Címke: SZ

Az alábbi írás nem ítélkezni akar. Nem igazságokat vág bárki fejéhez, csupán egy lehetséges nézőpontot szeretne adni ahhoz, hogy őszintén, félelmek és sablonok nélkül nézzünk rá arra: keresztényként mit jelent a másság elfogadása. És mit nem jelent. Mert sok a félreértés. És még több a seb. Erszény Krisztián írása.

Az utóbbi hónapokban egyre ismertebbé vált hazánkban Vlada vlogja. A zaporizsjai ukrán lány a lembergi (lvivi) egyetemen a háború előtt megismerkedett egy magyar fiúval – azóta a vőlegénye –, miatta és egy magyarországi ösztöndíjlehetőségnek köszönhetően három éve úgy döntött, hogy Budapestre költözik. Bitter Ákos írása arról, hogy mit tanulhatunk tőle.

„Hol lehet találkozni Istennel?” – kérdezte egy barátom, aki már jó ideje keresi az útját, és nem nagyon találja. Nem tudtam azonnal felelni. Nem azért, mert ne volna válaszom, hanem mert tudtam, hogy a válasz nem egy szó lesz, de nem is egy mondat. Bár mondhatnám azt is, hogy „Hol nem?” De a kérdés mélyebb, mint hinnénk. És ahogyan válaszolunk rá, az sok mindent elmond arról, hogyan gondolkodunk Istenről.

Sokat hallunk a szinodális egyházról, amelyet Ferenc pápa indított útjára mint megújulási mozgalmat. Itthon még van bőven tennivaló, hogy a gondolat eljusson mindenkihez, az összes egyházközségben ismertté váljon, minden egyházmegyében legyen felelőse. Csoportok szerveződjenek, vitára, párbeszédre invitálva laikusokat és egyháziakat, férfiakat és nőket, fiatalokat és időseket.

Sokunk gyerekkorában jelen volt a szülői szeretet – és a bántás is. Hogyan nézhetünk szembe azzal, hogy akiket annak idején bálványoztunk, mégsem voltak tökéletesek? Lehet-e valaki jó szülő attól, hogy fájdalmat okozott? Hogyan lehet úgy beszélni erről, hogy ne ítélkezzünk, de ne is hallgassunk el semmit? Egy gyermekvédelemben jártas családapa tapasztalatai.

Miután Pintér Béla dicsőítő zenész házasságtörése napvilágra került, a református egyház Missziói Szolgálatának vezetője, Hajdú Zoltán Levente egy belső fórumon úgy fogalmazott: „Érdemes lenne inkább a saját házunk táján körbenézni” – értesült a Szemlélek. A lelkipásztor úgy látja, az egyházon belüli erkölcsi vétségek és visszaélések kezelésében sok a hiányosság, ezért következetes gyakorlatra és olyan rendszerre volna szükség, amely a gyógyulást is segíti.

Az elmúlt években magam számára is meglepő utat jártam be. Csak annyit mondanék: senki nem úgy indul neki az életnek, hogy az tele lesz 180 fokos fordulatokkal. Amikor az ember gyermeke ott fekszik a bazilika padlóján, és hallgatja a felszentelési imádságot, tele van reménnyel, tervekkel, és illúziókkal. Ahogy az ifjú pár sem gondol a válásra, amikor kimondja a boldogító igent.

Míg egy pedagógus egy órán 30-120 kérdést tesz fel, egy diák minden kilencedik tanórán fogalmaz meg egyetlen kérdő mondatot – derül ki Kodácsy-Simon Eszter evangélikus teológus, hittantanár Engedjétek kérdezni a gyermekeket! című kötetéből. Miért volna eredményesebb a tanulás, ha a gyerekek többet kérdezhetnének, hogyan kérdez Jézus, és mit tanít Luther az istenkeresés párbeszédéről?

Még szinte kiskamasz sem volt, amikor egy református lelkész úgy közeledett hozzá, ahogy nem lett volna szabad. Kislányként évekig rajongott „Atyikám”-ért, majd miután rádöbbent, hogy mi történt vele, a templom környékére sem bírt nézni. A lelkész halálhírének hallatán ismét, vagy talán most először igazán felszakadtak a sebek.

Mi történik, ha valaki egy tízéves börtönbüntetés közepén úgy dönt: megírja élettörténetét egy ismeretlennek? Hogyan válhat egy levél mentőövvé? Gergő lopások, csalások és erőszakos cselekmények miatt került rácsok mögé, majd megtért, és ma már úgy tekint magára, mint akit nem elítéltek, hanem megváltottak. A fiatalemberrel a börtönpasztorációval foglalkozó Mécses Szeretetszolgálat jóvoltából készíthettünk interjút.