„Azt kívánom az anyukámnak, hogy bárcsak élne még!”

A magyar gyermekek egy százaléka „láthatatlan”.

– 23 ezer gyermek él ma állami gondoskodásban hazánkban, körülbelül ennyi Siófok lakossága. Többségük elhanyagolás, bántalmazás, szexuális erőszak, a szülők szenvedélybetegsége, betegsége, halála miatt került ki családjából. Az okok általában a szülők szegénységével, megoldhatatlan lakáshelyzetével, kedvezőtlen munkaerő-piaci helyzetükkel párosulnak – hívja fel a figyelmet az SOS Gyermekfalvak néhány napja indított társadalmi kampánya egy kevéssé a szemünk előtt lévő, mégis népes közösségre.

Hogy mit ad a szervezet általi gondoskodás a család nélkül felnövő fiataloknak?

– Hitet. Hitet saját magukban. Ez az, ami elsőként elvész egy állami gondoskodásban élő gyermek életében.

Ha a saját szüleimnek nem kellek, ha engem mások nem szeretnek, akkor én miért szeressem saját magamat?

Akik ezekben a gyermekfalvakban felnőnek, azt kapják legfontosabb segítségként, hogy elhihetik: képesek előbbre lépni, tudnak változtatni a sorsukon – ezt az SOS Gyermekfalvak egyik ifjú munkatársa, Simoncsics Fanni nyilatkozta a Szemlélek blogon 2019 decemberében megjelent cikkben.

Alább látható a társadalmi kampány néhány üzenete.

FELHASZNÁLT IRODALOMSOS Gyermekfalvak
Szabadon elkötelezett - ez a két szó fejezi ki legjobban mindazt, aki vagyok, ahogyan gondolkodom. A párbeszéd a lételemem: rengeteget tanulok a másokkal való dialógusokból. Hiszek benne, hogy mindenkit gazdagabbá tesz, ha kevesebbet ítélkezünk és többet kérdezünk.