióta új, elég agresszívan politizáló lelkész jött hozzájuk. Eleinte próbálkozott más templomokkal, de feladta. Nemigen tesznek az egyházak semmit azért, hogy az istenkeresőknek segítsenek, mert a kormányzat melletti propagandájukkal elidegenítik az embereket.”
„Megértem azt és tudom, hogy egy-egy pap beszéde, ténykedése képes kizökkenti az ünnepi lelkületből, ugyanakkor mégis azt mondom, hogy egy élő hitű embernek nem a pap miatt kell részt venni a misén. Hol van az a pap vagy bárki, aki képes lenne elszakítani Krisztustól vagy közénk állni?”
Humoros és kritikus – egy sokak által félreismert bíboros portréja
„Nem tetszik a cikk végkövetkeztetése. Pell bíboros a Spectatorban írt cikkét, hogy megírta, egyházfejedelmi kötelességét teljesítette, felszólalt, amikor kellett és azt mondta, amit kellett. Ha az ariánus időkben opportunista módon hallgatott volna Szent Athanáz, mára már egyház sem lenne.”
„A Pell bíboros elleni vádakról kiderült, hogy alaptalanok, Pell ellen az ausztrál média és az államügyészség tulajdonképpen boszorkányüldözést folytatott. A világi bíróság végül 7-0 arányban (!) felmentette a bíborost a vádak alól. Pell ártatlansága mellett szól az is, hogy a tárgyalásra hazatért a Vatikánból, és másfél évet ült azért, hogy tisztázza magát.”
„Egy első szintézis ilyen horderejű személyiségek esetén a haláluk után 50 évvel jöhet létre: addigra már kb. megbízható súlyozással állapíthatók meg egy személyiség életének, döntéseinek fény- és árnyoldalai. Addig lényegében csak idealizálás és az azt tökéletesen kiegészítő démonizálás között „hullámzik” a közvélekedés.”
