A bántalmazó kapcsolatok ismérve, hogy a bántalmazó lerombolja a bántalmazott önbizalmát, elveszi autonómiáját, és szépen lassan elhiteti vele, hogy nélküle semmire sem képes. Néha odadob neki egy gumicsontot – az alávetett hálás érte, megajándékozottnak érzi magát. Közben függővé válik a bántalmazótól: önértékelése olyan alacsony lesz, hogy elhiszi, ezt érdemli.
A Szemlélek tematikus évet hirdetett 2022-re, amelynek célja a békés társadalmi párbeszéd előmozdítása, a keresztény értékrendhez igazodva.
Ennek a kezdeményezésnek a keretében olyan személyeket mentorálunk, akik saját szakterületükön már tapasztalatra tettek szert, de a nyilvánosság terepein még nem bontakoztatták ki képességeiket.
Asztalos Katalin pszichológus írása is a Szemlélek mentorprogramjának részeként készült.
Amikor a pedagógusok helyzetére gondolok, egy bántalmazó kapcsolat képe jut eszembe, amiben a pedagógusok a bántalmazottak, a rendszer pedig a bántalmazó.
Már túl régóta nézzük, ahogyan összetörik tanáraink önbizalmát, elveszik méltóságukat, autonómiájukat, és így gyakorlatilag kivéreztetik a szakmát.
Hogy érik ezt el?
Például a méltatlanul alacsony fizetéssel, az indokolatlanul sok adminisztrációval, az olyan minősítési rendszer működtetésével, amelyről tudjuk, hogy eredményeinek semmi köze a pedagógus munkájának minőségéhez.
Bár látszólag kapnak segítséget a pedagógusok – gondolok itt továbbképzésekre, különféle pályázatokra, amelyek célja valamiféle “minőségbiztosítás” –, nyilvánvaló, hogy az alapvető problémákat ezek nem orvosolják: a tananyag nem lesz korszerűbb, sem kevesebb, nem csökken sem a diákok, sem a tanárok terhelése, nem lesz szabad a tankönyvválasztás, nem emelkednek a minimálbérhez közelítő pedagógusfizetések, de egyébként sem lesz nagyobb a pedagógusok társadalmi megbecsültsége.
A pedagógus, aki lelkes egyetemistaként, tele hittel és elszántsággal, még meg akarta váltani a világot – vagy legalábbis tanítani akart, tudást átadni a jövő generációjának –, a rendszer miatt lassan elveszti önbizalmát és önértékelését. A bántalmazó ezzel elérte célját:
kiszolgáltatottá tette a pedagógusokat egy olyan rendszernek, amelyben nagyon nehéz emelt fejjel létezni.
Így érthető, hogy miért lehet a pedagógusokkal szinte mindent megtenni.
A bántalmazás egyik fegyvere a félelemben tartás.
Ha sok évnyi tűrés, gyötrődés, meg nem hallgatottság után tüntetni, sztrájkolni, vagy engedetlenkedni mernek a pedagógusok, megfenyegetik őket, hogy elveszíthetik az állásukat (és tudjuk, hogy van, ahol nem csak fenyegetőztek). Ez viszont nem egyenrangú, nem partneri kapcsolat: a pedagógusnak nincs szava, nincs joga, ő csak elszenvedi, ami adatott.
A bántalmazó tipikus magatartása, hogy lejáratja, hiteltelenné teszi a bántalmazottat.
Azt szajkózza például, hogy a pedagógusoknak mennyi szabadsága van, hogy hányszor kaptak az elmúlt években fizetésemelést, de elhallgatja, hogy az értelmiségi minimálbérhez képest egyre kevesebb a juttatásuk, hogy ingyen és bérmentve helyettesítenek, hogy lelkileg és fizikailag is állandóan túlterheltek, hogy a diákok figyelmét, érdeklődését elérni egyre megfeszítőbb munka.
A bántalmazó kapcsolatokból nagyon nehéz kilépni, hiszen a bántalmazó pont a kilépéshez szükséges önérvényesítő képességet rombolja le.
Nehéz kilépni, de nem lehetetlen: az áldozatnak el kell hinnie, hogy nem azt érdemli, amit kap, hogy sokkal többet ér. El kell hinnie, hogy nem oké a munkába belebetegedni, kiégni. Nem kell elfogadnia, hogy egy elhivatott pedagógusnak nem számít, hogy mennyit keres, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy az alapvető szükségletek kielégítése a jó minőségű élet egyik alapfeltétele.
Nem az a megoldás tehát, hogy tolják a szekeret, még ha összeroskadnak is –
a megoldás kezdete, hogy felállnak és kinyilvánítják, hogy ami velük történik, az elfogadhatatlan!
Ehhez szükség van a társadalom támogatására is – ennek volt közelmúltbeli szép példája a diákok kiállása tanáraik mellett. Szülőként, nagyszülőként se nézzük tétlenül a pedagógusok megalázását, hanem
bátorítsuk őket, és álljunk ki értük,
küzdjünk egy olyan rendszerért, amely nem kizsákmányolja, hanem megerősíti, támogatja pedagógusainkat!
