Ma is tabutéma, pedig megkönnyítené a helyzetünket, ha nyíltan beszélhetnénk a bérekről. Miért érdemes beszélni a fizetésről? Bíró Bence Péter pszichológus, coach, szervezetfejlesztő válaszol.
– Miért nem beszélünk a fizetésünkről?
– A fizetések nyilvánosságra hozatalának kerülése nem magyar jellegzetesség. A munkaadók gyakran óvakodnak attól, hogy nyilvánosságra kerüljenek a bérek, mivel ez felfedheti, ha egy alkalmazottat aránytalanul alacsony bérrel foglalkoztatnak a piaci standardekhez képest. A vállalatok elsődleges célja a rendelkezésre álló források optimális felhasználása, amely magában foglalja az alkalmazottak bérezését is. A munkavállalók részéről a fizetésükről való hallgatás kulturális tabuként értelmezhető, etikai szempontból azonban nem feltétlenül problémás a fizetések nyílt megvitatása.
– Szeretnék megosztani egy személyes példát. Öt éve történt, hogy egy egyházi intézmény munkát ajánlott nekem, majd sor került a bértárgyalásra. Mivel nem voltam tisztában az engem illető bérrel, alacsonyabb összeget mondtam – 200 ezer forintot. A munkaadó titkára másnap azzal hívott, hogy felvettek a pozícióra, de az általam javasolt bérrel nem értenek egyet, ezért 300 ezer forintot szeretnének ajánlani.
– Ez a történet kiváló példája annak, hogy a munkaerőpiacon valóban akadnak jóindulatú és etikus magatartást tanúsító munkaadók. Nagyra értékelném, ha több ilyen példával találkozhatnánk a gyakorlatban. Gyakran előfordul, hogy a vezetők proaktívan, a munkavállaló kérését megelőzve ajánlanak fizetésemelést, ami jelentős előnyt jelenthet a tárgyalások során, összehasonlítva azzal az esettel, amikor a munkavállaló maga kezdeményezi a béremelést. Az etikus bértárgyalás alapja a transzparencia az elvárások és a viszonzások tekintetében, valamint ennek következetessége a munkavállaló bekapcsolódását követően is.
– Tegyük fel, hogy a vállalat elégedett a munkavállalóval, aki már évtizedek óta dolgozik a munkahelyen. Ez lehet alapja a fizetésemelésnek?
– A fizetésemelés kérdése egyedi megítélés tárgyát képezi, és nem enged meg általánosító megközelítést. Egyrészről a fizetésemelés indokolt lehet, amennyiben a munkavállaló személyes és szakmai fejlődésével növeli a hozzáadott értéket, vagy amikor a piaci dinamikák következtében a betöltött pozíció értéke emelkedik. Másrészről a vállalatok rendszerint nem preferálják, hogy azonos piaci értékű munkakörökért aránytalanul magasabb bért fizessenek, csupán az adott pozícióban eltöltött idő alapján. Természetesen mindenki törekszik a megfelelő kompenzációra, ami teljesen érthető és jogos igény. Azonban a piaci realitásokhoz való alkalmazkodás elengedhetetlen mind a munkavállalók, mind a munkaadók részéről, hiszen a piaci körülmények diktálják a bérszinteket, és ezek a körülmények határozzák meg, hogy milyen mértékű kompenzációt tekinthetünk indokoltnak egy adott munkakörben.
– Miért ne beszélhetnénk erről baráti társaságban, a saját közösségünkben?
– A fizetésekkel kapcsolatos párbeszéd iránti érdeklődés természetes, ám sokak számára ez a téma túlságosan intim ahhoz, hogy nyilvánosan, társaságban is megvitassák. Amennyiben mégis felmerülne a fizetések témája ismeretlenekkel való beszélgetés során, udvariasan megkérdezhetjük a másik felet, hogy nyitott-e a téma megvitatására. A fizetések nyílt megbeszélése számos előnnyel járhat. Egyrészt lehetőséget biztosít arra, hogy tágabb perspektívából tekintsünk a munkaerőpiaci lehetőségekre és a kínált kompenzációkra. Másrészt
érdekes módon, a fizetésünkkel kapcsolatos elégedettségünket elsősorban nem az objektív helyzetünk határozza meg, hanem a relatív státuszunk.
Ez azt jelenti, hogy a környezetünk viszonylatában érzékeljük magunkat szegénynek vagy jómódúnak. Így előfordulhat, hogy valaki, aki relatíve magas fizetést kap, mégis szegénynek érzi magát, ha módosabb környezetben él, és fordítva.
– Mit javasolsz, milyen szempontokat érdemes figyelembe vennie egy munkavállalónak, és melyeket egy munkaadónak, ha bértárgyalásra kerül a sor?
– A munkavállalók számára kiemelten fontos, hogy alaposan tájékozódjanak a piaci bérszínvonalról, és ezt az információt tartsák szem előtt a bértárgyalások során, kerülendő az irreálisan alacsony vagy magas bérigény megfogalmazása, mivel ez a munkaadó számára a felkészületlenség jele lehet. A munkaadók részéről pedig esszenciális, hogy olyan munkakörülményeket teremtsenek, amelyek mindkét fél számára előnyösek. Ebben a kontextusban
megemlíteném a keresztény értékrendet követő szervezetek gyakorlatát, ahol gyakran előfordul, hogy jószándékból nagyvonalúak a munkamegbízásokkal kapcsolatban.
Ugyanakkor fontos szem előtt tartani, hogy nem minden munkavállaló képes vagy hajlandó megfelelni a ráruházott bizalomnak, ami kölcsönösen kényelmetlen helyzetekhez vezethet. Ezért a jóindulat és a korrektség mellett az objektív szempontok figyelembevétele is elengedhetetlen a kiegyensúlyozott munkakapcsolat kialakításához.
