Úgy tűnik, már a Magyar Katolikus Rádiót sem érdeklik a tények

A karaktergyilkosságot eddig is elnéző médium vezetői szerint a valóság meghazudtolása is belefér a véleményszabadságba.

A Szemlélek legutóbbi – a médiapartnerség keretében a Telexen megjelent – tematikus cikksorozatának írásai várakozáson felüli hatást értek el. Ezt igazolja, hogy pár napon belül átlépte a félezret a hozzászólások, éspedig többnyire a témával foglalkozó megnyilatkozások száma, sok visszajelzést kaptak az egyes írások szerzői is, de a kritikai olvasatok, reakciók sem maradtak el.

A hazai médiavalóságban ahhoz már hozzászoktunk, hogy mindig akadnak, akik félreértik, vagy tudatosan félreértelmezik a Szemlélekhez kapcsolódó tartalmakat, így nemegyszer olyasmi ellen hadakoznak, amit senki – de magazinunk biztosan – nem is állított. Arra a rágalomözönre viszont, amire a Magyar Katolikus Rádió egyik munkatársa ragadtatta magát, eddig nem nagyon láttunk példát.

Ha elvonatkoztatunk az elhangzott gondolatfolyam aligha evangéliumi stílusától, maga a szöveg is annyi tartalmi tévedést, ferdítést, belemagyarázást tartalmaz, hogy a csatorna hallgatottsági adatainak ismerete nélkül is szükségesnek érezzük a megtévesztettek tájékoztatását a valóságról.

„Egyre kevesebben keresik Istent a templomban – főleg azok miatt, akik ott vannak. Ezzel a módfelett értékalapú és szeretetteljes, mindannyiunknak szóló, hívő emberek sokaságát bátran minősítő felütéssel indította úgy tíz napja karácsonyi ajándéknak szánt írását a közismerten tárgyilagos és felettébb egyházbarát Telex nevű internetes fórumon a Szentlélek blog úgymond szabadon elkötelezett, liberális bájkeresztény megmondóembere, Gégény István” – kezdi a felolvasást a jegyzet szerzője.

A kezdő megállapítás azonban egy katolikus főpásztortól származik, akinek szavaira Gégény István cikkének címét is alapozta. Íme, az a bizonyos mondat, valamint a Szemlélek lapigazgatójával szembeállítani próbált másik katolikus püspök vallomása:

(Meggyőződésünk, hogy érdemes a két egyházi vezető teljes beszélgetését, a Szemlélek Társalgó ünnepi adását végighallgatni.)

Bárhogy kerestük, nem találtuk Gégény István eredeti cikkében az arról szóló mondatot vagy szövegösszefüggést, melyre a jegyzetíró úgy utal, mintha azokkal Beer Miklós nyugalmazott püspök „önszórakoztató gettóegyházra” vonatkozó szavait kiforgatná, és azokat „az egyházból való kilépés kényszereként” értelmezné.

A szerző tudni véli, hogy a hívők száma Magyarországon nem fogyatkozik, ezt szerinte csak Gégény István állítja, aki egy „aligha reprezentatív” kérdőívre alapozza véleményét. A jegyzetíró figyelmét azonban elkerülik a tények: a KSH adatai – és nem Gégény István – szerint 2001 és 2011 között drasztikusan csökkent a magukat vallásosnak mondók száma, ezen belül csak a katolikusok 1,7 millióval lettek kevesebben. A Szemlélek Alapítvány erre az adatra is hivatkozva indította el egyház és kommunikáció témában – az online mellett – reprezentatív felmérését, melynek reprezentativitását, és ezzel hitelességét a Magyar Katolikus Rádió külsős munkatársa homályos sejtetéssel, mindenféle bizonyíték nélkül vonja kétségbe. Ezzel szemben a valóság az, hogy egy piackutatással foglalkozó, többéves szakmai tapasztalattal rendelkező céggel készíttettük el az országosan reprezentatív felmérést, melynek részletes eredményeit hamarosan teljes egészében nyilvánosságra hozzuk. (Közben egy friss nemzetközi felmérés  tényszerű megállapítása is egybeesik a Telexen megjelent cikk központi állításával: sokan keresik Istent, de egyre kevésbé a templomokban teszik ezt.)

Az adásba került jegyzetben ugyancsak tévesen szerepel, hogy Gégény Istvánt „láthatóan zavarja az egyháznak az a – ha tetszik, reklám, ha tetszik, missziós – stratégiája is, amely fesztiválokat, koncerteket, ismert közszereplők bevonását teszi lehetővé”. Ezzel szemben a valóság az, hogy Gégény István a magyar lakosság több mint kétharmadához (68,4 százalék) hasonlóan helyteleníti, ha a keresztény egyházak bulvármédiából ismert celebekkel népszerűsítik tevékenységüket.

A szerző nem árulja el, hogy ő maga mire alapozza véleményét, mellyel hitelesen tudná cáfolni megállapításainkat.

A jegyzet írója és felolvasója megállapításával szemben Gégény István nem azért tért ki a népszámlálás témájára, mert az „fáj neki”, hanem épp annak vallási vonatkozása állt a cikksorozat középpontjában. Ugyanerről írt a tematikus cikksorozatban Fábri György, a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének felügyelője, és Platthy Iván egykori egyházügyi államtitkár is.

Nem gondoljuk, hogy meg kellene védenünk a Telexet, mert megteszi ezt a valóság, de azon a felületen, melynek olvasóit a jegyzet szerzője „az egyházra és annak hitére ellenségesen tekintőként” írja le, a legutóbbi karácsonykor Német László belgrádi érsek cikke jelent meg, előző évben pedig Beer Miklós püspök osztotta meg ünnepi gondolatait.

Mindaz, ami január 2-án reggel elhangzott, a Magyar Katolikus Rádió vezérigazgató-helyettese szerint belefér a szólás- és véleményszabadságba. Ezt onnan tudjuk, hogy erről a Szemléleket közvetlenül Dr. Radetzky András tájékoztatta. Felajánlotta ugyanakkor, hogy vendégül látják munkatársunkat a rádió egyik műsorában, hogy elmondhassuk, a jegyzet szerzőjével ellentétben miért tartjuk helyesnek és egyházépítőnek az utat, amin járunk. A meghívást elfogadtuk, a Magyar Katolikus Rádió sajátos értékrendjét pedig kényszerűen tudomásul vettük.

Továbbra is fontos számunkra, hogy ne csupán tiszteletben tartsuk a gondolatok, vélemények sokszínűségét, de teret is biztosítsunk az eltérő meglátásoknak. Nagy értéknek tartjuk a valódi párbeszédet. A Szemléleken, ahogy eddig, úgy a jövőben sem jelenhetnek meg indulattól fűtött, másokat gyalázó, romboló tartalmak, ezért is szemléljük értetlenül és megdöbbenve, hogy egy, nevében a katolikus jelzőt hordozó, ezzel fontos morális küldetést is betöltő médium ilyesmit megengedhet magának.

A Magyar Katolikus Rádió külsős munkatársának jegyzete kétségkívül hitelesen igazolja az általa kritizált írásban felvetett probléma valódiságát.