“Aki nem hisz a csodákban, az nem realista!”

Ezt Ben-Gurion mondta a modern Izrael állam születésekor, de igazságát folyamatosan, az élet minden területén megtapasztaljuk.

Nem vagyok nagy focirajongó, de amikor a férjem meccset néz, és hallhatóan izgalmas a játék, akkor egyszer-egyszer én is belekukkantok – mindig örülök, ha a mieink jól játszanak, amúgy meg a gyengébbnek, a kevésbé esélyesnek szoktam drukkolni: megindító egy-egy csekély reménnyel bíró csapat gólörömét látni.

A tegnap befejeződött labdarúgó-világbajnokságon először Costa Rica, aztán Marokkó csapatának ujjongása idézte fel bennem egy húsz évvel ezelőtti csodálatos találkozás emlékét. Egy afrikai pásztor, akinek hófehér fogai és fekete szemei kiragyogtak az arcából, az Emmánuel Közösség családos táborában arról beszélt nekünk: ugye, amikor a csapatunk győz, akkor szinte repülünk, és világgá kiáltjuk az örömünket – így ujjongunk akkor is, amikor szívünk mélyén megértjük, felfogjuk, hogy Jézus megváltott, és örök életre hív! Hogy a Mindenható személyesen szeret engem, eltervezett, figyelmesen formált, és tárt karokkal vár!

Látszott, hogy az afrikai pásztor ezt nemcsak fejben tudja, hanem valóban a szívében is. Ilyen lehetett Bartimeus, amikor megnyílt a szeme, a gadarai megszállott, miután megszabadult, a szamariai asszony, amikor Jákob kútjától berohant a városba… És ilyen ujjongva adtuk hírül tegnap mi is, hogy megszületett a második unokánk…

Vágyva vágyom arra, hogy az egyházam is így tárja ki a templomok kapuit, hogy így áradjon ki az öröm és az ujjongás:

ünnepeljük a Teremtőt, hiszen ő azt mondta, hogy népe dicsérete között lakik! A Fia pedig azt mondta, hogy a szeretetről ismerjenek meg minket, és hogy szeressük ellenségeinket; azt is mondta, nincs mitől félnünk, mert az atyai házban mindegyikünknek van helye; és azt is, hogy az ő Egyházán a pokol kapui sem vesznek erőt – számomra ez azt is jelenti, hogy a szeretet “kilopja” a pokol kapujából is az elveszni készülőket! Az Egyház egyetemes, tagja mindenki, aki Jézust a szívébe beengedi, aki nap mint nap újra rábízza magát, és őt igyekszik követni.

Tudom, hogy

a környezetünk nem változik meg egy csapásra attól, hogy Jézus mellett döntünk – de apránként igen!

Először bennünk történik alapvető fordulat, és ez fog hatni a körülöttünk élőkre is. Aztán minél többen csatlakozunk, annál jobban meg fog változni a környezet is. Akármilyen rémisztő hírekkel bombázzon is minket a világ, tudjuk, hogy a Mesterünk legyőzte a világot, nekünk pedig megmondta, hogy amikor a vajúdás fájdalmai elkezdődnek, akkor mi emeljük fel a fejünket, mert elérkezett a megváltásunk ideje. Nem tudhatjuk, a vajúdás meddig tart, de két évezred bizonyosan eltelt már belőle – tehát fel a fejjel, mert az utolsó szó, a végső győzelem az Életé…

Mindig szerettem volna a dolgok mögé látni, néha úgy érzem, sikerül is - különösen, amióta a Teremtő Lélek hangjára igyekszem fülelni. Amit pedig felfedezek, azt szívesen meg is osztom, akárcsak a kérdéseimet, amelyek minden meglelt válasz nyomán sokasodnak. Nagy öröm számomra közösségben felfedezni és együtt gyönyörködve szemlélni a Teremtőt műveiben.