Jakabos Zsuzsanna úszóbajnokunk komoly leckét adott a Manchester United nem éppen sportemberként viselkedő játékosainak.
Május 26-án este kezdődött, az éremátadóval együtt másnap hajnalban ért véget a kontinens futballéletének egyik csúcsát jelentő Európa Liga döntője. Már ez a tény is érzékelteti, hogy nem akármilyen mérkőzést láthattak, akik akár a helyszínen – igen, erre is lehetőség adódott –, akár a képernyők előtt nézték a küzdelmet. A szerényebb múlttal és játékosgárdával felálló spanyol Villareal kevésbé tűnt esélyesnek, mint a patinás gigásznak számító Manchester United, mégsem az angolok örülhettek a lefújást követően.
Maga a meccs nem hozott hatalmas izgalmakat, technikai szempontból sem jegyzik majd fel a legjobb döntők között. 1-1 volt az állás a rendes játékidő végén, így jött a hosszabbítás, amikor nem esett gól, ezért a 11-es rúgások döntöttek. Ritka dráma lett ebből, ugyanis mind a 10-10 mezőnyjátékos magabiztosan talált a kapuba. Ez azt jelenti, hogy pár perc leforgása alatt 20 gól követte egymást, pedig tapasztalt kapusok próbálták hárítani a lövéseket, amelyek még célt sem tévesztettek, holott bőven akad ilyen fárasztó rohanás végén, a tét által is nyomasztva kapufa, esetleg mellérúgás.
Most viszont igazi gálát rendeztek a focisták, a szabály szerint pedig azoknak kellett következniük, akik a legritkább esetben állnak oda pontrúgásoknál a labda mögé. A spanyol kapus úgy lőtte be kollégájának a gólt, mintha minden meccsen ezt csinálná, az egyébként spanyol származású De Gea, a Manchester United hálóőre viszont rontott – avagy Rulli védett jól –, így a Villareal emelhette magasba a kupát.
Látszólag a szerencse, a véletlen hozta a spanyolok győzelmét, de az angolok gólja minimum véleményes volt, a magyar stúdióban a szakértők erősen lesgyanúsnak érezték a szituációt. Ugyanők nem érezték véleményesnek a spanyoloknak megadandó büntetőt egy angol játékos kezezése miatt, a játékvezető viszont másként gondolta, ezért nem rúghatott a második félidőben jogosnak tűnő tizenegyesest a „kisebb” csapat. Ez azért fontos, mert e részletek ismeretében
semmi oka nem lett volna az angol csapatnak, hogy tagjai ne örüljenek a második helyezésnek.
Aki látta az éremátadót, annak mégis azzal kellett szembesülnie, hogy a Manchester United több játékosa eleve nem engedte a nyakába rakni az ezüstérmet, aki mégis hagyta ezt, 1-2 lépés megtétele után, szinte teátrálisan, a kamerák kereszttüzében levette az amúgy szépen csillogó elismerést – tisztelet a nagyon kevés kivételnek.
Az alábbi videón látható az éremmentesítő felvonulás:
Annyira megdöbbentő volt látni ezt a sajnos aligha egyedi jelenséget, hogy él bennem a remény, valamilyen szerv esetleg kioszt egy jól megérdemelt anti-fair-play érmet a szégyenteljes produkció elkövetőinek. Persze, fáj a vereség, az arany szebben csillog, de egyrészt a második helyért is keményen meg kellett küzdeni, másrészt ez a tiszteletlenség nem fér össze a sportemberi viselkedés alapvető elvárásaival.
Zajlott egy másik kontinentális viadal is május folyamán, amin ugyancsak ezüstérmet szerzett – többekkel együtt – Jakabos Zsuzsanna úszóbajnokunk. Talán még az ég és föld kifejezés sem érzékelteti a különbséget a két eredmény elérőjének reakciója között. Zsu lelkesen, ragyogó mosollyal osztotta meg a világgal örömét, pedig vannak neki ennél nagyobb sikerei, szebben csillogó érmei is.
Amikor három éve beszélgettem vele, így fogalmazott:
„Én meg tudtam élni sikerélménynek azt is, hogy 6. lettem egy döntőben. És bár nem nyertem életem során 40 olimpiai aranyat, de büszke vagyok arra, hogy egy olimpián 7. voltam.”
Jár a gratuláció Jakabos Zsunak és a Villareal kitartóan, becsületesen küzdő és méltó módon ünneplő csapatának!
