Az orosz invázió kezdete óta a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke az első a magyar egyházi vezetők közül, aki ellátogatott a háború sújtotta Ukrajna Kárpátalján túli területeire.
Fabiny Tamás nemcsak gyászról, háború elől elmenekült gyülekezetről, hanem az evangélikus egyház gyarapodásáról is be tudott számolni a Magyar Hangnak adott interjúban, melyből most részleteket közlünk. A beszélgetés teljes terjedelmében a nyomtatott lapszámban olvasható, vagy a hang.hu felületén előfizetőként elérhető.
„Ez alapvetően lelkipásztori látogatás volt, és azért Odesszába utaztunk, mert ott jelentős német hátterű evangélikus közösség él. Nagy Katalin cárnő hívott oda németországi telepeseket még a XIX. században, akik általában evangélikusok voltak. Utódaikat a XX. század elején Sztálin vagy megölte, vagy kitelepítette Szibériába, de a kitelepítettek leszármazottai vissza tudtak térni a politikai változás után. Ma már nagyrészt nem német, hanem orosz nyelvűek, de ukrán tudatúak, az evangélikus hagyományt viszont továbbra is őrzik. Lelkészük, Alexander Gross hívott meg Odesszába. A püspökük, Pavlo Shvarts, akit tavaly láthattunk vendégül az egyházkerületi napunkon, nem Odesszában, hanem Harkivban székel. Így most az ő tavalyi látogatását is viszonoztam. Az odaúton felkerestük a kisinyovi evangélikus közösséget is. A moldovai is egy nagyon kicsi evangélikus egyház, Kisinyovban egy lakótelepi ház alagsorában működik a közösség.”
„Herszon megyéből részben evangélikusok menekültek el a kilenc hónapos megszállás alatt, és most, a gátszakadás után is. De elég szép számmal vannak olyanok is – főleg Odesszában, a városi értelmiség körében –, akik vagy ortodoxok voltak, vagy nem voltak megkeresztelve, de most kapcsolatba kerültek az egyházzal. Sokan konfirmálkodtak vagy keresztelkedtek meg felnőttként. Ők úgy tekintik, hogy az evangélikus egyház a progressziót, nyugatiasságot, európaiságot képviseli. Két héttel a látogatásom előtt is hét felnőtt konfirmált a gyülekezetben, és ők aktív tagjai lettek az ottani evangélikus egyháznak.”
„Voltunk egy katonai temetőben, és megrendítő volt látni a több száz katonasírt és a könnyeiket törölgető családokat. És nagyon hiányoznak azok is, akik elvándoroltak. Az 500 fős odesszai evangélikus közösség 70 százaléka elmenekült.”
„Van jövője az evangélikus egyháznak
Ukrajnában, pont azért, mert az evangélikus egyházat hiteles egyháznak tartják sokan, és mindemellett az európaiságot is látják benne. Amikor a háború kitörését követően befogadtunk ukrajnai menekülteket, az odesszai és kijevi családoktól azt hallottuk, mindenképpen vissza szeretnének térni.”
„– Az ukrán evangélikusokkal az igazságos békéért is imádkoztak. Miért az igazságos békéért? Mit jelent az igazságos béke?
– Mindig így szoktam fogalmazni, de nem csak én, hanem az egyházak általában, Ferenc pápa is, szemben azokkal a politikusokkal, akik a békét és az azonnali fegyverszünetet hirdetik. Természetesen mi is azt akarjuk, hogy fegyverszünet és béke legyen, de enyhén szólva képmutató hozzáállás lenne, ha azt mondanánk az ukránoknak: fogadják el, hogy elcsatolták az országuk egy részét, nyújtsanak kezet, és béküljenek meg.
Az ukránok joggal várják el, hogy az elcsatolt és megszállt területeket, beleértve a Krímet is, visszakapják.
Az igazságosság alatt ezt értjük. De ebbe persze bele kell értenünk azt is, hogy a kárpátaljai magyaroknak is legyenek jogai, mert az is biztos, hogy a nyelvtörvénynek, amellyel az oroszokat akarták megbüntetni, a magyarok is áldozatai.”
„nagyon fontosnak tartom, hogy ne fáradjunk bele az Ukrajnáért, az igazságos békéért és minden, a háborúban érintett emberért való imádkozásba, és folytassuk a segítségnyújtás munkáját mind a menekültek, mind az Ukrajnában maradottak felé.”
