Négycsillagos hotelt készül építtetni a Kiss-Rigó László püspök által vezetett egyházmegye az egyházi stadion mellé.
Lehet üdvözölni, lehet krizitálni, de mindenképp el kell ismerni: a Szeged-Csanádi Egyházmegyében zajló, üzleti alapúnak ható ingatlanfejlesztési koncepció következetes és lendületes. Van már exkluzív étterem a dóm tövében, felépült a Szent Gellért Fórum néven üzemelő sportkomplexum (ez látható a nyitóképen), s bár a felsorolás bizonnyal nem teljes, újabb hasonló beruházás hírével került be a média fősodrába a helyi katolikus egyházi vezetés. Kivitelezőt keres ugyanis az egyházmegye egy elegáns hotel megvalósításához, amely alighanem elsősorban üzleti célokat szolgál majd – lévén a helyszíne nem számít túl frekventáltnak Szeged adottságaihoz képest.
Rögtön felmerül a kérdés: miért és miből? A miértre lehetne az a válasz, hogy hiány van a nyilvánvalóan sok látogatót vonzó nagyvárosban elegáns szálláshelyből. Nem kell ahhoz azonban sokat kattintani, hogy kiderüljön, az apartmanok, hostelek, panziók sűrűjéből számos négycsillagos hotel emelkedik ki, amelyek ráadásul turisztikai szempontból hatványozottan előnyösebb helyen fekszenek, mint a tervezett létesítmény. A teljesség igénye nélkül ott az Auris, Art, Dóm, Forrás, Novotel, Science, Szent János nevű hotel, mind tele kényeztető, superior és egyéb opciókkal, fitnesz lehetőségekkel, üzleti tárgyalások, akár konferenciák befogadására is alkalmasan. A miért tehát talány, a miből megválaszolása még inkább az, egyelőre legalábbis nem tudni, honnan van az egyházmegyének ilyen költséges kiadásra forrása. Különösen olyan, hosszúra nyúló időszakban, amikor számos plébánia a túlélésért küzd, szinte a csőd szélén táncol.
A fenntarthatóság már rövid távon sem könnyen megkerülhető dilemma, ahogy a 8000 fős „fórum” rentábilitása is kétségesnek tűnik – nemhogy világhírű, de legalább a magyar színvonalhoz képest élvonalbeli csapata sincs Szegednek. Ezt a tétet emelni egy félreeső területen kialakítandó 50 szobás elegáns hotellel…
Valamit tudhat Kiss-Rigó László, amit mások nem, és ne zárjuk ki, hogy neki lesz igaza.
Nem esélytelen ugyanis, hogy az egyházi adókra, perselypénzre épülő lelkipásztori finanszírozási modellnek hamarosan befellegzik – vagy már be is fellegzett –, és akkor mindenképp lépni kell. Talán épp az üzletelő egyházi modell a jövő útja, csak ezt sokan még nem látják, vagy nem merik meglépni.
Annak ellenére, hogy erre a dilemmára nem tudhatjuk egyelőre a biztos megfejtést, van egy másik probléma, ami azonban joggal vet fel aggályokat. Fontos kérdés ugyanis, hogy az egész üzleti vállalkozási törekvés összefüggésben van-e az adott katolikus főpásztor nem leplezett pártpolitikai elkötelezettségével, valamint azzal a ténnyel, hogy Szeged lakóinak többsége hosszú idő óta következetesen nem a jelenlegi kormánypárt helyi emberének szavaz bizalmat városvezetőként. Ha a válasz igen, akkor egy kormányváltás után nagy bajba kerülhet a nem véletlenül „üzleti alapúnak ható” megjelöléssel illetett koncepció. Ráadásul egyszer – legkésőbb 10-11 év múlva – véget ér Kiss-Rigó László megyéspüspöki korszaka is, hogy utána pedig mi, ki következik, legalábbis nagy talány.
Lehet, hogy jó ötlet az egyházi stadion. Lehet, hogy jó ötlet az egyházi luxusszálloda. Lehet, hogy ami a Szeged-Csanádi Egyházmegyében zajlik, bátor ziccer, de az is lehet, hogy méretes öngól. És az is lehet, hogy igaza van annak a klerikusnak, aki a felvázolt helyzet kapcsán így fogalmazott: „nem irigylem a mostani szegedi püspök utódját”.
