Magyarország lehet az érvénytelen népszavazások Mekkája

népszavazás 2022
Orbán Viktor értékeli a kvótareferendum eredményeit 2016. október 2-án éjszaka, forrás: nol.hu

Tőlünk majd ezt tanulja el a Nyugat és a Kelet, ez lesz a mi “best practice”-ünk.

2016. október 2-át írunk. 2015 óta milliós nagyságrendben lépik át menekültek regisztrálhatatlanul, jórészt illegálisan az Európai Unió külső határait. Nagy részükről kiderül, hogy nemcsak – vagy elsősorban nem – politikai menedékre vágynak, hanem jóléti országokban kívánnak letelepedni. Ennek megfelelően javarészt a Benelux államokba, Olaszországba, Ausztriába, Németországba és Svédországba igyekeznek. Amit ez a jelenség magával hoz, az nemcsak adminisztrációs káosz, hanem egyre nagyobb kulturális és társadalmi feszültség, valamint a közbiztonság mérhető romlása. Főként ez utóbbit nem akarja az európai ember, ezért leginkább erre való hivatkozással lehet őt a belátható igazság felismertetésén túl egyre inkább manipulálni.

Az Európai Unió és annak tagállamai eltérő véleményeket fogalmaztak meg a menekültek befogadását illetően, ennek megfelelően eltérő megoldásokat javasoltak. Hogy mennyire voltak ezek valóban ellentétesek egymással, azt már sosem tudjuk meg, mert az ügyből értelmes vita helyett azonnal egy ideológiainak álcázott, valójában kőkemény politikai harc lett. Szerintem értelmes ember nem támogatta sem a nyakra-főre befogadást, sem a teljes elutasítást – összemosva a “migránsokat” a valódi menekültekkel. És ahogy az egyik oldalon sem volt soha cél az ellenőrizetlen befogadás, úgy a másik oldalon sem valósult meg soha az idegenekkel szembeni teljes határzár. A máltai eset után ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a “migránskrízis” kezdetét követően mi, magyarok is fogadtunk be menekülteket, illetve továbbra is lehetőséget biztosítottunk letelepedési államkötvény vásárlására, mellyel szemben az egyik legnagyobb bírálat az volt, hogy nemzetbiztonságilag nem átláthatóak az ügyletek.

Szóval 2016. október 2. Népszavazunk arról, hogy egyetértünk-e azzal, hogy Brüsszel a magyar országgyűlés felhatalmazása nélkül ránk erőltethesse a kvótaszabályokat. 98%-os siker.

Emlékszem, az egyik barátnőm épp külföldön tartózkodott a népszavazás napján, és este felhívott, hogy gratuláljon az eredményhez. Megkérdeztem, mihez gratulál, hiszen eredménytelen lett a népszavazás, mire ő azt válaszolta, hogy erről nem is értesült. Mert a sajtó azzal volt tele, hogy a magyarok kiálltak Orbán bevándorlásellenes politikája mellett.

Érdemes visszaolvasni az érvénytelen népszavazás másnapjának parlamenti jegyzőkönyvét, mikor a miniszterelnök napirend előtti felszólalásban értékelte a népszavazás eredményét, és felszólalására reagáltak a frakcióvezetők. Néhány részlet az Országgyűlési naplóban rögzített szó szerinti jegyzőkönyvből.

Orbán Viktor miniszterelnök:

“Értékelésem szerint a népszavazás elérte a célját. (Moraj az MSZP soraiban. – Dr. Bárándy Gergely: Érvénytelen és eredménytelen!) Magyarország döntött. A cél az volt, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, tisztázzuk, mit akarnak a magyarok a tömeges migráció ügyében. 3 282 723 ember ezt elutasította. (Taps a kormánypártok soraiban.)”

“Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kellő szerénységgel és visszafogottsággal, de azt kell mondanom, hogy tegnap a magyarok történelmet írtak. (Szávay István: Így van!) Ha igaz az, hogy a történelmet a győztesek írják, akkor tegnap a nemek elsöprő győzelmével Magyarország nyert. (Szabó Timea: Érvénytelen lett! Érvénytelen! – Taps a kormánypártok soraiban.) Történelmet írtunk már csak azért is, mert az Európai Unióban elsőként és eddig egyetlenként csak Magyarországon kérdezték meg a választópolgárokat arról a kérdésről, amelyen, fölfogásom szerint, az Európai Unió léte is múlhat. (Kunhalmi Ágnes: Pánikkeltés!)”

“Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Közjogi értelemben a tegnapi népszavazás nem kötelezi a Magyar Országgyűlést törvényalkotásra. (Közbeszólások az MSZP és a függetlenek soraiból.) A kérdés az, hogy érvényt akarunk-e szerezni az emberek tegnapi döntésének. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Igen.) Ha igen, akkor ezt megtehetjük. (Taps a kormánypártok soraiban.) A Kereszténydemokrata Néppárt és a Fidesz azt tartja helyes, becsületes és szükséges lépésnek, hogy adjunk közjogi súlyt az emberek egybehangzó akaratának, ezért kezdeményezem az Alaptörvény módosítását a népszavazás szellemében. (Taps a kormánypártok soraiban. – Zaj az ellenzéki padsorokban. – Közbeszólások az MSZP és a függetlenek soraiból.)”

Az akkori ellenzék reagáló megszólalásaiban hiába kerestem, nem találtam arra vonatkozó felszólítást, hogy az eredménytelen népszavazás azt jelentené: a magyarok szeretnének illegális bevándorlókat befogadni. Európai közös megoldás mellett érveltek ugyan – mely részben jelentheti akár ezt is -, de érvelésük középpontjában az állt, hogy ne próbáljuk meg elhallgatni: ez a népszavazási kísérlet kudarcba fulladt.

Ennek elismerése egyébként nem jelentette volna azt, hogy Brüsszel nyert és kezdődhet a korlátlan betelepítés.

Hiszen a referendum csak arról szólt, hogy hozhat-e ránk nézve közvetlenül kötelező szabályozást az Európai Unió, melynek döntéshozatalára azonban nekünk is van befolyásunk.

A kormánypárti képviselők közül egyedül Harrach Péter mondta ki, hogy a magyar jogszabályok értelmében a referendum nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek, következő mondatában azonban ő is más országok jogrendszerét hívta segítségül a miniszterelnökkel egyetértő érvelése alátámasztásaként.

“És akkor még egy gondolat: sokan emlegetik a „kevés” miatt, hogy az a bizonyossági érvényességi küszöb nem történt meg. Mondok én néhány olyan országot Európában, amelyekben ez az arány elsöprő többség, és szóba sem került volna az érvényesség kérdése. (Dr. Bárándy Gergely: Ti változtattátok meg a törvényt! Fidesz-KDNP-javaslat!) Ausztria, Belgium, Franciaország, Finnország, Németország, Írország, Luxemburg. Folytassam? De még Amerikában is. (Szabó Tímea közbeszólása.) Tehát nem ez a kérdés. A kérdés az, hogy a magyar választók jelentős része, 3,2-3,3 millió ember úgy döntött, hogy védjük meg Magyarország szuverenitását. (Szabó Tímea: Érvénytelen, érvénytelen!) Köszönjük nekik. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)”

Mindez azért lehet most számunkra érdekes és figyelemre méltó, mert 2022 év elején újabb népszavazás vár ránk. Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy kimondjuk: nagy valószínűséggel érvénytelen lesz. A magyarok szavazási hajlandóságáról ad visszajelzést az éppen ma záruló nemzeti konzultáció, melyre több mint 1 hónap állt az állampolgárok rendelkezésére. A legutóbbi, augusztus 18-án kiadott eredményközlés szerint éppen csak átlépte az 1 milliót a válaszadók száma. Kérdéses, mennyire sikerül a kormánynak a potenciális szavazóit 1 napra – a népszavazás napjára – aktivizálni.

Míg 2016-ban a miniszterelnök csak röviddel a népszavazás előtt tett olyan nyilatkozatot, hogy igazából mindegy, érvényes lesz-e a népszavazás, őt csak a “nem”-ek száma érdekli, a 2022-es referendumról ezt már jó előre megtudtuk.

A kérdés számomra az, akarunk-e olyan ország lenni, ahol az érvénytelen népszavazások politikai megbízólevelet jelentenek? Ahol politikai kommunikációval meg lehet kerülni a jogszabályi rendelkezéseket? És ha erre az a belső válaszunk, hogy nem, akkor képesek vagyunk-e állampolgárként – politikai hovatartozástól függetlenül – jelezni ezt azok felé, akik átlépték a határt?

Szerelmese vagyok a közéletnek és a közbeszédnek. Hiszem, hogy magas szinten ezeket művelni csak szabadon gondolkodva lehet: a valóság és az igazság talaján állva, megengedve magunknak a változás lehetőségét.