A svájci történész és békekutató, Daniele Ganser előadásaival és könyveivel önálló gondolkodásra hív, a béke útját pedig a figyelmes és tudatos létezésben, a belső egyensúly megtalálásában és megőrzésében látja.
Ganser egy interjúban arról beszélt, hogy bár társadalmunkban elvileg ellenezzük az erőszakot, és a családokban, az iskolában, a mindennapokban hirdetjük, hogy a konfliktusokat nem lehet és nem szabad erőszakkal megoldani, mégis
természetesnek vesszük azt az állandósult rendkívüli állapotot, hogy a nemzetközi feszültségek esetén fegyverekhez „kell” nyúlni.
Annak ellenére, hogy az ENSZ – a második világháború döbbenetes és példátlan vérfürdője és borzalmai után 1945-ben megfogalmazott – alapokmánya leszögezi, hogy a nemzetközi politikában nem szabad erőszakot alkalmazni, de még azzal fenyegetőzni sem, mégis folyamatos és egyre hangosabb körülöttünk a „háborús retorika”. Elfogadjuk, hogy itt vagy ott van egy gonosz ember, akit a béke érdekében a föld színéről is el kell tüntetni, van egy gonosz hatalom, amelyet az emberi jogok védelme érdekében meg kell dönteni.
Ganser szerint ideje, hogy Európában és az egész világon eldöntsük végre, hogy tartjuk magunkat a hirdetett elveinkhez, vagy hagyjuk, hogy a média telekiabálja a fejünket az épp aktuális háború szükségességével és ürügyeivel. Úgy véli, hogy az emberek egy közvetlen szavazásban valószínűleg egyetlen bevetést vagy bombázást nem támogatnának, egyetlen anya sem küldené önszántából halálba a fiát-lányát, egyetlen fiatal sem keresné a háború borzalmait – mégis újra meg újra sikerül az emberiség családjának tagjait egymás ellen felhergelni, egészen addig, amíg az öldökléseket is tudomásul vesszük, jogosnak, szükségesnek gondoljuk.
Ganser számára nem kétséges, hogy ezeket az ember által előidézett konfliktusokat az ember helyre is tudja hozni – de a háború soha nem megoldás. A békemozgalom nagy alakjainak nyomán, és sok vallás tanításával összhangban a megoldást három alapelv elfogadásában látja:
- Az emberiség egyetlen nagy család, függetlenül attól, hol és hogyan élünk. Áldozatok és tettesek is e család tagjai, és közösen kell megtanulnunk, hogy ne öldököljük egymást, azaz
- Tartsuk be az ENSZ erőszaktilalmát!
- Mindehhez eszközül azt ajánlja: tanuljuk meg és gyakoroljuk a németül „Achtsamkeit”, angolul „mindfullness” szóval jelzett figyelmes, szemlélődő életmódot!
Gyakran menekülünk az „én úgysem tehetek semmit” kifogás mögé, amikor egész országokat, kontinenseket, vagy az emberiséget érintő problémákról hallunk, de Ganser biztat és figyelmeztet: az egyik legfontosabb dolog, amit tehetünk, és ami a saját hatalmunkban áll, hogy odafigyelünk, mit engedünk be a szívünkbe, és ki a szánkon. Azaz mit nézünk-olvasunk-hallgatunk, illetve miről és hogyan beszélünk. A kutató szerint
a hírek fogyasztása nagyon sok félelem és harag forrása lehet, ezért nagyon mértéktartóan kellene használnunk a médiát.
A szavainkra is ügyelnünk kell, hiszen a gyűlölet a szívben kezdődik, amikor valakiket – származás, vallás, nyelv, bármi miatt – nem tekintünk az emberiség családjához tartozónak, és innen nincs messze, hogy a bántalmazásukat vagy megölésüket is elfogadjuk vagy helyeseljük.
Jól tesszük tehát, ha hallgatunk Szőke Tibor kollégánkra, aki szerint lelki egészségünk érdekében ugyanannyi időt kellene Isten igéjével foglalkoznunk, mint a világ híreivel. Egyébként Ferenc pápa is hasonló tanácsokat ad írásaiban, beszédeiben – és a forrás ugyanaz: „Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet.” (Péld 4,23)
